Vélhetően a világ leglátványosabb dühöngője
Fotó: - Josep Aznar A nieuwZwart fölütésekor a - cseh fotóművész, Josef Koudelka esztétikáját idéző - színpadkép lenyűgöző: a majd föllibbenő, áttetsző függöny mögött pőre alakok, akár egy holdbéli tájon. Járkálásuk közben mintha avar zizegését hallanánk. Hamarosan megjelenik három helyszínelő férfi (az élőben játszó progresszív rockegyüttes tagjai), kék egyenruhában, lámpával, fényképezőgéppel. Az erdőben tetemeket kereső gyilkosságiakra emlékeztetnek. Rá is lelnek a hullámzó aranyfóliák alatt, s a földön fetrengő, sikítozó, partra vetett halként vergődő emberekre; pálcával kocogtatják meg fogaikat, ráütnek a nyüszítő lányok hátsójára. Eközben Kylie Walters táncos-színész odaadó előadásában részletek hangzanak el a belga Peter Verhelst természeti képekben tobzódó, szomorkás költeményeiből. (A Tálasi Zsófia fordította kesergőket a produkció kezdete előtt futhattuk át.) Ez a tudálékos bazári majmoskodás annyira elhibázott, mintha egy körömrágós thriller mellbevágó perceiben föltűnne a képmezőn egy öltönyös-nyakkendős szavaló, hogy spontán önáltató est keretében követeljen helyet a lírának.

A továbbiakban indusztriális környezetben, azaz egy lepattant gyárépület-szerűségben folytatódnak az egyhangú események - a Vers, mindegy, kinek jegyében. A színpad fölött, imbolygó raklapon a deUS gitárosa, Mauro Pawlowski és muzsikustársai (egy dobos, egy gitáros) halláskárosítanak. A rejtélyes okból igen elszontyolodott, kitűnő táncosok (három nő, négy férfi) nem lopják a napot. Gyakorta cserélt jelmezekben teszik azt, amit a társulatvezérnél kell: esnek, vetődnek, zuhannak alá a levegőből; földre vágódnak; megtapossák a másikat; egymásnak ugranak; gorillát imitálnak; verekedést mímelnek; nekirohannak egy fémlemeznek; nagyot koppannak; elterülnek a padlón. Pusztítanak, mint vadmalac a kukoricásban. Szívem szerint beküldenék a méregzsákokhoz egy tej- és szappanillatú dadust. Nomen est omen, Dajka Margit jelenik meg előttem. Simogassa meg a fejüket, kérdezze szelíden: mi fáj? (gyere, mesélj), törölje meg az orrukat, adjon nekik egy bögre forró csokoládét, rendeljen el csendes pihenőt.

A kilencvenperces, irdatlan tempójú férfierő-fitogtató tombolást, fülszaggató zenére, mélán szemléltem. A kimódoltan indulatos, pátosztól teljes, túlfeszített opus gyorsan fölrobban a mesterségesen csiholt energiától. Vélhetően Vandekeybus működteti a világ leglátványosabb dühöngőjét, melynek tevékenységi köre a test öncélú kizsigerelése, és a l'art pour l'art rombolás. Fokozott jelentőséggel bír, hogy újjászervezett elit alakulatának lett tagja Mészáros Máté és Vass Imre. Megsüvegelem, hogy az ifjak túlléptek e mai, provinciális, pitiáner, gőgös-honi tánckorcsmán; megmérettetik magukat az elvetemült flamandnál, aki beékelt művébe egy szilaj, magyar néptáncbetétet. Tett egy gesztust; készített egy igényes, ám fékevesztett, önmagát hamarjában fölemésztő darabot. Büszke fiaink pedig, bízom, gondoskodtak csontkovácsról, ortopéd és baleseti sebészről, igényeltek veszélyességi pótlékot.

Ultima Vez - Wim Vandekeybus: nieuwZwart (újFeketeség) - Trafó

Kapcsolódó cikkek: Csak a szöveg | A fiúk és a Főnéni | A nap kritikája (Horeczky): Civil a pályán | A nap kritikája (Horeczky): Kontakthiba | A nap kritikája (Horeczky): Ördöngösök