Artúr király rámutat. A főszerepben Szervét Tibor

Népszabadság - Móricz Simon

A Madách Színház szeptember végére műsorra tűzött Spamalot, vagyis a "magyarra lefordíthatatlan című darab" első jelmezes próbájára ültem be, némely benyomásokat szerezni. Csak hogy tisztázzuk, ki, merre, hány: a mű az egykorvolt brit Monty Python-csoport 1975-ös, máig nagy hatású Gyalog galopp című mozijának átirata, a Grál-mondakör abszurd, izmos társadalmi áthallásokkal szerelt paródiájának musicalverziója, amely azonban e minőségében is paródia.

Értse ezt úgy a kedves olvasó, hogy ha egy gazdagon szigetelt ajtó mögül hallgatjuk, és csak a zene jön át, tisztára mint egy musical, ha viszont kinyitjuk ezt az ajtót és meghalljuk a szövegeket, akkor kiderül, hogy tulajdonképpen a (többnyire) szépen csengő muzsika is csak hülyéskedés, leginkább mások rovására.

Triplacsavar, amelynek nagy erénye, hogy egyik szerzője nem más, mint maga Eric Idle, a Monty Python tagja (a másik, az ismert zeneszerző John du Prez). Vagyis nagy baj eleve nem lehetett belőle. A Broadwayn mutatták be 2005 márciusában, Londonba 2006-ban vitték át. Címe valóban nehezen magyarítható; Camelot, a vár - világos, a spam, mint levélszemét, és úgy is mint angol löncs, még ez is világos, ám így együtt már egyáltalán nem. De sebaj.

Szóval, hogy káosz? Az előadás aktuális állapotából adódóan persze volt bénázás bőven, de az ilyesmi kívülről nézve kifejezetten szórakoztató, sőt úgy tűnt, hogy olykor belülről is az.

A Fekete lovag és a Tó úrnője: Feke Pál és Polyák Lilla
Népszabadság - Móricz Simon Artúr király (az általam látott szereposztásban éppen Szervét Tibor), saját bevallása szerint a hülyén fityegő kard miatt mindjárt az elején kis híján bokáját törte egy műdombról lelovagolván. Lancelot (Hajdu István), szép metszésű orrát megvágta a saját sisakja, a nagy ellenség, a Fekete Lovag (Feke Pál) sehogy se tudta lerázni magáról a saját levágott karját, a király felszerelését cipelő szolga pedig nem fért be az oldalajtón a proto-hátizsákjával. Ja, és először La Vache, a katapult tehén is a semmiben landolt: rosszkor volt rossz helyen a kiválasztott, akit ennen testével agyon kellett volna ütnie. Volt is móka, kacagás bőven.

A Spamalot nagyjából hűen követi a Gyalog galoppot, a film rajongói tehát ritkán lepődnek meg a poénokon, bár ilyen is lesz azért, például, amikor azt mondják, hogy "hív az út, vár a Grál", akkor a pályaudvari MÁV-szignál csendül fel, ami persze annyira nem nagy poén. De más hungarikummal is szembesülhet a publikum. A musical gazdái ugyanis azt mondták - tudtuk meg a szünetben elkapott Szirtes Tamás igazgató-rendezőtől -, hogy a darabot megnyerő külföldi színházak mind-mind beletehetnek egy saját kezű, de a szkeccsfüzérbe ízlésesen illeszkedő szcénát, amelyhez az adott ország valamely társadalmi jelensége, feszültsége adhatja a témát.

Az opció kiindulópontja a Ni-lovagok (a lovagok, akik azt mondják, hogy: ni) második próbája, amelynek veleje, hogy Artúrnak és a kerekasztal lovagjainak elő kell adniuk egy musicalt - hol máshol, mint a Madáchban. Ez eddig rendben is volna, de úgy van itt csavarva, hogy ehhez mindenekelőtt kell valaki, aki kifejezetten magyar. Na, ebből a feladványból egy igen pazar és elég mulatságos revüjelenet kerekedik ki - e sorok írója szerint az előadás csúcspontja -, amely ugye nyilván azzal a bonyolult, és nálunk mostanában igen gyakran feltett kérdéssel kezdődik, hogy: ki a magyar? A válaszadást megkönynyítendő a színpadon minden náció fia-lánya felbukkan, amely valaha hosszabb-rövidebb időt töltött a Kárpát-medencében, közéjük értendő "a szittya, aki a feszültséget szítja" is. Ezt a betétet mindenki fogja érteni, de nem mindenki fogja szeretni.

A Gyalog galopp lassan harmincöt éve kultuszfilm a világban, ezen nem lehet segíteni. De vajon lesz-e a Spamalot kultuszmusical Pesten? - szögeztem neki az okos és ravasz kérdést vágatlanul Szirtes Tamásnak. - Remélem - mondta, mert mi mást lehet erre mondani, majd tovatűnt a lovagokkal, akik aznap többnyire rizses lecsót ettek ebédre.

Kapcsolódó cikkek: Francia gúny Szegeden | Ligeti és az óriás asszony | Gyermekem, gyilkosom… | Az evakuált öntudat | A Víg jövő