Goldoni három keserű komédiája 1954-ben Giorgio Strehler rendezésében a Piccolo egyik híres előadása volt. Servillo alaposan tanulmányozta az akkori anyagokat, de el is távolodott a strehleri elgondolástól. "A legfontosabb különbség talán az a két előadás között, hogy Strehler a Trilógiát a Csehov-rendezéseivel egy időben vitte színre, így Goldonit is ťcsehovosanŤ kezelte. A magam részéről inkább Mozartot vettem alapul: a nyelvi pezsgés, a hangok gazdagsága éppúgy szólal meg Goldoninál, mint egy zenekar, és mi igyekeztünk megtartani a darabnak ezt a ritmusát" - nyilatkozta.

Rendezőként távolságtartással szemléli szereplőit, nosztalgia nélkül utal a hagyományokra, egyszerre mutatja meg a darabban rejlő klasszikust és a kortársat. "Goldoni színházi elbeszélésében az olasz nép és polgárság olyan tulajdonságait mutatja be, amelyek a mai napig érvényesek és aktuálisak. Megmutatja, hogy ez a polgárság képtelen a múltat feldolgozni, annak pozitív példáit, eseményeit felismerni, és ezért képtelen a jövőt megtervezni. Ezek az emberek szinte neurotikusan kapaszkodnak a jelenbe, amelytől megszállottan várják, sőt követelik a könnyen megszerezhető, olcsó boldogságot" - véli.

A magyar közönség filmszínészként is megismerhette Servillo elegáns, visszafogott játékát: a néhány éve vetített A szerelem következményei című film után jelenleg fut a mozikban a Gomorra. Filmes munkásságáról Servillo azt mondta: "Életem az elmúlt harminc évben a színház volt, míg a film egy olyan kaland, amiben csak nemrég veszek részt. Ritka, hogy olyan rendező hív filmet forgatni, aki nem ismeri a színházi munkásságomat, a színészi képességeimen túl az emberi és morális felfogásomat, és nem ezek alapján választ ki egy szerepre. A Gomorra szerepét is épp azért vállaltam el, mert Matteo Garrone filmje társadalmi, politikai, morális szempontból fontos dolgokról beszél, friss képi nyelven."

A magyarországi látogatástól sokat vár Servillo: "Életem legszebb színházi emlékeinek egyike az Ascher Tamás által rendezett Három nővér, amelyet Pármában adtak elő a budapesti Katona József Színház művészei. A magyar kultúra másik szelete, amiért rajongok, a kortárs zene: Bartók, Ligeti és Kurtág, akit a zene Beckettjének tartok!"

Kapcsolódó cikkek: A szerelemről - egy percben | Mesteri ’stick’ játékosok az A38-on | Képmentő 112: Hej, hajhászok! | Arany helyett nem kell régi könyv | Ideiglenesen újra együtt lehet a Munkácsy-trilógia