Sztálin – amint ez a Queen Mary University of London professzorának A zsarnok, és akik neki gyilkoltak alcímű könyvéből újólag és annyi hasonló kötet után is borzongást keltve kiderül – groznij volt a javából. És sokan voltak rettenetesek – néha nála is rettentőbbek – ilyen-olyan rangú politikusok meg valamelyik erőszakszervezethez tartozó kortársak, esetenként még tudósok, írók is.

Donald Rayfield, az újabb orosz meg grúz irodalom és a sztálinizmus kutatója nem rokonszenvez a mai orosz politikai vezetéssel – szerinte Putyint vonzza a két és fél nemzedékkel előtte regnáló diktátor hírhedt hóhérainak pályafutása, szándékaiban pedig azok utódának gondolja magát. Hogyne ítélné hát el a Sztálin nevével jegyzett szovjet évtizedek valóságát! Történészként azonban – okkal gyűlölve a szörnyűségeket, ám eközben nem tagadva a „harag és részrehajlás nélküli” szakmai elv igazságát – igyekszik pontos és elfogulatlan képet adni a diktátorról és a nevében cselekvőkről, a minduntalan reá hivatkozó vagy már senkire sem hivatkozó szadistákról. A hóhérokról, akik közül nagyon sokan évek, néha pedig csak hónapok, hetek múltán önnön hóhérutód jaik prédájává lettek – addigi pályájukat ismerve –, kárörvendezhetnénk is akár.

A főszereplő természetszerűleg Sztálin. Talán sohasem tudjuk meg, hogy a kitűnő szellemi képességű, sokat olvasó, több nyelvet ismerő, eminens diákból miért lett milliók haláláért felelős, felnőtt szörnyeteg. De az lett. Ha kellett, simulékonysággal, ha kellett, erőszakosan, de mindig-mindig céltudatosan cselekedve vált a korántsem makulátlan Lenin élete vége felé a bolsevikok pártjának, a forradalom politikájának megkerülhetetlen személyiségévé, a vezér halála után pedig az ország teljhatalmú urává. A szerző lenyűgöző tudásanyag birtokában, egészen apró részletekre is figyelve rajzolja meg a zsarnok pályaívét, elvbarátait és ellenfeleit egyforma kíméletlenséggel „kezelő” taktikázgatását, egyes embereket vagy akár tízezreket egyetlen tollvonással halálba küldő szenvtelenségét. Hasonlóképpen az élete delétől egyre erősebb félelmet egy esetleges ellene szervezett merénylettől – miközben ő maga a szerinte (vagy valóban) a posztjára vágyók jó néhányát nem joginak látszó eszközökkel, elfogult bírói ítélettel, hanem „szabályos” merényletekkel söpörte el az útjából.

És akadtak társai. Vérrel írta a nevét a história legsötétebb lapjaira Dzerzsinszkij és Jagoda, Jezsov és Berija vagy Tuhacsevszkij. Nem számítottak a tények, nem számított barátság, házasság, korábbi valós érdem. Akadt, aki maga végezte ki rokonát, feleségét, hogy igazolja a vezér iránti hűségét. Sok szerencsétlent azért vertek agyon – sokszor kéjjel –kihallgatóik, mert nem vallották be azt, amit nem is követtek el.

Milliók életét kívánták a Gulagok embertelen viszonyai, nem kevesebb – különben talán elkerülhető – katonahalált okozott Sztálinnak a háború előtti téves, a szakértők információit figyelmen kívül hagyó helyzetértékelése meg a tábornoki kar zömének megsemmisítése.

Csupán ízelítőnek néhány – hajszálnyit sem túlzó, igazságát az utána következő szöveggel sokszorosan igazoló – fejezetcím: A kifinomult inkvizítor, Leszámolás a régi gárdával, A jezsovi vérfürdő, Pribékek a háború idején. És iszonyú számok sorakoznak a „békés” évek meg a háború esztendeinek halottairól! A gazdag jegyzetapparátus egyik adata szerint a Szovjetunió 1941 júniusa és 1945 szeptembere között 26,6 millió állampolgárát veszítette el – és nem mindegyiket azért, mert Hitler hadserege megtámadta az országot.

Szívszorító ez a magyarul immár a kilencedik nyelven olvasható könyv (érdemét néhány pontatlanság sem kérdőjelezi meg: Kun Béla kivégzésének ma ismert legpontosabb dátuma nem 1941, hanem 1939, Nyekraszov Ki él boldogan Oroszországban? című munkája nem vers, hanem elbeszélő költemény, Majakovszkij Poloska című látványos tündérjátékában nem a költőket tartják élősködőknek stb.).

Sztálinban és hóhértársaiban groznij volt a mérhetetlen hatalomvágyból következő kegyetlenség, a bosszúszomj, a másokat embernek nem tekintő pökhendiség, a cinizmus, a gátlástalan hazudozás. A diktatúrák mindig rettenetesek.

Donald Rayfield: Sztálin és hóhérai Park, 614 oldal, 4900 forint