Egyedi példány maradt az IMZA 700-as fapados mini

Megint rohamtempóban fejlődik a több válságot megélt és korábban igencsak hektikus Törökország autóipara és piaca: 2011 első felében másfélszer több új személyautó kelt el, mint a múlt év azonos időszakában. A kilencvenes évek elején egy kisebb gazdasági csodának köszönhetően majd félmillió autó készült, ám 1994-ben visszaesett a török piac, ezért felére kellett csökkenteni a helyi termelést is. A kihasználatlan kapacitások miatt több márka kivonult, de aztán a török gazdaság gyógyulásának és a kedvezőbb bankhiteleknek köszönhetően ismét bővült a piac.

Közben az Európai Unió és Törökország között 1996-ban megszületett vámuniós megállapodás már az exportnak is kedvezett, így a gyártók kevésbé függtek a helyi piactól, és könnyebben átvészelték a 2001-es gazdasági válságot. Törökországban 2006-ban 546 ezer személyautó és 446 ezer busz, valamint tehergépkocsi készült, ami egy év alatt 12,8 százalékos növekedést jelentett. Meg is látszott az utakon. A közlekedési dugók enyhítésére a bővülés tempóját adminisztratív eszközökkel próbálták lassítani. Törökországban az 1,6 liternél kisebb motoros autók regisztrációs adója 62 százalék, 1,6 liter és 2 liter között 83 százalék, 2 liter felett 112 százalék.

2008-ban a Törökországban gyártott 1,3 millió autóból 900 ezer ment exportra, és az adminisztratív belső korlátozásoknál drasztikusabb csökkenést hozott a válság: 2009-ben a török autógyártás 33 százalékkal zuhant. 2010-ben aztán ismét fellendült a termelés: az 1,1 millió török autóból 775 ezret külföldi piacokon értékesítettek. Az idei első fél évben a termelési listát a Renault vezeti (124 ezer db), majd a Ford (110 ezer db), a Tofas-FIAT (101 ezer db) következik.

Anadol Otosan 1966-ból
A növekedésben a 97 százalékos Hyundai vezet.

A Török Autógyártók Szövetségének (OSD) adatai szerint az idei első fél évben a török piacon 421 ezer személyautó kelt el, ez 51 százalékkal több, mint a tavalyi év azonos időszakában. A FIAT vezet 64 ezer autóval (+60%), majd a 63 ezer darabos Ford (+ 60%), az 58 ezer darabos Renault (+72%), a 42 ezer darabos Volkswagen (+54 %) és a 25 ezer darabos Opel (+93%) következik.

A török járműiparban 300 ezren dolgoznak, ebből 50 ezer embert közvetlenül a 15 autógyárban, 250 ezret pedig 900 beszállítónál alkalmaznak. A török Detroitban idén ismét emelkedik a termelés: a Bursába települt világmárkák vezetői szerint sokat jelent a hazai munkaerő lelkesedése és lojalitása, a FIAT-nál olaszul, a Toyotánál japánul is megtanult néhány török alkalmazott. A nyugat-európaival azonos technológia, a közös beszállítóktól származó alkatrészek és minőségbiztosítási rendszerek mellett kedvezően hat a termékminőségre, hogy egy török nem külföldön vendégmunkásként, hanem hazájában dolgozik. A napokban Nihat Ergun miniszter ismét megerősítette, hogy a török kormány nemcsak a hazai gyártást, hanem hazai fejlesztésű modellprogramját is erőlteti. A török autógyártók az első fél évben 417 ezer autót exportáltak, ami ötszázalékos növekedést jelent, így a korábbi évekkel ellentétben most a belső piac húzza az ágazatot.

Biztatók az előrejelzések is, hiszen egy év alatt 8,9 százalékot nőtt a GDP, és 2014-ben egymilliósra bővül a török piac. Ezt arra alapozzák, hogy a 74 milliós népességű ország lakosainak fele 29 éven aluli, ami jelentős új vásárlóerőt képvisel.

Dízelmotoros Etox Zafer
Sértődésből sportkocsi, önérzetből tank

Fél évszázad alatt sem sikerült hazai tervezésű modellt nagy sorozatban gyártani: az első török automobil Ford-licenc alapján készült az isztambuli Otosan-gyárban 1959-ben. Az első török tervezésű Devrim autót 1961-ben Cemal Gürsel elnök a köztársaság napján vezette le a Tülomsas-gyár szalagjáról, Eskisehirben, ám az ikerlámpás szedánból csak négy darab készült, mert a benzinhiány megölte. 1964-ben a British Motor Corporation Austin és Morris márkájú autókat szerelt össze Izmirben.

Az Anadolból az isztambuli Otosan-gyárban 1966-tól húsz év alatt 65 ezer készült. Az Anadol cég 2001-ben mutatta be az IMZA 700-ast, melynek jelzése az Oszmán Birodalom alapításának évfordulójára utalt. A 3,5 méteres kisautót a Jetpa holding gyártotta volna Siirt városában, ahol már 2005-ben évi egymillió autót kellett volna gyártani, de egyelőre csak a prototípus készült el. Biztosabb járműipart alapoztak meg a külföldiek: Bursában 1968-ban a Tofas műveknél indult a FIAT-modellek, 1969-ben az Oyak-Renault-k sorozatgyártása. Jelentős járműipari beruházó még a Toyota, Honda, Hyundai, Ford, Peugeot, Citroën, buszokat és teherautókat gyárt a Mercedes, MAN, BMC, Otokar és TEMSA, de Altay néven készülnek török harckocsik is, hogy a honvédelemben is érvényesüljön a nemzeti önérzet. Napjaink egyetlen igazi török márkáját az Ertex cég készíti: az átépítéssel foglalkozó cég Etox Zafer (Győzelem) sportkocsiját a cégtulajdonos Arcan Malkoc azért álmodta meg, mert egy kiállításon nem engedték beülni egy Ferrariba. A 40 ezer eurós Zaferből évente húsz készül, igaz, nem török, hanem 125 lóerős francia dízelmotorral.

Kapcsolódó cikkek: Francia konyha | Rázós darabok | A vidéki dílerek drámája | Jégtánc helyett - De miért is kell a téli gumi? | Keresik a gázos modelleket