A toplista elsősorban arról árulkodik, hogy az egyes városok mennyire képesek kihasználni az informatika és a telekommunikáció által kínált társadalmi, gazdasági és környezeti előnyöket.

Az Ericsson által másodízben összeállított Networked Society City Index az infokommunikációs technológiák elérhetősége és alkalmazása alapján állította rangsorba a településeket. Az életminőség-vizsgálatként is felfogható felmérésben a világ 25 legnépesebb országa szerepelt.

Az élmezőnyön belül Szingapúr látványos újításokat vezetett be az e-egészségügy területén, és úttörő digitális megoldásokkal rendelkezik a forgalmi torlódások kezelésében is. Szöul a környezetvédelmi teljesítményével került az élre: a dél-koreai fővárosban látszik a leginkább, hogy mennyi környezetszennyezést lehet megspórolni például a távmunka, az elektronikus ügyintézés vagy az ún. intelligens (a forgalmi csúcsokat széthúzó) ingázás segítségével. Stockholmot egyrészt az európai viszonylatban példátlanul fejlett kommunikációs infrastruktúra (például a negyedik generációs mobilhálózat) segítette a dobogóra, másrészt pedig az elektronikus adatnyilvánosság globális összehasonlításban is kiemelkedő szintje – gyakorlatilag az összes közérdekű adat online is hozzáférhető.

A tanulmányból az is kiderül, hogy a BRIC-csoport (Brazília, Oroszország, India és Kína) számos városa – például Sao Paulo és Újdelhi – ígéretes infokommunikációs programokat indított a társadalmi-gazdasági szakadékok megszüntetésére. Közülük Sao Paulo korábban számos nemzeti és nemzetközi díjat kapott az e-felzárkóztatási programokért. Példaként az Újdelhiben működő Eko projektet említették, amely alacsony értékhatárú pénzügyi tranzakciók végrehajtását segíti mobiltelefonok használatával vagy kiskereskedelmi kirendeltségeken keresztül. A rendszer több mint 1,3 millió ügyfelet szolgál ki, és eddig 500 millió dollár értékben bonyolítottak rajta keresztül mikroletéti, kifizetési és átutalási tranzakciókat.