Lázongó írók és művészek

Szerbiában a közel két hónapig tartó kormányalakítási zűrzavar egyértelművé tette, hogy bármelyik párt bármelyik párttal koalícióra léphet.

Mesebeli madarak

Gyerekkoromban apukám jó néhányszor elmondta, csöppnyi büszkeséggel a hangjában, hogy nekem aztán semmi okom az aggodalomra, ő idejekorán gondoskodott a jövőmről.

Nyílhegy, fecske, muskátli

Mintha Isten nindzsa lenne, mondta Ernő.

Orbán albuma

Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos a filozófusok elleni eljárás megszüntetésével ismét beleszaladt egy rettenetes pofonba, de csak a mi orcánk pírlik bele, hadd égjen, kit érdekel. Orbán Viktor szerint a Brüsszellel (és csak hogy a későbbiekben teljes legyen a sor: Moszkvával, Pekinggel, Washingtonnal, ó, ki ne felejtsük: Jeruzsálemmel) szemben vívott háborút megnyertük, csak valaminek az ócska látszata az, hogy mintha mégiscsak nekünk kellett volna béketárgyalásokra hívni az ellent.

Öt cigaretta

Hetente kétszer jött.

 

Kertek népe

Belépsz, igyekszel nyugalmat erőltetni magadra, s egy szempillantással felmérni a terepet. Óvatosan körbenézel, látsz-e olyasvalakit, akivel nem akarsz találkozni, vagy olyat, akivel nagyon is szeretnél.

Közönyt tettetve elindulsz az egykori bérházakkal körülvett udvaron. Már nem udvar: sörkert. Odafent az ablakokban gyertyák, a fejek fölött a fák lombjain át indázó s az erkélyek korlátjaira kötött lampionok. Zene szól, s minthogy senki nem hall semmit, mindenki hangosan beszél. Ha távoli ismerőst látsz, rámosolyogsz, biccentesz, és továbbmész. Ha barátra bukkansz, boldogan lépsz hozzá: már nem is vagy egyedül. Együtt nézitek tovább a sokaságot, vagy közel hajoltok egymáshoz, és önfeledt fecsegésbe merülve várjátok, mikor bukkannak fel újabb barátok.

Leginkább mégis arra vársz, mikor tűnik fel egy neked való ismeretlen, akivel fel lehet venni a szemkontaktust.

Ha egyáltalán nem látsz ismerőst, aminek kicsi az esélye, mert ilyenkor mindenki itt nyomul a Király utca, Dohány utca, körút Bermuda-háromszögének romkocsmáiban, egyedül lépdelsz végig az asztalok között a pult felé, beállsz a sorba, bár nincs kedved inni semmit, tegnap is többet ittál a kelleténél, mégsem állhatsz csak úgy a kert közepén, méregetve az embereket.

Úgy kell tenned, mintha más, konkrét céllal léptél volna be. Mintha szomjas vagy éhes volnál, mintha találkoznod kellene valakivel, vagy keresnél egy bizonyos személyt.

És tulajdonképpen tényleg. Egy bizonyos személyt keresel, csak éppen azt nem tudod még, hogy ki az.

Ha nagyon zavarban vagy, előveszed a mobilod, és úgy teszel, mintha SMS-t írnál vagy üzenetet kaptál volna. A mobil jó dolog, feszültséglevezetőnek lehet szorongatni, olyan, mintha az ember nem is lenne egyedül. Könyv nem jó, bár szorongatni azt is lehet, de könyvet ilyenkor itt nem lehet elővenni: hülyének néznének.

Közben persze, lopva felpillantva telefonodról, nézelődsz tovább. Aztán fizetsz, italodba kapaszkodsz, s ha nem történik semmi előre nem látható, mégiscsak odasodródsz az ismerősökhöz, hogy ne légy egyedül. Bele-belekapcsolódsz a beszélgetésbe, de igazán nem érdekel, csak az időt próbálod agyoncsapni, miközben rajta tartod a szemed a bejáraton.

Esték telnek el így, és az esték egy idő után összefolynak: az igazat megvallva, néha unod is már. De újra jössz, mert otthon maradni, vagy egyedül menni moziba nyári estéken rosszabb lenne. A többiek különben is mind ide járnak.

Be kell ismerned, nem egészen véletlenül jöttél ma ide, holott általában más sörkertekben töltöd a csütörtök, péntek, szombat estéd. Múltkor is itt voltál, itt láttad meg őt. Azért jöttél most is, legalább magadnak bevallhatod. Azt nézed, azt figyeled, itt van-e, hisz már három hete kiszúrtad. Néhány estéd hiába telt, nem láttad újra. Dühöngtél is, miért nem voltál szemfülesebb. Lehet, hogy határozottabbnak kellett volna lenned, tétovaságoddal elszalasztottad az alkalmat. Azóta mindössze egyszer láttad, egyetlenegyszer, villanásnyira. Társaságban volt, de jól láthatóan egyedül, és megfogadtad, hogyha harmadik alkalommal is összefutsz vele, nem packázod el. Elhatároztad, hogy kockáztatsz, nyíltabb leszel, és ha megtalálod, szemezni fogsz vele. Feltűnően nézed, vagy visszamosolyogsz rá, ha rád mosolyog, netán odabiccentesz, s egy ismerős baráthoz vagy barátnőhöz lépve villámgyorsan megkérdezed, ki ő, tudnak-e róla valamit, s ha legközelebb megint ránézel, és nem fordítja el közönyösen a tekintetét, netán biztató jelét adja érdeklődésének, most már tuti, hogy nem hagyod ki a lehetőséget.

És egyszer csak ott van! Áll a bejáratnál. Most jött. Egyedül! Úgy néz körül, mint aki keres valakit. Ahogy az előbb te néztél körbe. Olyan szomorú, vagy inkább félszeg az arca. Pont úgy, pont azzal a bizonytalansággal, mégis, valamiképpen elszántan lép be a kertbe, mint te.

Kicsit előrelépsz, nehogy elkerüld a figyelmét a tömegben. És egyszer csak észrevesz. Mosolyog a szeme. Úgy tesz, mintha nem nézne, másra pillant, de a szája sarka elindul fölfelé. Örül, hogy itt lát, s bár nem akar túl feltűnően jelezni, kisvártatva újra rád pillant, nehogy elveszítsen a sokaságban.

Rád mosolyog. Vagy visszamosolygott, mert te mosolyogtál először? Ki tudja már, és végső fokon mit számít mindez? Mióta nem nézett így rád senki? Három hete? Egy hónapja? Egy éve, vagy még régebben?

Semmi se számít már. Megszorítod a poharad, és elindulsz felé.

Torkodban dobog a szíved.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.