A XXI. század kapuja – Gyula főtere

Fotó: Glázer Attila

Így nagyobb biztonsággal hozhatják le a tetőkről és az emeleti ablakokból, erkélyekről azokat az öngyilkosjelölteket, akik – nem utolsósorban – a teljesen elidegenedett városi közeg miatt vetnének véget életüknek. Zöldmentes szép új világ. Ráadásul nem is teljesen légből kapott fikció, hiszen a javaslat az Országos Tűzvédelmi Szabályzat módosításához készült.

Holott már most is alig ültethető fa közterületen. A fák ugyanis nemcsak az égig nőnek, hanem lefelé is. Csakhogy a föld alatt még kevesebb helyük maradt, mint felfelé. Mindenütt vezetékek, kábelek és csövek. S mindegyik körül széles védősávok.Nincs az a gyökér, amely elférne közöttük. Így a látványterveken oly szépen zöldellő, dús lombú fák a valós utcaképekből többnyire kimaradnak – mutat rá Bardóczi Sándor tájépítész. – De a meglévő, védettséget élvező fasorokat se menti meg semmi a közműépítőktől.

Az építési vállalkozó inkább a fa mellett ásat árkot, mintsem megbontaná a friss aszfaltot. Erre könnyebben ad engedélyt az önkormányzat is, elvégre sok adóforintot emészt fel egy-egy ilyen fekete csík. A pusztítás pedig sokáig észrevétlen marad. A támaszuktól félig megfosztott fák állva halnak meg. Hosszú hónapok múltán, amikor a közműépítők már máshol ássák a halált hozó árkokat. S a kipusztult fasor többnyire újra sem telepíthető, hiszen az egyre szigorodó szabályok gyakorlatilag lehetetlenné teszik.

Budapest legújabb gyöngyszeme a megszépült Károly körút
Népszabadság - Fotó: Kocsis Zoltán – A muskátli, meg a fű nem rohan panaszra az önkormányzathoz. Mindenki más igen. S ebből szinte törvényszerűen következik, hogy az önkormányzati zöldfelület-gazdálkodás maradványelven működik – állítja Szaniszló Sándor, a fővárosi városfejlesztési és környezetvédelmi bizottság elnöke. Ezt támasztja alá a fővárosi önkormányzat példája is. A Budapest 15,7 millió négyzetméternyi zöldjét gondozó Főkert Zrt. öt évvel ezelőtt kapott utoljára jelentős összeget – 1,3 milliárdot – parkfejlesztésre. Tavaly alig 238 milliót fordíthattak karbantartást meghaladó feladatra. Az idén ennek a fele is alig jut. Így erősen kérdéses a városvezetés nagyszabású parképítési terveinek megvalósulása. A Nehru part, az Orczy-kert, a Népliget, a Városliget, a Ludovika és az Elvis tér újjászületéséhez sok százmillióra lenne szükség, ám még ígéretből is kevés van, nemhogy pénzből. A fenntartásra se jut több, ami látszik is.

Az állandósuló forráshiány a közterületek leromlásához vezetett – állapítja meg a Főkert Zrt. Ebben nagy szerepet játszik a korábbinál lényegesen nagyobb igénybevétel, aminek következtében a parkok élő és épített elemei jóval gyorsabban pusztulnak le. A rongálás és a szemetelés minden mértéket felülmúl. A valódi kertészeti szakfeladatokat lassan kiszorítja a segédmunka – kutyaürülék- és szemétszedés, takarítás, őrzés és balesetveszély-elhárítás. Ahhoz, hogy a jelenlegi állapot ne romoljon tovább, a Főkert korlátozni kényszerül a megelőző növényvédelmet, a tápanyag-utánpótlást, a faápolást, valamint a növénytelepítését. Pénz híján elmarad a burkolatok, lépcsők, ivókutak és padok javítása. Megelőzésre még gondolni is felesleges. Mindez végül a zöld területek teljes pusztulásához vezet.

Másutt se jobb a helyzet. Az Állami Számvevőszék 2009-ben végzett egész országra kiterjedő ellenőrzése során arra a szomorú következtetésre jutott, hogy a települési zöld felületek 67 százalékát még nyilvántartásba sem vették az önkormányzatok, nemhogy gondozták volna. A települések 76 százaléka önként vállalt – ilyen formán szükséghelyzetben hanyagolható – feladatai közé sorolta a zöldfelület-gazdálkodást. Ezek után aligha meglepő, hogy hiá ba hirdetett az Országgyűlés Nemzeti környezetvédelmi programot, az egy városi lakosra jutó 38,7 négyzetméternyi zöld terület öt év alatt sem nőtt a várt 45 négyzetméterre. Sőt a program végére még csökkent is: egy emberre 22,25 négyzetméter jutott.

Szakmai és közönségsikert aratott a Kopaszi-gát
Fotó: Kocsis Zoltán A tendencia azóta se változott. Ebben vélhetőleg az is közrejátszik, hogy a zöld területek fenntartására nincs önálló jogszabály, még a parkok fogalmát sem rögzítik törvényben. Emiatt az önkormányzatok meglehetősen sokféleképpen értelmezik a rájuk háruló feladatokat. Többnyire valódi gazdája sincs a zöld felületeknek. A hivatal adott osztálya mellett az önkormányzat saját gazdasági társasága, külső vállalkozók és kistérségi társulások egyaránt foglalkoznak a kérdéssel. Budapesten pél dául hat ügyosztály irányítja a munkát. Máshoz tartoznak a parkok, az út menti fasorok, a folyóparti rézsűk stb. A legtöbb időt az egymás közötti egyezkedés viszi el. A tevőleges munka dandárját közfoglalkoztatottak végezték. Egészen az előző év végéig. A szabályok változásával azonban túlságosan drága és körülményes lett a közmunkások alkalmazása.

– A tavalyi csaknem kétszáz helyett most alig 22 közmunkás dolgozik parkőrként. Ennél több helyünk lenne, de a félállás és a felénél is kevesebb bér nem elég vonzó. Csökkent a lelkesedésük és az általuk végzett munka hatékonysága is. A közmunka tervezhetetlenné vált. Holott nagyon fontos lenne, hogy gazdája legyen a területnek. Ezért is alakítottuk ki a parkgondnoki rendszert – magyarázza Helembai Mihály, az 1,3 millió zöld négyzetméterért, ezenbelül 30 ezer fáért és még sok egyébért felelős XIII. Kerületi Környezetgazdálkodási Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója, aki szerint még így is a szerencsés kezelők közé tartoznak.

Angyalföld önkormányzata különösen nagy gondot fordít parkjaira, játszótereire, fasoraira. A testület három évvel ezelőtt szavazta meg az AngyalZÖLD stratégiát. A lakossági fogadtatás pozitív.

A társadalmi egyeztetés, az itt élőkkel való párbeszéd rendkívül fontos része az önkormányzati zöldgazdálkodásnak – állítja Helembai Mihály, aki szerint a legtöbb helyen a városlakóktól elkülönülten próbálják kezelni a kérdést. S ez nagy hiba. – Mindenki alakítja környezetét. Ha tudatosítjuk bennük, hogy mindez értük van, és csak velük együtt őrizhető meg, akkor máris nagyot léptünk előre. A városi lét önmagában is nagy kompromisszum, ráadásul állandóan különalkuk sokaságát kell megkötni a kutyatartókkal, a kisgyerekes szülőkkel, az idősekkel, a biciklistákkal, az autósokkal, vagy éppen a kamaszokkal. Ráadásul ezek a csoportok nem csupán a környezetükre, hanem egymásra is hatással vannak. Így sem a zöld felületek, sem használóik nem kezelhetőek külön-külön. Mindez komplex egységet alkot, beleértve az önkormányzatot, a tájépítészszakmát, az ingatlanfejlesztőket, a szomszéd kerületeket és a fővárost is.

Ajka új agorája – Ez csábítana találkozókra?
Forrás: 2010 Tájodüsszeia Mindenkit meg kell hallgatni, és figyelembe kell venni az érveiket. A leveleknél és ügyiratoknál sokkal hatékonyabb néhány széles körben tartott háttérbeszélgetés, ahol minden érintett egyszerre kaphat választ a kérdéseire. S ez nem csak a hivatalnokokra igaz. Az Országbíró-lakótelep köztéri megújítási koncepció jának elkészítésébe a lakosságot is bevontuk. De az itt élőkre épít a védnökségi program is, amelynek keretében minden évben pályázatot írunk ki a társasházak előtti kertek, utcarészek gondozására. A közösség által kialakított és gondozott kerteket – legyenek azok bármilyen aprók – mindig felügyeli egy szempár.

Az apró lépések mellett Angyalföld merészebb álmot is dédelget: visszaállítanák a Rákos-patak egykori ökoszisztémáját. Ez azonban nem egykerületes feladat, hiszen a fővárosi önkormányzat mellett több kerület, Pécel, Isaszeg és Gödöllő is érintett a kérdésben. Bár a XIII. kerület kitüntetett szerepe tagadhatatlan, hiszen itt folyik a patak a Dunába. De nem mindegy, milyen mederben érkezik el idáig. Több mentő terv is született, de pénzhiányra hivatkozva eddig lesöpörték ezeket. De Angyalföld nem adja fel: a szakma segítségével egy több részből álló revitalizációs „étlapot” állítottak össze, amelyből minden önkormányzat saját pénzügyi lehetőségei szerint szemezgethet.

– A pénzhiány jó hivatkozási alap a gazdátlanságra – véli Bardóczi Sándor, aki szerint a politikai döntéshozók csupán pénzfaló gépezetet látnak a közparkokban. De ez nagy tévedés. A nagyvilágban ugyanis számos modell létezik, amely gazdaságossá, sőt nyereségessé teheti a közterületek gondozását. Vegyük példaként a Gödröt. A terület hivatalosan a senki földje. Se az állam, se a főváros, se az V. kerület nem ismeri el sajátjának. Kényszerűségből a Főkert nyírja a füvet és szedi a szemetet. Egyetlen mozdulattal se tesz többet a minimumnál. Holott a város közepén lévő köztér a szokásos igénybevétel sokszorosát kénytelen elviselni. Amortizációja eléri az évi 80millió forintot. De nincs aki költene rá. S közben működik itt egy mélygarázs, egy kocsma és egy kulturális intézmény is. Ezek adóiból, illetékeiből, értékesíthető reklámfelületeik bevételéből bőven kijönne a fenti összeg, ha nem a nagy kalapba folyna be.

De komoly forrást jelenthetne a közterület-használati díjakból származó bevétel is. Ez ugyan még mindig igen szerénynek mondható nemzetközi összehasonlításban, de még ennél is nagyobb baj, hogy a bevételnek csupán töredékét költik arra a zöldre, amelynek használatából keletkezett.

Jól példázza ezt a Sziget Fesztivál, amelynek szervezőire az idén a korábbi díj többszörösét rótta ki a városvezetés.De arramár senki sem ügyelt, hogy a rendezvény végén valóban az „eredeti állapotot” állítsák viszsza. A tájépítész szerint ez többnyire nem több szemétszedésnél. Holott a növényzetenminden nagy rendezvény után jól látható a tűrőképességet messze meghaladó „áttaposás”. A Főkertnek pedig nem futja a növények és a pázsit pótlására. S ez a Margitszigetre és a Városligetre is igaz.

A jelentősebb városi közparkok gazdasági és szakmai szempontból egyaránt elfogadható fenntartása csak az adott területen működő magántársaságok, illetve az érintett önkormányzatok és állami szervezetek közös gondnokságával biztosítható. Bardóczi Sándor a Margitszigetre már el is készítette ennek modelljét, ám a Fővárosi Közgyűlés hiába fogadta el a stratégiai tervet, a gyakorlatban azóta se történt semmi.

Az önkormányzatok egyébként sem jeleskednek zöld területeik egészséges arányú hasznosításában. Hol túlterhelik azokat – lásd például a Zöld Pardon –, hol meg kong az üreségtől, mint a Népliget. A megfelelő mértékű használat jót tesz a parknak, hiszen élettel tölti meg, és jót tesz a fenntartói büdzsének is, mert bevételt termel. A korrekt egyezséghez persze olyan bérlő szükségeltetik, aki magáénak érzi a területet, és nem csupán lerabolni szeretné. Bardóczi Sándor szerint közéjük sorolható a Tranzit Art Café, illetve a Kopaszi-gát. Utóbbi tulajdonosa kézenfekvő, mégis ritka megoldásként ugyanazt a két kis céget bízta meg a park kivitelezésével és a fenntartással. Az eredmény példaértékű. Bár ez politikai értelemben nemigen kamatozott, általában mégis elmondható, hogy a közterek állapota jelentősen befolyásolja a választópolgárok hangulatát. S az okosabb városvezetők élnek is ezzel az eszközzel.

Miskolc mindenesetre próbálkozik. Kriza Ákos polgármester vezetésével tavaly júniusban első magyar nagyvárosként csatlakozott a Hollandiából indult Green City mozgalomhoz. Miskolc vállalta, hogy az új fejlesztéseket a Milánói Zöld Charta elvei mentén hajtják végre, és alkalmazzák a Green City akkreditációs pontrendszert is. A legfőbb cél a népességmegtartás, ami csak egy élhetőbb várossal lehetséges. Első lépésként csökkenteni kell a légszennyezettséget. Miskolc ugyanis völgyzugban terül el, ahol még inkább megül a szálló por. De jelentős javulást remélnek a városi klíma szabályozásában is. A fák lombsátra nemcsak a port köti meg, hanem árnyékol is, a burkolt felületek csökkenése révén a visszaverődő hő mennyisége is kisebb. Ettől egyébként jelentős energiamegtakarítást remélnek. Az idén 234,2 millió forintot különítettek el a programra. S ebben nincs benne a fa- és cserjetelepítés, mivel azt az uniós projektek keretéből valósítják meg. Ehhez igazítják a Zöld nyíl villamosberuházást, amelynek révén olyan növényeket telepítenek a megállókba és a sínek mellé, amelyek gondozása olcsóbb a korábban tervezettnél. A program kiterjesztése érdekében a városvezetés tárgyalásokat kezdeményezett a miskolci cégekkel, vállalkozásokkal és a lakóközösségekkel is.

A „zöld város” befektetésnek is kiváló – vallják a koncepció holland kidolgozói, akik számokkal támasztják alá a „zöldmegtérülést”. Kutatásuk szerint 10 százalékkal csökkenthető a kórházi napok száma, ha a beteget parkra néző kórteremben helyezik el. A zöld környezetben lévő ingatlanok 4-33 százalékkal érnek többet betonfalak között álldogáló társaiknál, míg a mérhető energiamegtakarítás akár 40 százalék is lehet. A zöld irodában ülők teljesítménye 12 százalékkalmeghaladja a kopár kockákban dolgozókét. Fasorok árnyékában erősödik a szociális kohézió. A zöld városokban bizonyíthatóan csökken a stresszbetegek száma. S akkor talán kevesebb hely is elég a tűzoltóautóknak.

Kapcsolódó cikkek: Cseke Péter színházról, posztokról és az Orbán mögötti székről | Lengyel László: Orbán Viktor lova megdöglött | Őszöd öt év múltán | Szabó Istvánhoz nem sikerült pénzt szerezni | Tom és Jerry a városházán