-

Fotó: Móricz Simon

Ha százszor elmondják, százszor nehéz felfogni. A hazai népességfogyás magyarázataként rendre két végletes nézet kerül elő. Az egyik szerint a jelenség a fejlett világ általános problémája, nincs mit tenni vele. A másik magyar átkot emleget. Az egykézés... Kapitány Balázs, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének tudományos titkára szerint egyik véglet sem igaz, hiszen a fejlett világban általában nincs demográfiai válság, másfelől a magyarországi helyzet sem különlegesen rossz.

Ahhoz, hogy a népesség száma hosszú távon stabil legyen, a nőknek átlagosan két gyermeket kellene szülniük. Európa nem kis része ennek a kívánalomnak megfelel, például Franciaország és Nagy-Britannia és több skandináv állam is ebbe a körbe sorolható. Még akkor is fenntartható a lakosságszám, ha csak1,7-1,8 körül alakul az átlagos születésszám, de ugyanakkor nő a várható élettartam, és többen vándorolnak be, mint ahányan elhagyják az országot.

A német nyelvterületre, Dél- és Kelet-Európára, illetve hazánkra ez a stabilitás nem áll. Magyarországon tartósan és kritikusan alacsony a gyerekvállalási kedv. (A termékenységi átlagunk 1,2-1,4 gyermek/ nő.) A halandósági mutatóink sem túl jók annak ellenére, hogy folyamatosan emelkedik a várható élettartam, a javulás azonban sokkal lassabb a szükségesnél.

FOTÓ: KOVÁCS BENCE
A születésszámra sokáig igaz volt a stabilitás. A rendszerváltásig évente 120-130 ezer gyerek született,majd jött a visszaesés. De nem azonnal, 1992–1993-ig még enyhe növekedés volt. A trendváltozás okait máig keresik. Akad, aki szerint az emberek eleinte sokat vártak az új társadalmi rendtől, ráadásul az Antall-kormány megemelte a családi juttatásokat, s csak a Bokros-csomag bejelentése után zuhant százezer alá az újszülöttek száma. Kapitány Balázs szerint az 1995-ös csomag fő üzenete az volt, hogy a családtámogatások visszavehetők, s ez mélyütésként érte az embereket, hiszen a hetvenes évektől kezdve ezen a területen folyamatos építkezés folyt – a családi pótlék, a gyes, a gyed, a gyet bevezetése. Sokan hittek abban, hogy ezek tartós intézmények – hiszen a gyerekvállalás sem egykét hétre, hónapra szól. Ha például az emberek bíznának abban, hogy a most bevezetett családi adókedvezmény évtizedekig fennmarad, akkor mernének ezzel tervezni. De nem hiszik el, mert a magyar politika döntései nem ilyen időtávra szólnak, még egy kormányzati cikluson belül is változnak a célok, kormányváltások után pedig szinte biztosan felforgatják a korábbi állapotokat.

E kiszámíthatatlanság miatt vélik úgy a demográfusok, hogy a pozitív intézkedéseknek is csak minimális a hatásuk. Érdekes, hogy miután a születésszám a kilencvenes évek közepén a 90–100 ezer közötti sávba zuhant, s éveken át – minimális ingadozással – ott is maradt, 2010 májusától még további bő tíz százalékkal esett. 2010-ben éppen csak meghaladta a 90 ezret, és ha marad a trend, akkor 2011-ben 85 ezer körül alakul az újszülöttek száma. Ez azt jelenti, hogy erőteljesen felgyorsulhat a természetes fogyás – a szokásosnak mondható évi harmincezres csökkenéssel szemben 45 ezres visszaesés jöhet. De miért? Kapitány Balázs úgy véli, hogy a jelenség mögött most egy 2009. áprilisi parlamenti döntés áll. Akkor fogadták el a gyes idejét három évről két évre csökkentő jogszabályt úgy, hogy a hatálybalépést 2010. május elsejére tolták. A demográfusok jó része – noha közvéleménykutatási adatok erre felhívták a figyelmet –nem tartott attól, hogy ez a lépés érezhető visszaesést okoz. Tévedtek.

A részletes adatok szerint az alsó középosztályban a legnagyobb a visszaesés, a legkisebb pedig a diplomások körében. Még akkor is így van ez, ha az Orbán-kormány hosszas hezitálás után 2010 novemberében részlegesen visszavonta a rendeletet – kaphatnak gyest három évig, akik nem vállalnak teljes időben munkát. (Egyébként továbbra is kétéves korig jár a gyes.) Letelt a kilenc hónapos „várakozási idő”, így hamarosan kiderül, hogy a gyes részleges visszaállításának és a családi adókedvezmény bevezetésének van-e mérhető pozitív hatása.

– Lehet, hogy az utolsó esélyt halasztjuk el. Az 1975 körül született úgynevezett Ratkó-unokák gyerekeinek most kellene megszületniük. Ez a korosztály jóval népesebb, mint az előttük – nagyjából harminc százalékkal –, illetve mint az utánuk járó – náluk 45 százalékkal. E generáció hölgyei a harmincas éveik közepén járnak. Néhányuknak sikerülhet akár ötvenévesen is szülni, de harmincöt év felett jelentősen csökken a szülési esély. Ez a korosztály a folyamatos halogatás generációja – véli Kapitány Balázs –, a Ratkóunokák öt-nyolc-tíz éve tervezik gyerekük megszületését, de az elhatározást valamilyen szempont mindig felülírja. Ha egykét éven belül nem vállalnak gyereket, később már nem is fognak, akkor nem lesznek Ratkó-dédunokák.

Ez azért nagy baj, mert ha megjelenik egy generáció, amelyben spontánmód sok a gyerektelen, akkor a következő ge ne ráció ban megjelenik a tudatos gyerektelenség is: az első korosztály még belesodródik, a második tudatosan vállalja azt. Napjainkban Magyarországon még minimális, néhány százalékos a tudatos gyerek nélküliség. (Németországban az értelmiségi nők egyharmada tartozik e körbe.) Ha nálunk is elterjedt életstratégiává válik a gyerektelenség, az átstrukturálja a munkaerőpiacot. A gyermekvállalás előtt álló vagy éppen kisgyereket nevelő nőnél munkáltatói szempontból sokkal értékesebb az, aki nem nevel és nem akar gyereket – az ilyen nő annyit ér, mint egy férfi. Folyamatosan számítani lehet rá, s ezzel a gyerekes anyák a jelenleginél is hátrányosabb helyzetbe kerülnek.

A nemzetközi adatokkal összevetve nem tűnik reménytelennek a magyarországi helyzet. Jobb a termékenységi mutatónk, mint Szlovákiáé, a kivándorlás terén jobban állunk, mint Románia, Németországgal és Ausztriával szemben óriási előnyünk, hogy a magyar nők szeretnének gyereket szülni. Ezért azt kell elemezni, hogy mi gátolja meg őket ebben. – Mi azt látjuk, hogy nem csak a pénzen múlik ez, de azon is. A családi adózás bevezetésével plusz 170 milliárd forint marad a családoknál, de igazán azok jártak jól ezzel az intézkedéssel, akiknek már volt két-három gyerekük, és a jövedelmi helyzetük jó. Az első gyerek után járó kedvezmény olyan csekély, hogy alig pótolja a családi pótlék ezzel párhuzamos elinflálását, így nem jelent érdemi hatást. A célcsoport tehát a kétgyerekes felső középosztály. A kedvezményekkel a harmadik gyerek számukra gyakorlatilag ingyen van – mondja a demográfus.

Nyugat-európai trend a juttatások rugalmassá tétele: ne az állam mondja meg, hogymi a jó, hanem az érintettek válasszák ki a számukra legjobb támogatási formát. Azt is támogatni kell, aki egy évig és azt is, aki akár négy évig szeretne otthon maradni gyermekével. Nem kell megbélyegezni a házasságon kívül született gyermekeket, hiszen negyven százalékuk ilyen családba érkezik. Ráadásul a házasságba születettmagyar gyerekek jó része szüleik válása miatt ugyancsak csonka családban nő fel. A gyerekek igen különböző anyagi körülmények közé születnek. Hungarikum, hogy az iskolai végzettség és a gyerekvállalási kedv nem mutat szoros kapcsolatot. A legtöbb gyermeket a nagyon alacsonyan iskolázott nők szülik (rájuk igaz az a tétel is, hogy egyre fiatalabb korban szülnek). A termékenységi rangsorban őket azonban rögtön a magasan kvalifikált nők követik. A legkevesebb gyermeknek az érettségivel, szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkező nők adnak életet. A hazai támogatási rendszer igazi vesztese tehát az alsó középosztály.

A nemzetközi vándorlásról nincsenek pontos információink. Hazug nyugalomban élünk, mert azt hisszük, hogy ezen a területen nincsenek különösebb problémák. Elsősorban a határon túli magyarok számára célország Magyarország, a kivándorlókról viszont semmit nem tudunk. Elvileg ha valaki kivándorol, akkor ezt a célországban található magyar nagykövetségen be kellene jelentenie, ám ezt legfeljebb évi egy-kétezer ember teszi meg. a Tudjuk, hogy ennél sokkal többen mennek el, de nincsenek pontos adataink, ezeket talán a következő népszámlálás során lehet majd szerezni.

Az alacsony születésszám, az idei év rossz híre után a jövő negatív információja a nagyarányú kivándorlás lehet. Az idén megnyílt az osztrák és a német munkaerőpiac, s Németországban sohasem volt akkora a munkaerőigény, mint napjainkban. Minden ország azzal áltatja magát, hogy a távozók csak átmenetileg hagyják el szülőföldjüket – nyelvet tanulnak, munkatapasztalatot szereznek, majd visszatérnek. Lehet, hogy így lesz, de Kapitány Balázs szerint már nem térnek vissza azok, akinek gyermekei születnek külföldön, s azok ott járnak iskolába. Téved, aki azt hiszi, hogy a határontúli magyarság kimeríthetetlen forrás. Ha onnan szeretnénk pótolni a hazai veszteséget, az ottani intézményrendszert tennénk tönkre.

Kapcsolódó cikkek: Rákay Phillip keresi az X-Faktort a köztévében maradtak között | Nem csak Viktoriában | Silvia Oath és a 4/7/12/1-a strukturális alap | Strand | Üres zsebbel nincs demokrácia