Yulia Syomina a Tararabumbiában, alul: kultúramozaik a GUM kirakatában

Az orosz újságíró kérdi, hogy miként gondolnak a magyarok az oroszokra. Éppen az orosz–lengyel megbékélés kezdeteit éljük, érthető a szorongó kérdés. – Tudja, mondom, apám három évet töltött szovjet hadifogságban. – Arca megfeszül.

– Ahogy vitt minket reggelenként az óvodába, a táborról mesélt. ’56-ban ötéves voltam, de emlékszem a szovjet tankra a szétlőtt, Moszkváról elnevezett tér közepén. Ha akkor kérdezi… – Értem, mondja rekedten.

– De, amikor apám az unokáját vitte a hetvenes évek közepén óvodába, már egy szót se szólt a táborról, s amikor ma én megyek unokámmal kézen fogva az óvoda felé, nem jut eszembe, hogy orosz megszállásról beszéljek. Különben is, szereti az oroszokat, mert remek autót vittem innen a múltkor.

– Megkönnyebbülten nevetünk. – Még az is lehet, hogy Putyin­mintájú orosz rendszer lesz nálunk – teszi hozzá valamelyikünk. És megint nevetünk. Vidám nép a magyar.

Válaszútra értek. Tudják. A P–utyinrendszer hatékonyan konszolidálta Oroszországot, de egyúttal önmagába zárta. Mindenkit hozzászoktatott a központosított intézmények egyenletes és szüntelen zakatolásához. A gépezetet olajozta a tartós világpiaci áremelkedés. Minden rendben volt 2008-ig. De, azóta, semmi sincs rendben. A gép kihagy. Elfáradt. Oroszország nyitásra és reformokra szorul. Egy új, második, zárt rendszerre és petro­ dollárokra alapozott Putyin­ korszak könnyen a hetvenes évek, pangásos Brezsnyev­korszakának bizonyulhat. A nemzetállam­ és/vagy birodalomépítő, a „szuverén demokratikus” orosz típusú kínai rendszer visszaszorulóban. Megint jönnek a nyugatosok, akik még nem döntöttek: a reformok nélküli nyitást vagy a nyitást és a reformokat válasszák. Putyin miniszterelnök a hatalmi gépezetek és a kormányzás rutinjában türelmesen várakozik. Még mindig ő a pók a háló mélyén. Medvegyev elnök, zümmögő méhként berepüli a világot: német virágról franciára, amerikairól hazai oroszra. Nyitást és modernizációt hirdet. Lesz-e hozzá erő és bátorság? Ki tudja?

A Putyin­ rendszer ki van találva. Mindenki látta – működött és működik. A Medvegyev­rendszer, akár Gorbacsové a nyolcvanas évek végén, nincs kitalálva. Szabad­e kitalálatlan, végiggondolatlan, intézményeiben megalapozatlan „valamikkel” kísérletezni? De meddig lehet a kipróbált és hanyatló intézményekben megmaradni? A könyvünket bemutató orosz professzor asszony kesernyésen mondja: – Önök vitatkoznak, nem értenek egyet szinte semmiben, látszólag reménytelennek látják emiatt a helyzetüket. De éppen ez adja az önök reményét. Dialógus. Élet. Nálunk csend van. Irigylem önöket.

Mi köt minket össze? Orosznak lenni kaland, miként magyarnak. Napi, percnyi vállalkozás. A rosszkor, rossz helyre születés állandó javítása. Nagy­ nagy emberi próba. Mélabú. Ivás. Földbe csüggedt faházak. Kreml. Lubljanka. Kínaias üvegpalota. Öszszevisszaság. „égigérő nincs-palota / nincsaranyból verve fala ­ / egy halom nincs! egy nincshalom! / túl a falon nincs­hatalom!”

Hazamegyünk. Hol a haza?

Kapcsolódó cikkek: Kevin Costner cége elválasztja a víztől az olajat | Vissza Oroszországba | Az állandósult rémálommá vált penci lottóötös | Tararabumbia | Tűz