Fotó: Kocsis Zoltán

–Ezerkilencszáznegyvennyolc szeptember 11-én, Keszegen születtem – hangzik az élet első felére vonatkozó fontos adat –, ipari iskolába jártam, bognárnak tanultam, ’68 nyarán nősültem. A téeszben keveset kerestem, beálltam fegyőrnek, a váci börtönben dolgoztam tíz évig, majd a kormányőrséghez kerültem. Onnan mentem nyugdíjba 1993-ban. Azóta itthon dolgozom, kertészkedem. Málnát termeltem 38 éven át. Három gyermekem van. A lányom 40 éves szemészeti asszisztens, a 38 éves nagyobbik fiam bankban dolgozik, a 34 éves, kisebbik fiam ugyanúgy kormányőr lett a katonaság után, mint én. Éltük a magunk nyugodt életét, tiszteletben tartottuk a törvényeket, nem vágytunk többre, mint amit elértünk. Így érkeztünk el 2004. január 12-éhez.

Hétfő volt, Ernő és Tatjána napja. Homolya Ferenc felébredt, nézte a plafont, és arra az öt számra gondolt, amit éjjel álmodott. 20, 33, 51, 76, 79. Kért a lányától papírt, hogy felírja a számokat, nehogy elfelejtse. Teheneket tartott, előbb tehát széthordta a tejet a faluban. Amikor végzett, a posta felé vette az irányt. Föladta a Reader’s Digest-könyvekért a részletet, befizette a csekkeket, s megjátszott két játékmezőt az ötös lottón. Egy héttel később az egyik postáshölgy azt kérdezte tőle:

– Feri bácsi, nem maga nyerte az ötöst? Pencen adták föl, itt a postán.

– Csak álltam, s úgy éreztem, nyakon öntöttek egy vödör vízzel – idézi föl a pokolba vezető út első állomását Homolya Ferenc. –Szabályosan rosszul lettem.

A rosszullétnek nem pusztán az volt az oka, hogy az „álmos” számokat kihúzták. Inkább az, hogy az igazolószelvényt elveszítette. A tárcájában lévő összes irattal együtt. Kereste egész héten, de nem találta. Újra elment a tejes kuncsaftjaihoz, be a boltba, a postára, sehol semmi. Ezt megismételte azután is, hogy kihúzták az öt számot. S a szelvényt valóban Pencen adták föl. Négy másodperccel kilenc óra ötven után. Később valaki fel is vette a telitalálat után a pénzt.

Homolya Ferencnek azt mondta a szomszéd, rossz helyen keresi a pénztárcáját
Fotó: Kocsis Zoltán Homolya úr kétségbeesve telefonált a Szerencsejáték Rt. biztonsági osztályára. Jelezte, hogy az igazolószelvényt elhagyta. Cselovszki Zoltán biztonsági vezető hangfelvételen rögzítette a beszélgetést.

A szelvény nem lett meg. Homolya Ferenc följelentést tett a Váci Rendőrkapitányságon ismeretlen tettes ellen „különösen nagy kárt okozó csalás bűntette” miatt 2004. február 13-án. Aztán ügyvédet fogadott, mert sem a rendőrség, sem a budapesti II–III. kerületi ügyészség nem foglalkozott az ügyével. Elutasították, ezért pótmagánvádlóként lépett föl.

2004. március végén Homolya Ferencné a kert végében veteményezett, amikor odalépett hozzá az egyik szomszédasszony. Pletykált, mint az lenni szokott faluhelyen. S fölfedte „a titkot” Homolyáék előtt.

– Rossz helyen keresitek a pénztárcát –mondta. S megsúgta: itt volt az igazolószelvény a közelükben.

– A szomszédasszony hozzátette – jegyzi meg Homolya Ferenc –, hogy ezt később, ha tanúskodni kellene, úgyis letagadja. Ezt az ígéretét maradéktalanul be is tartotta.

Amikor a bíróságra kellett volna menni, sok más penci ugyanezt a megoldást választotta. Amit Homolya Ferenc szemébe mondtak négyszemközt, annak – Homolya szerint – az ellenkezőjét állították máshol. Vagy pedig nem mondtak semmit se. Elkezdtek felejteni és nem emlékezni. Így járt a pereskedő ember azzal a sződligeti fiúval is, aki egy időben a beszédes szomszédaszszony lányának udvarolt, s gyakran megfordult a Szabadság utcában. „Feri bácsi, van egy dolog, nagyon nyomaszt, valamit el szeretnék mondani magának”, jegyezte meg, amikor a Clear Water Kft. dunakeszi telephelyén jelentkezett 2005 májusában sofőrnek; Homolya Ferenc ott dolgozott biztonsági őrként. – Elmondta, fültanúja volt annak a beszélgetésnek, melynek során elhangzott, hogy kik találták meg a szelvényt. Azt is hallotta, amint mondták: „Hiába volt a Feri bácsi rendőr, a szelvényt úgyse fogják neki visszaadni”. Magnóra vettem mindezt, a fiatalember aláírt egy papírt arról, hogy a hangfelvétel valódi, vállalja az állításokat. Elrohantam az akkori ügyvédemhez, aki aztán semmire se ment vele a bíróságon, mert a fiú megmásította a vallomását.

A balszerencsés „álomlottóst” kerülni kezdték a környékbeliek. Nehogy szóba kelljen vele állni. Úgy viselkedtek, s bizonyos tekintetben ma is úgy viselkednek, mintha valaki mindig a nyomukban lenne. Ezt magam is tudom tanúsítani. Fölkerestem az ügy egyik kulcsfiguráját, a hírhozó szomszédasszonyt, aki egy redőny résén át beszélt hozzám, s azt mondta, „Homolya most már elmehet a show-hivatalba!”. Megkerestem a valódi lottómilliomossá lett penci család egyik tagját is, kemény elutasításban volt részem. A településről időközben elköltözött család másik tagjának telefonüzenetet hagytam. Hiába. Két fiú örökölte apjuk halála után a nyereményt.

Homolya Ferenc idegeit megviselte az ügy. Éveken át figyelt, hátha perdöntő bizonyítékot tud az igazságszolgáltatás elé tárni. – Sokáig jó viszonyban voltunk a „szerencsés” szomszéddal – meséli most, hat év elteltével. – Tudtam, hogy nincs rábízva otthon a pénz, gyakran megtörtént, hogy adtam neki egy-egy üveg bort. Amikor számolgatta a fillért, mondtam, hagyd a francba. Az eset után egyszer beszéltem vele a kerítésnél, akkor már nagyon beteg volt. Láttam, hogy gyötri a lelkiismeret-furdalás. Arra kért, ne haragudjak rá. Mondom, hogy tudsz ilyet mondani!? Mi az, hogy ne haragudjak? Annak idején ajánlottam: tegyétek el a felét. Hát nem volt elég? Lehetett rajta látni, hogy le van sújtva. Tudom, hogy nem ő találta meg a szelvényt. Aztán 2006-ban meghalt.

A lottóötösre 186 millió forintot fizettek ki. Irgalmatlanul sok pénz ma is, nem csak penci viszonylatban. Lakások lettek belőle, meg egy dupla telek a Dunakanyar pompás településén. Az erdő szélén az egyik örökös formás házat épített. A portát harapós kutya őrzi, csengő nincs az erődítményszerű ház kapuján. Homolyáék lánya egy ízben elautózott megnézni. Láthatta.

A bíróság a hivatalos nyertes, F. G. halála után, 2007-ben megszüntette az eljárást. Homolya Ferenc azonban 2008. február 20-án újra följelentést tett, immár az özvegy és két fia ellen a Pest Megyei Főügyészségen, ahonnan az ügy átkerült a Fővárosi Főügyészségre. Határozat nem született, mert „az eljárás csak abban az esetben folytatható, ha az ügyben olyan új tény vagy adat merül fel, ami bűncselekmény elkövetésének gyanúját alapozná meg”. (Jogi berkekben erre azt mondják: járatják az ügyet – R. L.) Homolya Ferenc 2008 nyarán újabb följelentést tett a Fővárosi Főügyészségen, mindhiába. Ekkor az egyik örökös, F. Cs. is följelentette Homolyát a Budapesti Nyomozó Ügyészségen, de a hamis vád bűntette miatti eljárást megszüntették. Az ügy hiába kígyózott annyifelé, nem haladt sehová. A történetben ügyvédből volt a legtöbb. Egyikük 15 százalékos jutalékért, s igen magabiztosan fogott bele, ám aztán Homolya Ferenc szerint váratlanul ő is ellene fordult.

A jelenlegi ügyvéd, a budapesti dr. Matlag Ferenc szeretné megtudni a Szerencsejáték Zrt.-től, hogy 2004. január 12-én 9 óra 50 perc 04 másodperc és 10 óra között hány darab ötöslottó-játékot játszottak a penci postahivatalban. Ezzel azt lehetne ellenőrizni, hogy néhai F. G. állítása – mely szerint 9 óra 50 perckor elhagyta a posta épületét, és látta, hogy „Homolya Ferenc még ott maradt, lottót töltött ki” – igaz-e. (Eléggé bizarr, de Homolya úr egyik „koronatanúja” F. G. , vagyis az az ember, akit később azzal vádolt, hogy csalással jutott a nyertes szelvényhez.)

Van még valami, ami lehetővé tenné (akár ma is) az igazság kiderítését. Cselovszki Zoltán, a Szerencsejáték Rt. biztonsági igazgatója annak idején – Homolya Ferenc bejelentése hatására – bekérte a feladás előtt beikszelt segédszelvényt, amire egyébként nincs szükség a nyeremény felvételekor. Az ma is letétben van a lottóvállalatnál. Ezt a korábbi büntetőügy folyamán egyszer átadták egy írásszakértőnek, aki azt vizsgálta, tehette-e az ikszeket Homolya Ferenc a deliktumra. De csak az egyik játékmezőt engedték megvizsgálni. Minden más azonosításra alkalmas információt „kitakartak”.

A Szerencsejáték Zrt. nevében Tulik Ágnes szóvivő arról tájékoztatott, a segédszelvény az ő tulajdonuk, a rajta lévő információk üzleti titkokat tartalmaznak, ezért nem bocsátották rendelkezésre az ügy során. Matlag Ferenc ügyvéd szerint ez nonszensz, a rendőrség vagy a tétlenséget választó ügyészség bármikor nyugodtan lefoglalhatta volna, hiszen vagy azt lehetett volna vele bizonyítani, hogy bűncselekmény történt, vagy azt, hogy Homolya Ferenc vádaskodik és fantáziál. A nyomozó hatóságok érdeklődését nem keltette föl annyira a segédszelvény megléte, hogy DNS-szakértőt alkalmazzanak és daktiloszkópiai vizsgálatot végezzenek. Elutasították azt a lehetőséget is, amelyet Homolya Ferenc felkínált: aláveti magát hazugságvizsgálatnak. Erre F. halála után került sor, amikor az örökösök meg akartak fizettetni Homolya Ferenccel kétmillió forint ügyvédi munkadíjat – de ebből nem lett semmi. A poligráf nem döntötte volna el a lottónyeremény tulajdonlásának kérdését, de irányt adhatott volna az ügynek. Nem vették igénybe. Matlag Ferenc szerint a Szerencsejáték Zrt. szándékosan akadályozta a büntetőeljárást, amikor titokra hivatkozott olyan bizonyíték visszatartása okán, amit nem jogosult és nem köteles magánál tartani. – A büntetőeljárás-jog és a titoktörvény is rendelkezik arról, hogy „a nyomozás során le kell foglalni azt a dolgot, ami a bűncselekmény nyomait hordozza” – fogalmazott az ügyvéd. – Véleményem szerint a „titokkénti” kezeléssel az esetleges saját hibát próbálják fedni, ezért görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy a „második számmezőben ikszelt számok titkot” képeznek.

Matlag Ferenc, aki az ügymásodik szakaszában panasszal fordult a legfőbb ügyészhez, ma is a Szerencsejáték Zrt. módszerével kapcsolatban a legtanácstalanabb. –Ha már úgy alakult – mondta az ügyvéd –, hogy megvan a segédszelvény, rejtély, miért takargatták le, amikor a különben lényegtelen ikszelést engedték csak megvizsgálni rajta. Az írásszakértő azt se tudta, voltaképpen mit vizsgál. Az ujjnyomatvizsgálat hasznos lehetett volna, de nem tartották fontosnak egy büntetőügyben. Miért nem akartak DNS-vizsgálatot? Ez a hivatalos nyertesek érdekeit is szolgálta volna, mert kiderült volna, hogy Homolya Ferenc okkal vagy ok nélkül bombázza a hatóságokat a szelvény ügyében. A DNS évek, évtizedek múlva is sikeres lehet. Több példa van arra, hogy felmentő ítéletet hoztak az évtizedek után elvégzett DNS-vizsgálatok alapján, 20-30 év után is, pedig 20-30 éve meg nem is tudták, miként kell rögzíteni a mintát.

Az ügyvéd szerint azt ismeg kellene tudni, hogyan fordulhatott elő, hogy Homolya Ferenc javaslatait, indítványait, kérelmeit meg sem válaszolták. Dr. Matlag Ferenc azt állította a legfőbb ügyészhez írt feljegyzésében, hogy Homolya Ferenc elől elzárták a jogot. Azt a jogát, hogy igazát bizonyítsa és eljárási jogainak érvényt szerezzen. S ezzel megakadályozták abban, hogy bizonyíthassa, miért van az, hogy a Szerencsejáték Zrt.-nél történt jelentkezésekor csupa olyan adatot tudott a nyertes szelvényről (feladás helye, napja, óra, perc pontossággal, megjátszott mezők száma stb.), amit nem könnyű kitalálni.

– A 2004. május 24-én kelt beadványomban a panaszt kiegészítettem azzal, hogy a szomszédom, F. G.-né a feleségem előtt elismerte, ők vették fel az ötöslottó-nyereményt, a 186 millió forintot – mondja Homolya Ferenc. – Elhangzott: a férjed hiába volt rendőr, a pénzt úgyse kapjátok vissza! Ha a te gyerekeid találták volna meg a lottószelvényt, ők sem adták volna vissza! A veszekedés hallatán kirohant a házból az egyik fiú, idegesen felelte, nem volt abban a tárcában semmi. Először kifosztottak, aztán kijátszottak, végül a jogaimtól is megfosztottak. Szerettem volna a saját szememmel látni a szelvényt, nem engedték meg. Nem érdekelte őket az ujjnyomatvizsgálat, merthogy egy ilyen szelvényen száz emberé is rajta lehet. Csakhogy ha az enyém is rajta van, akkor hogy kerülhetett rá? Márpedig rajta van, mert az a szelvény az enyém volt!

Kapcsolódó cikkek: Kevin Costner cége elválasztja a víztől az olajat | Vissza Oroszországba | Tararabumbia | Tenyérlevél-Moszkva | Tűz