A forradalom nagyon szép dolog, különösen utólag, de valahogy ebben a zaklatott világban én a nyugalmat kedvelem. Jól van, nyugodjatok már meg fiúk! Megszavaztuk, odabenn a fülkében. Meg bizony! Kétmillió-nyolcszázezer, kétharmadnak nagyon sok. Rettentő nagynak is látszik. Én vigyáznék rá, félnék, hogy valami mulatós úr, esetleg Debrecenből, eltáncikálja. Olvadós az efféle szavazat, különösen olvadós.

Lássuk inkább tényleg mire megyünk együtt, ha már ilyen szépen megforrongtuk. Szoclib módon nem ment, ezt kár volna tagadni. Bizonytalankodni, az enyves kezekre nem figyelni, mindig kétfele menni, csupa rossz húzás, de ha a forradalom csupán a rossz szolgák tetteinek gyalázásában teljesedik ki, akkor azzal se megyünk sokra.

Mi lesz például az egészségüggyel? Így nem maradhat, és nagyon sok szép példája van annak, hogy hogyan lehet állami egészségügyet jól szervezni, mindenkit kötelezően ellátni, de a tehetősebbeket mégis rávenni, hogy a választott orvosért, a különszobáért, a soron kívüli ellátásért valamit fizessenek, az orvos ne minimálbérért dolgozzon, jól megoldott probléma. Tessenek az ausztráliai rendszert megnézni. Az amúgy is különös ország. Mindenkin bevasalják a nyugdíjjárulékot, de nyugdíjat csak az kap, akinek nincs vagyona, nincs vagy csak nagyon kevés a jövedelme. És az adóhatóság mindenről tud, nem lehet ám szépen átjátszani a vagyonkát az örökösöknek és felvenni a nyugdíjat. Az ilyesmire ott nagyon ügyelnek. Pedig nem is szocialista ország, viszont jól szervezett.

-
Tettamanti Béla Aztán itt van a kultúra. Ez se ment valami jól a szoclibeknél, mert képtelenek voltak megérteni, hogy a kultúra kevéssé piac képes. Meg azt se, hogy a kultúra az iskolában kezdődik. Ha mindenki azt tanít, amit akar, ellenőrzés, felügyelet nélkül, akkor lehet, hogy lesz néhány tanult ember, de nemigen lesz kultúra. A kultúra lényeges eleme az, hogy a történelmet, irodalmat például, amiről a kulturált emberek beszélgetni szoktak, ha éppen nem valami forradalmat csinálnak, közös alapokról sajátítja el mindenki. Kicsit lehet vitatkozni a történészeknek, irodalomtudósoknak, hogy egészen pontosan hogyan is voltak a dolgok, és melyik mű nyerte el több ember tetszését, de mindenképpen van egy közös minimum, ez persze az alsófokú oktatásban a tananyag kilencven százalékát is kiteszi, ami közös, amiről az emberek felismerik egymást, amitől társak egy kultúrában. Huszonéves korukban persze már rájuk szakadhat a nagy szabadság, de az induláskor, a legfogékonyabb korban, a közös a legfontosabb. A közös kultúrához sokféle dolog kell a közös tananyagon kívül, olcsó, jó könyv például, olcsó, megfizethető színházak, de nálunk, ha egy négytagú család csak az állatkertbe szeretne elmenni kulturálódás céljából, belezöldül a költségekbe.

Az alsófokú iskolának azon kívül, hogy ingyenes és magas színvonalú, még szociali záló és közösségképző funkcióval is kéne rendelkeznie. Nem a gyerekekbe töltött tudás valamiféle rosszul mért mennyisége, hanem a szociális készség kialakulásának, a közösség felismerésének, és a közösség vállalásának a mértéke kéne a jó iskola ismérve legyen. A gyerek érezze ott jól magát, de tanulja meg a fegyelmet is, mert ha az élete első tizenkét évében ezt nem teszi, szörnyűséges felnőtt lesz belőle. Hol vannak megfelelő ifjúsági szervezetek – cserkészek, úttörők –, amelyek a gyerekek szabadidejét kitöltik, segítik az iskolát? Sokszor elmondtam már, az ember csak domináns felnőttektől hajlandó tanulni, könnyen, gyorsan, erőfeszítés nélkül. Az iskola sikere attól függ, hogy tanítói, tanárai rendelkeznek-e megfelelő kulturális dominanciával. Ez fizetés kérdése is, tanárképzés kérdése is. Csak akkor jönnek tanárnak a legjobbak, ha a társadalom anyagi és kulturális elismerésében az első helyen állnak. Tessenek finn példákat nézegetni, ott felismerték és megoldották ezt.

Aztán itt van a tévé meg a net. Nem elég, hogy sok van, hogy be lehet őket kapcsolni, színvonalas programok kellenek, a köztévében legyen tilos a reklám és a hollywoodi szemét, de legyen helyette valóban jó műsor. A tv ne kifizető-, hanem alkotóhely legyen, ettől lenne forradalom.

Arról is beszélnek mostanában, hogy lesz majd jobb kultúra is, nem úgy mint eddig. Ez alatt a baromság alatt jobboldalit kellene érteni, de én nagyon értetlen vagyok. Mi a fene az a jobboldali kultúra? És hol vannak most az eleddig elnyomott jobboldali művek? Az világos, hogy lehet valaki baloldali is meg jobboldali is, ha a pártpolitikától kicsit eltávolodunk nem látom olyan rettenetesnek ezt a különbséget, de ha ez fontos, hát legyen mindenki olyan oldali, amilyennek érzi magát. A személyek. De a művek? Egy balett, egy festmény, egy jó novella? Acél elvtársat akartok játszani fiúk? Nem volt elég szörnyű egyszer? Most ezért is törleszteni kell valahogy? Ez annyira snassz, nem is hiszem el.

Egész életemben tanítottam, tudom tehát, hogy egy sikeres, tanult ember sokezer kortársát képes a kultúra javaival támogatni. De a sikeres, tanult embereket valahogyan elő kell állítani, mert nemcsak szorgalom, tehetség szükséges ehhez, hanem megfelelő alkalom, megfelelő társadalmi környezet is. Miért nincsenek nálunk elit iskolák, elit egyetemek? Értelmetlen cél az, hogy mindenkit egyformán, jól és nagyszerűen tanítsunk. Mindenkit tanítunk, mert van a tudásnak olyan minimuma, amely nélkül nem műküdik jól a társadalom, de válasszuk ki az igazán tehetséges gyerekeket és ők kapjanak többet, százszorosan visszafizetik majd. Elit gimnáziumokban, elit egyetemeken ösztöndíjjal segített tehetséges emberekből alakulhatna a valóban új kultúra. Társadalmi egyenlőség szükséges és lehetséges, de homogén társadalom nem létezik. Nem taníthat mindenkit a legjobb tanár, nem operálhat a legjobb orvos. Az esély egyenlőségét az indulásnál kell biztosítani, aztán a tehetség, a körülmény, a véletlen az esélyből teljesítményt formál, amely már nem egyenlő. Minden normális stabil társadalom hierarchikus felépítésű, a legkülönbözőbb ismérvek alapján. Az a fontos, hogy nyitott legyen és minden tagjának legyen reális lehetősége a hierarchia bármelyik posztjára eljutni. A poszt megszerzését pedig nem a politika, nem jobb- vagy baloldal, vallás, szülői háttér, hanem a teljesítmény, és csak a teljesítmény befolyásolja.

A kultúra természetesen a rend függvénye is, és renden nemcsak azt értjük, hogy nem lopkodják a tyúkokat, ez a minimum, hanem azt is, hogy aki tartozik, az mindig fizet, hogy a szükséges bürokrácia mindig a minimumon van, hogy a sokféle átcimkézett áruval nem vernek át a boltban, hogy a dolgainkat gyorsan és pontosan intézik és nemcsak az állami szolgáltatóknál.

Kapcsolódó cikkek: MSZP, a magát váltó párt: Merre van balra? | Tényleg tutajoztak a makik | Van élet a benzin után | a torzulás íve | Uram