A szerző felvétele

Az orosz vezetés felismerte, hogy a társadalom latens radikalizálódásának nem annyira fegyverrel, mint a gazdaság fellendítésével és a korrupció visszaszorításával kellene gátat vetnie. Enélkül a katonai megoldás inkább csak erősíti a terrorizmust. – Ha a terrorellenes akciókra pénzt ad Moszkva, mindig lesz terrorista, akit fel kell számolni – vélik egyöntetűen helyi rendőrök és politikusok. – Bevett gyakorlat, hogy a tábornokok „lenyelik” a katonáiknak kiutalt veszélyességi pótlék egy részét. Ez akár havi 100 ezer dollár is lehet. Erről nem szívesen mondanának le a tisztek a fegyveresek megsemmisítésével – mondta lapunknak Gamzat Izutgyinov.A fiatal újságíró szerint a fegyveres rajtaütéseken megölt vagy a „kihallgatások során életüket vesztő” személyek holttestének kiadása is üzlet a térségben: a törvény szerint ugyanis a terrorista maradványai nem adhatók át a rokonoknak.

– Ráadásul a rendőrök túlkapásai gyakran vezetnek oda, hogy a sértett, vagy halála esetén a rokonai vérbosszút esküdnek a rendőr, jobb híján az egész rendőrség ellen – adja meg Izutgyinov a terroristák utánpótlásának egyik forrását. A helyzetet nehezíti, hogy a bíróság sem érzi magát biztonságban, így az élve elkapott fegyveresek is elkerülhetik a börtönt. – Beszélnek 50 ezer dolláros vesztegetési pénzről, de néha az se kell – mondta lapunknak egy rendőr. – Egy bíró ismerősömet valakik felhívták azzal, hogy ha elengeded a vádlottat, azt nem felejtjük el neked. De ha elítéled, azt sem. Inkább elengedte.

– Magam is felteszem a kérdést, miértnem sikerül felszámolni a fegyvereseket – jelentette ki Dagesztán februárban kinevezett új elnöke. Magomedszalam Magomedov azt is elismerte, hogy a rendfenntartók olykor törvénytelen eszközökkel küzdenek a terrorizmus ellen, ezért a módszereken is változtatni kell, és a közpénzeket elnyelő „fekete lyukakat” is be kell tömni. A közgazdász végzettségű elnök személye – bár apja 2006-os távozásáig 23 évig állta terület élén – Moszkva szemléletváltását jelzi, még ha megkésve is.

A szerző felvétele Az elmúlt években ugyanis látványosan megnőtt a vahabita-, avagy szalafitaszimpatizánsok száma, amiben fontos szerepet játszott a korruptnak tartott politikai elit és a velük együttműködő – dagesztáni szóhasználat szerint a „tradicionális iszlám” – egyházi tekintélyek diszkreditálódása. A vahabita eszmék a 90-es években szivárogtak be, főként pakisztáni, afganisztáni medreszékben tovább tanuló, majd hazatérő diákokon keresztül.

– A ruhám nem válasz a kérdésére? – teszi egyértelművé a vahabita nézetek terjedését a Csernovik ellenzéki hetilap főszerkesztőnője hidzsábban előlépve számítógépe mögül. Nadira Iszajeva öt éve még világi ruhában vezette a lap gazdasági rovatát. Szerinte érthető, hogy az ideológiai vákuumban erősödik a vallás és annak radikális iránya, amelynek gyakorlását egyébként szélsőségességére hivatkozva törvény tiltja a Kaszpi-tenger mentén fekvő Dagesztánban 1999 óta. (Ekkor Samil Baszajev csecsen hadúr fegyveresei törtek a köztársaságba, amit a helyi erők visszavertek, majd Moszkva megindította a második csecsen háborút, a frissen kormányfővé kinevezett Vlagyimir Putyin vezetésével.) – A dagesztáni hivatalos egyházi vezetés ma egy szűk, avar nemzetiségű csoport kezében van. Márpedig az iszlám nem gondolkodhat nemzetiségi kategóriákban – mondja Iszajeva. Kétségtelen, hogy nemzetiségi szempontból a fél magyarországnyi területű Dagesztán a legszínesebb Oroszországban: a lakosság 29 százaléka avar, 16 dargin, 14 kumik, 13 lezgin, 4,7 orosz, ugyanennyi azeri, tabaraszán él itt, tucatnyi más nemzetiség mellett.

Etnikai konfliktusról azonban csak a vahabiták beszélnek – ezzel alátámasztva, hogy Dagesztán csak iszlám alapon egyesíthető –, a hétköznapokban ilyen konfliktus nincs a több ezer éves történelmű, a kereszténységet a IV., az iszlámot a VII. század óta ismerő, hol önálló, hol perzsa, arab, mongol, török, orosz uralom alatt élő térségben. (Az iszlám világban szokatlan módon itt még a kisebbségi síiták is közösen imádkoznak a többségi szunnitákkal egy mecsetben.) Igaz, a világi vezetésben ügyelnek arra, hogy a legnagyobb etnikumok képviselve legyenek, elosztva a legmagasabb posztokat, és az imámok is a helyi közösség nyelvét ismerők közül kerülnek ki.

A közvetítő nyelv az orosz, az iskolákban ötödik osztályra elmaradnak az anyanyelvi tantárgyak. A fiatalok anyanyelvüket ismerik, de sokszor egymás között sem használják a városokban. Az etnikailag homogén falvakban azonban igen, ám a kép itt is bonyolult. – Hiába vagyok dargin, a szomszéd faluban már olyan dargin dialektust használnak, hogy azokkal inkább oroszul beszélek – mondja az ötezer éves múlttal büszkélkedő Gubden lakója. A nyugdíjas Nurbagan szerint a vahabiták nem etnikai konfliktusok miatt erősödtek meg, hanem mert a Szovjetunió után megszűnt a mezőgazdaság és a térségben egykor jelentős hadiipar is. Ő maga szunnita, de a 11 ezer fős faluban él úgy száz vahabita, „persze nem vallják be, de mindenki tudja róluk”. Ha másból nem, hát abból, hogy itt született a térségben működő egyik fegyveres csoport vezetője, Magomedali Vagabov, aki a márciusi moszkvai metrótámadás egyik öngyilkos merénylőjének, Marjam Saripovának volt a „saríja szabályai szerinti” férje.

-
A szerző felvétele A terroristák csoportja vegyes: vannak köztük egykor Csecsenföldön harcolt fegyveresek, köztörvényes bűnözők, munkanélküliek, egyetemisták, jómódú és szegény huszonévesek egyaránt, akik vahabita eszmékre hivatkoznak. Sokan hallgatólagosan egyet is értenek velük.

– A céljaik helyesek, de az eszközeik nem – fogalmaz a terroristákról óvatosan a főváros, Mahacskala egyik állami lapjának két fiatal munkatársnője. A lányok – akik munkájuk mellett egy éve arabul tanulnak – már hidzsábban járnak. – A szüleink ellenzik a ruhánkat, de mi így tartjuk helyesnek – mondják, megjegyezve, hogy nézeteikértaz imám gyakran radikális vahabitáknak nézi őket. – Mindenkire ezt mondják, aki egy kicsit nem ért velük egyet – állítják, bár nem tagadják, hogy szükség volna a saríja alapján megvalósuló, korrupciómentes államra. Hogy nézeteikkel mennyire nincsenek egyedül, azt igazolja lapjuk legutóbbi száma is, amelyben a vahabiták az elnökhöz intézett nyílt levelükben fogalmazzák meg követeléseiket: a működésüket tiltó törvény eltörlését, eszméik szabad hirdetését, önálló oktatási intézményeket, saját mecseteket.

A lányokat nem aggasztja a saríja nőket háttérbe szorító álláspontja sem:

– Ha majd megerősödöm a hitemben,akkor helyeselni is fogom, hogy többé nem dolgozhatok, ha a férjem úgy dönt – mondja Nailja. Őt elnézve, ha Moszkva nyerhet is az erdőben küzdő fegyveresek ellen, a társadalomban vesztésre áll.

Kapcsolódó cikkek: Két kiló darabos hamu | Lengyel László: Minden konfliktus Fidesz-országon belül van | Miért mondott csődöt a kupola? | Kert | Olaj