A Namíbiába telepített HESS-távcsőkomplexum

Bolygónk felszínéről már négy évszázada kémlelik az eget a csillagászok távcsövek segítségével. Ám a fény látható tartománya csak parányi szelete az elektromágneses sugárzás teljes spektrumának. A csillagászok rájöttek, hogy Föld körüli pályáról az Univerzum korábban sosem látott arcát mutathatja meg gamma-, röntgen- vagy épp infravörös tartományban.

Napjainkban szinte hónapról hónapra születnek a szenzációs csillagászati felfedezések űrtávcsöveinknek köszönhetően. A Fermi-űrtávcső legújabb megfigyelései azonban komoly fejtörést okoznak a kutatóknak. A 2008-ban indított, a gammasugárzás tartományában vizsgálódó amerikai űrteleszkóp az égboltot a nagy energiájú (30 MeV–300 GeV közötti) fotonok detektálásával térképezi fel. Megfigyeléseit földi telepítésű, ún. Cserenkov-távcsövek segítik, így elsősorban a Namíbiában található HESS-távcsőkomplexum. (A HESS a gammasugárzás által a felső légkörben kiváltott másodlagos sugárzást érzékeli.)

A nagy energiájú gammasugarak kozmikus utazásuk során „ütközhetnek” az intergalaktikus infravörös sugárzással. Az ilyen találkozások során a továbbhaladó fény energiája jelentősen lecsökken, s már nem a nagy energiájú tartományba esik. Minél távolabbról érkezik a gammasugárzás, annál nagyobb a valószínűsége a hasonló ütközéseknek. A csillagászok becslései szerint a tőlünk egymilliárd fényévnél távolabbi galaxisokból származó nagy energiájú sugárzást már nem is lehetne érzékelni, annyira lecsökken a nagy távolság bejárása után a gammafotonok száma.

Nagy megdöbbenést váltott hát ki, amikor a csillagászok a HESS-távcsővel 2006-ban két aktív galaxismagot, blazárt figyeltek meg, amelyek távolsága több mint kétmilliárd fényév volt. 2009 végén pedig a Fermi űrteleszkóp figyelte meg az 1ES 0502+675 jelű blazárt, amely már több mint négymilliárd fényévre található. A távoli objektumok nagyenergiákon való észlelése úgy magyarázható, ha kevesebb infravörös sugárzást feltételezünk a galaxisok közötti térben.

Csakhogy a csillagok kialakulásával és fejlődésével kapcsolatos jelenlegi elgondolások, valamint az észlelt csillagok száma nem teszi lehetővé, hogy elméleteinkben csökkentsük az infravörös sugárzás intenzitását. A csillagok kialakulásuk kezdetén ugyanis elsősorban infravörös tartományban sugároznak. Így lehetséges, hogy a csillagkeletkezéssel kapcsolatos teóriákon kell majd módosítani.

A csillagok fejlődése az asztrofizika egyik legismertebb területe. A csillagászok már pontosan meghatározták, mi történik a különböző tömegű csillagokkal életük során. Ezért az elméletek újragondolása helyett most csak egy dolgot tehetnek: újabb és újabb adatokat gyűjtenek a gammaforrásokmegfigyeléséből. S ha elég adat áll már rendelkezésre, talán sikerül megérteni, miért ennyire átlátszó az univerzum a nagy energiákon.

Kapcsolódó cikkek: Elmeháború a háborgó elméről | Bevonat a Rózsadombról a lopakodó hajtóművére | Mesterséges fa szűrné a szén-dioxidot | Aranygömbbökkel bombázzák szét a rákos sejteket | „A Szaturnusz nincs egyedül”