chili | 2010. február 15. | 20:09:04

JoGabor

Igen, a szellemi szuverenitas vagy integrity az angolban(integritas, hasznalatos ez a szo?)nelkul nincs polgar. Orban azokon eloskodik, akiknek a polgari letformabol csak az anyagiak kellenek, illetve akiket csaladilag arra predesztinal a sorsuk, hogy a 30-as evek legrosszabb eszmeit valljak. Ungvary Rudolfnak volt errol egy nagyszeru cikke az ES-ben az osszel A magara talalo tobbseg cimmel. Az onallo velemenyhez igenis batorsag is kell, szembemenni a tomeggel, a trendivel, Wermer Andras szives kozlese.

JoGabor | 2010. február 15. | 18:54:10

chili | 2010. február 15. | 15:10:12
Hát igen, a jövő. Szilágyi az én olvasatomban erről beszél, és arról, hogy intaktságunk megőrzése az egyetlen vállalható út. Ezért bátorkodtam Hamvast citálni, mert a két kivágott szöveg ugyanerre vonatkozik, és erre gondoltam, amikor fenti esszét olvastam.
Az egyik a Titkos jegyzőkönyv ("1962.Február 4" című esszéje) a megszülető új lényről (Szilágyinál a Rend), a borzalmas "csirihauról".
Itt, ha van érdeklődő, tovább is olvashatja: http://www.terebess.hu/keletkultinfo/silentium.htm

A másik Hamvas citátum a szellemi szuverenitás fontosságáról szól, amivel Szilágyi is zár.
Nekem jó olvasmány volt, a kommentek meg tanulságosak.

chili | 2010. február 15. | 15:10:12

spartacus irja minimenek


"Az utolso mondatot tokeletesen leirja mindazt, ami a mai magyar kozelet egyik legnagyobb problemaja: a vitakeptelenseg, a sajat velemeny kizarolagossaganak hrdetese, a kompromisszumokra valo teljes keptelenseg. Sajnos mar ezen is tuljutottunk, jobbrol ma mar mind gyakrabban hallani az ellenvelemeny levok kiszoritasarol, sot, fizikai megsemmisiteserol."

En is igy latom. Ez a kompromisszumra valo keptelenseg teszi OV-t abszolute alkalmatlanna a politikus szerepre, nota bene miniszterelnoksegre. Az ellenvelemeny nem turesere a legpregnansabb pelda a kozelmultbol a rosszul nyilatkozo kepviselo azonnali kizarasa a kepviselojeloltsegbol (nem jut eszembe a neve). Raadasul, hogy ez a szerencsetlen meg se nyikkant utana, se but, se bat nem mondott, felment a padlasra es felkototte magat, mondjuk. Eleg eletveszelyes szitu a jovore nezve.

spartacus | 2010. február 15. | 14:38:45

minime | 2010. február 15. | 10:19:28

"…pedig a lényeg az, hogy lehetne erről beszélgetni, hogy ki mit gondol, de nem így. nem biztos, hogy jó, ha mi akarjuk kijelölni a teljes rendet, benne nem hagyva helyet másnak."

Ennyi. Az utolso mondatot tokeletesen leirja mindazt, ami a mai magyar kozelet egyik legnagyobb problemaja: a vitakeptelenseg, a sajat velemeny kizarolagossaganak hrdetese, a kompromisszumokra valo teljes keptelenseg. Sajnos mar ezen is tuljutottunk, jobbrol ma mar mind gyakrabban hallani az ellenvelemeny levok kiszoritasarol, sot, fizikai megsemmisiteserol.

spartacus | 2010. február 15. | 14:31:34

FOLYT.:

Egyebkent XX. szazad elejenek egyik (hanem a)legnagyobb magyar publicistaja igy szignalta cikkeit a Budapesti Naploban: A. Es mit ad isten, ezen publicisztikak sem voltak "targyilagosak" a te altalad elvart ertelemben. Sot, az illeto tobbi irasa sem, ennek ellenere ugy emlekszunk ra, mint az adott kor egyik legtehetsegesebb tollforgatojara.

(Jol van, nem akarok en rejtvenyeket feladni egy "muszakinak", itt egy link az illeto egyik cikkehez: http://spartacus.freeblog.hu/ , keresd a 2007. apr. 5-i Hazugok orszaga cimu bejegyzest.)

Tudod, kicsit olyan vagy, mint a hulyegyerek, akit a szulei elvisznek az allatkertbe, vegigmennek vele az osszes ketrec elott, de a gyerek csak ordit a torkaszakadtabol: a bohocot akarom latni!
— De kisfiam, ez az allatkert, a bohoc a cirkuszban van, nem itt.
— De a bohocot akarom latni! Emlekszem, ott is volt oroszlan meg majom, meg a BOHOC! Ez nem is ALLATKERT, mert itt nincs bohoc!
— Kisfiam, tudod…
— Bohoooooooooooooooooocot akarok!
— Nezz a tukorbe, edesfiam!

spartacus | 2010. február 15. | 14:22:13

Ein Gespenst | 2010. február 15. | 11:00:28
Moderálási alapelvek- komment törölve -

Ein Gespenst | 2010. február 15. | 10:59:33
Moderálási alapelvek- komment törölve -


Jol van, latom, alakul.
:-)

Egyebkent mondd, draga kisertet, miert nem huzol vissza az eji homalyba? Nem valaszoltal kerdesemre, hogy mi az oka a minden sorodbol suto zsigeri gyuloletnek: lenyulta a Szilagyi a nodet, elvitte az utolso lekvaros buktat a menzam az orrod elol stb? Tenyleg ugy gondolod, hogy az ide kommenteloket erdekli a te "intellektualis" onkielegitesed? Nem mondom, feludit, hogy a legtobb szelsojobber zombival ellentetben Te legalabb fogalmazni megtanultal, de azert ez nem eleg. Eddig annyit tudtunk meg toled, hogy az iras: szar.

Azt azert alapbol nem hiszem, hogy barki pisztollyal allna melletted, arra kenyszeritve, hogy ilyen "szinvonaltalan" publicisztikakat olvass, sot, kommentelj veluk kapcsolatban. Mazochista lennel? Nem hiszem.

Hianyolod az irasbol az altalad "technikai emberkent" kotelezonek tartott targyszeruseget. Lehet, nem tunt fel, de ez nem a Sciense News azon szama, ahol a Mars-szonda navigacios rendszeret mutatjak be, hanem a VELEMENY rovat, azon belul is az egyik legszinvonalasabb resz, a Kentaurbeszed, ahol a legjobb magyar kozirok szoktak PUBLICISZTIKAKAT elkovetni. Ajanlanam, hogy kicsit olvass utana az ujsagiras kulonfele mufajainak, mert barmily meglepo egy "muszaki ember" szamara, leteznek ilyenek, mas es mas mufaji kovetelmenyekkel.

JoGabor | 2010. február 15. | 12:15:03

vakablak | 2010. február 15. | 12:01:58

bravó.
Az "objektív igazság" tárgykörből ajánlom még tisztelettel Ein Gespenstnek Koestler tudománytörténetét (Alvajárók), nagyon tanulságos olvasmány.

vakablak | 2010. február 15. | 12:03:06

Ezt is írod: »»»Ez nem baj, csak ne képzeld magad a több milliárd légy egyikének, aki ugyebár „nem tévedhet”!«««
Én soha nem léptem fel a tévedhetetlenség igényével. Vállaltan szubjektív véleményt mondtam, s azt fenn is tartom.

»»»„A 00000 a „többieknél” is csak bájos sorminta. Ezzel választom el az idézett hozzászólást a magam szövegétől.”
Ennél bénább és nevetségesebb kifogást még az életben nem hallottam.

vakablak | 2010. február 15. | 12:02:45

...hogy egy későbbi időpontban is születhet érvényes cáfolat, melyet követően a korábbi igazság ilyen minőségében megszűnik. Ráadásul még köznapi értelemben sem igaz, hogy attól, hogy senki sem cáfolja állításaidat, máris igazad van. A cáfolat hiánya nem egyenlő a cáfolhatatlansággal. Lehet, hogy csak nincs jelen olyan, aki az adott témában (J.A.) a tiédhez hasonló felkészültséggel bírna, de ettől még létezhet ilyen ember. Lehet, hogy csak pökhendi stílusod riaszt el egyeseket. Mások talán azért nem állnak le veled vitatkozni, mert eldönthetetlennek vagy – az általad favorizált – objektíveskedő eldöntésre alkalmatlannak tartják az általad vitatott kérdéseket.

Továbbá elvben az is lehet, hogy akkora állatságokat írsz, amiket megcáfolni is értelmetlen. Pl. Egely György paratudós a legvadabb áltudományos elméletekkel állt már elő, majd – hozzád hasonlóan – féltéglával veri a mellét, hogy neki igaza van, mert őt még senki sem bírta megcáfolni. Való igaz, Egelyt a tudományos világ teljes érdektelenséggel szemléli, mert Egely komplett hülye. Márpedig nincs olyan szabály, hogy ha egy hülye áltudományoskodik, akkor a tudomány művelőinek kutyakötelessége volna nyilvánvalóan hamis állításait sorról sorra cáfolni. Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy te is olyan hülye vagy, mint Egely. Nyilvánvalóan nem vagy az. Csak arra világítottam rá, hogy az „igazság” és „cáfolat” kérdéskörében miért hamis az állításod.

vakablak | 2010. február 15. | 12:02:16

Szilágyi szövegét filológiai hermeneutikai és befogadásesztétikai vizsgálatnak vethetnénk alá, amilyen terjedelemben csak akarnánk, az eredmény inkább lenne egzaltált szófosás, mint a természettudományi egzaktsághoz való közelítés. Épp ezért nincs helye itt a végső igazságok keresésének, s ugyanezért ezért hamis és álságos hivatkozásod, hogy ítéleted igazságtartalma vagy hamissága objektíve eldönthető volna.

Ehhez kapcsolódóan hadd utaljak vissza egy korábbi tévedésedre:

„A többiben is igazam van. Legalábbis addig, amíg valaki meg nem cáfolja, amit állítottam. Abszolút igazság az, ami cáfolhatatlan. Az ellenvélemény hangoztatása viszont nem cáfolat.”

Egyfelől visszataszító a szemlélet, hogy amit te mondasz, az mindig érvényes érvelés és ebből adódóan cáfolhatatlan igazság, amit meg más mond, az nem cáfolat (ellenérv), hanem csak ellenvélemény, s mint ilyen, érvénytelen. De nem ez a lényeg. A lényeg az elvi tévedés: „igazam van. Legalábbis addig, amíg valaki meg nem cáfolja, amit állítottam.”

Szigorúan természettudományos szempontból egy állítást nem a cáfolat hiánya, hanem a bizonyítás egzaktsága tesz igazzá, méghozzá sohasem abszolút igazsággá, csak feltételessé. A szigorúan természettudományos álláspont ugyanis nem ismer abszolút igazságokat (az axiómákat leszámítva, melyek a bizonyítások körén kívül esnek). Igazságok tudományosan megfogalmazhatóak, de mindig csak azzal a feltétellel,

vakablak | 2010. február 15. | 12:01:58

Ein Gespenst | 2010. február 15. | 10:59:05
„1) Nyilván objektív ítéletet akartál mondani, csak eltévesztetted a szót. Amitől nem tartalak komplett hülyének, csak túlzottan ingerültnek. Mérges vagy, sértődött, így aztán orrba-szájba tévesztesz.”

Szubjektívet akartam írni, ezért szubjektívet is írtam. Ezt jelenti: a mérsékelten vitatkozók túlnyomó többsége felfogja-belátja, hogy véleménye csak egy a sok közül, ítéletalkotása nem a nagy, magvas és megkérdőjelezhetetlen igazságok tengelyéből ered, hanem a saját tudásából, értékítéletéből és tapasztalataiból: nem egy és oszthatatlan, hanem vitatható, [mert] szubjektív. Te egy másfajta típushoz tartozol. Képtelen vagy ilyen tudatosan szubjektív vélemények megfogalmazására. Szemlátomást úgy hiszed, amit te mondasz, az örök és vitathatatlan, nézőpontoktól független, azaz már maga az objektív igazság. Onnan, ahol én állok, a tied egy feltehetően jelentős tudással megtámogatott, lényegét tekintve azonban csupán groteszkül pökhendi pózolásnak tűnik.

„2) Az ítélet vonatkozásában teljesen mindegy, hogy az ítéletalkotó objektív-e vagy szubjektív. Az a döntő kérdés, hogy igaz-e az ítélet (állítás), vagy sem.”

Természettudományos értelemben igaz az állításod, a vita tárgya azonban egy írás (Szilágyié) ill. annak általad dühödten támadott mellékszála, egy (tudatosan és) vicceskedve elferdített háromszavas József-idézet. Ezeknek köze sincs a természettudományos egzaktsághoz.

JoGabor | 2010. február 15. | 11:53:11

Kedves Ein Gespenst
| 2010. február 14. | 20:26:53
azt írja, amit mond, abszolut igazság, ami cáfolhatatlan, meg azt is, hogy József Attilához érteni kell.
Engedje meg, hogy halkan ellentmondjak. Igazság (nemhogy abszulut) nincsen. Igazságok vannak.
Egyik a magáé.
József Attilát meg elég szerintem szeretni, van miért. Nem kell feltétlen "érteni hozzá", bármit is jelentsen ez.

Ein Gespenst | 2010. február 15. | 11:00:59

vakablak | 2010. február 14. | 22:20:08
Mindazonáltal a kutyaütő publicistát teljesen máshogy képzelem.

88888

Ez nem baj, csak ne képzeld magad a több milliárd légy egyikének, aki ugyebár „nem tévedhet”! Magyarán: elsősorban azt olvasd kritikával, amit (akit) szeretsz.
Szerintem Polonius intelmében döntő a sorrend, ki is emelem a kulcsszót:

Kémlelve rostáld meg barátaid,
AZTÁN szorítsd lelkedhez érckapoccsal…

Vagyishogy csak aztán! Miután kémlelve megrostáltad ő(ke)t. Előfordulhat persze (velem, Szilágyi Ákos esetében, ez történt), hogy „aztán” soha nem szorítod lelkedhez az illetőt, se érckapoccsal, se másként, na de hát, mit tegyünk, ez a rezsi!
Mondod, nem vagyok eléggé „szubjektív”, hát akkor most az leszek: számomra fontosabb érték a szigorú, pontos, tárgyi kritika (még akkor is, ha lelki eltávolodás a következménye), mint a nyálas, „spektakuláris” összeborulás. Neked persze nem ajánlom, ismét Szilágyi Ákos kifejezésével szólván: „erősnek”, sokszor a könyörtelenségig tárgyszerűnek kell lenni hozzá. Nota bene nem tárgyilagosnak, hanem tárgyszerűnek. Markáns különbség feszül a két fogalom között.

Ein Gespenst | 2010. február 15. | 11:00:28

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Ein Gespenst | 2010. február 15. | 10:59:33

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Ein Gespenst | 2010. február 15. | 10:59:05

vakablak | 2010. február 14. | 22:20:08
Az eddigiekből ítélve te nyilván alkatilag képtelen vagy szubjektív ítéletet mondani, így a fenti állításodat is valószínűleg úgy gondolod, hogy aki ezt máshogy látja, az komplett hülye…

88888

1) Nyilván objektív ítéletet akartál mondani, csak eltévesztetted a szót. Amitől nem tartalak komplett hülyének, csak túlzottan ingerültnek. Mérges vagy, sértődött, így aztán orrba-szájba tévesztesz.
2) Az ítélet vonatkozásában teljesen mindegy, hogy az ítéletalkotó objektív-e vagy szubjektív. Az a döntő kérdés, hogy igaz-e az ítélet (állítás), vagy sem. Ha igaz, akkor nem érdemes ellene berzenkedni, lehet persze, csak nem érdemes, mert hülye helyzetbe keverheti magát az ember. Ha viszont nem igaz (hamis, téves) az ítélet (állítás), akkor meg kell cáfolni. Mégpedig a következő módon: leírod, hogy a tárgyi tétel hamis, majd hozzáteszed: ezért meg ezért meg ezért… Ilyen egyszerű. Érvelésnek nevezzük.
3) Senkire nem mondtam, hogy komplett hülye. Mégpedig azért nem, mert itt senkit nem ismerek. Szilágyi Ákost sem. Nem tudom, hogy kompletten hülye-e, vagy nem kompletten. Ha tudnám, megmondanám. Azt tudom, hogy amit írt, részben (tehát nem kompletten!) hülyeség, részben banalitás (közhelyigazság), részben közhelytévedés. Konkrétan leírtam, melyik melyik.

Ein Gespenst | 2010. február 15. | 10:58:35

vakablak | 2010. február 14. | 22:20:08
Kegy vagy nem kegy, most én is biztos megkapom a magam 00000-ás reakcióját, mint a többiek…

88888

A túlérzékenység óhatatlanul bevisz az erdőbe. A 00000 a „többieknél” is csak bájos sorminta. Ezzel választom el az idézett hozzászólást a magam szövegétől. Műszaki ember lévén, háklis vagyok az ilyesmire, tulajdonképpen gyárilag volnék akkurátus (a nagyapám is, az apám is precíz ember volt), majd a technikumban a tanáraim tovább erősítették bennem az efféle háklit. Egyébiránt hittel hirdetem: a neten se szmájlizzunk, sőt: a nullát is kimondhatjuk (leírhatjuk) szavakkal, ha éppen nullának minősítünk valamit, például így: nulla! Emberek vagyunk, nem zombik, emberi nyelven beszéljünk hát azzal a pici szánkkal, nem kopik el az ajakunk, írásban pedig írjunk, az ujjunk sem kopik el! Ceterum censeo vegyünk ide is egy József Attila-parafrázist: bemásszák lelkünket a karakterek, mint aluvót a bogarak. A Tiédet is bemászták. Ezért sértődtél meg – minden alap nélkül.

minime | 2010. február 15. | 10:19:48

amúgy az 1500 karakteres megkötés túllépésére tényleg lehetőséget kellene adni, mert ez az x hszbe tördelés elég zavaró. volt már példa rá, hogy változtattak a nol-nál emailbeni javaslatokra. lehet meg kellene próbálni.

minime | 2010. február 15. | 10:19:28

spartacus: így van, mókás,hogy ilyen agresszívan osztja az észt és közben nem veszi észre, hogy a cikk nem józsef attilláról, se nem egy JA versről, se nem úgy általában JA a költészetéről szól, hanem a tárgya társadalom, a társas tér változása. ehhez csak egy laza keret, elrugaszkodási pont a JA vers. bár gondolom ettől csak még jobban felmenne önjelölt meg(és el)ítélőnkben a pumpa, mert gondolom ilyet csinálni szigorúan tilos. ha nem ragadna le a tartalom helyett a formánál, akkor pl azt is észrevehetné, hogy ha lenne is értelme ezen írás kapcsán azt behozni, hogy mit gondolt JA a morál státuszáról, akkor is csak arra juthatna, hogy JA-nál van súlya a kérdésnek, itt pedig egyszerűen szétfoszlik. ha egyszer csak a látszatok, a jelentések, az ezek közötti koherencia és versengés számít, akkor nem lehet morálisan elbukni. és itt keresendő a válasz arra a másik nagy rácsodálkozására is, hogy de hát vannak botrányok, amiből (gyermekien) arra következtet, hogy akkor kell, hogy legyen jó és rossz is. és folytathatnám, de nekem sincs sok kedvem. pedig a lényeg az, hogy lehetne erről beszélgetni, hogy ki mit gondol, de nem így. nem biztos, hogy jó, ha mi akarjuk kijelölni a teljes rendet, benne nem hagyva helyet másnak.

spartacus | 2010. február 15. | 06:36:41

teniszke | 2010. február 14. | 19:41:43
Az egész cikk annyira semmitmondó...s olyan fárasztóan unalmas...s nyomasztó, mint egy nagy kaja lefekvés előtt."

Ja, igazad van, kicsit bonyolultabb, mint a "haza nem lehet ellenzekben" meg a hasonlo "uzenetek". Szerintem eltevedtel, teniszke, menj vissza a Heti Valotlanra vagy a Rem-Hir tevére, ott a szamodra szukseges egyszeruseggel van minden megfogalmazva.

spartacus | 2010. február 15. | 06:33:55

Ein Gespenst | 2010. február 14. | 14:16:14

Most latom, nem egy Orbanya fanhoz van szerencsenk. Huuh, oreg, te tenyleg helybol vagy ennyire hulye, minden narancsos hatszel nelkul. Meselj, mi tortent, elszerette a Szilagy a baratnodet, elvitte eloled a menzan az utolso baracklekvaros fankot, mi az oka merhetetlen gyuloletednek?

P.S.: Ja, egyebkent nem, nem Orbanrol, hanem a magyar demokracia haldoklasarol ir. Persze, nem neked, te ehhez keves vagy.

spartacus | 2010. február 15. | 06:28:39

Ein Gespenst | 2010. február 14. | 10:59:37

Gondolkoztam, hogy irok neked valami szepet, reszletest, bebizonyitva, hogy mennyire alaptalan es ok nelkuli a gyalazkodasod — bar hagyjuk meg, mindezt teszed legalabb a toletek, narancsszemellenzos szelsojobberektol megszokott szinvonal felett –, de rajottem, ugy sem ertened meg. Mint ahogy a fenti cikkbol sem ertettel meg semmit. Elvakultsagodban vagy a cikk ertelmezesehez szukseges szellemi kapacitas, a mai magyar valosaghoz kotheto informaciok hianyaban, eldonteni nem tudom, meg oszinten szolva nem is erdekel.
Szoval ha legkozelebb megint ballabbal kelsz fel, vagy csak rajossz sajat jelentektelensegedre, akkor ahelyett, hogy nekiesnel a klaviaturanak, csak kopj fel egy nagyot a tiszta kek egre, es allj ala!

Hidd el, egyaltalan nem haragszom. Ilyeneknek is kell lennie, mint te, igy legalabb tudom a tobbi embert ertekelni.

szájkosár.törvény | 2010. február 15. | 01:03:20

na, hamár úgyis mindegy, akkor én is képzelgek egy kicsit:

egy fejről amely az agy miatt annyira nagy, hogy minden sapka lepattan róla, de legalábbis a fület soha nem takarja, ami a legnagyobb minuszokban állati szar :)

ja, és irgalmatlanul nehéz is. Állandóan támasztani kell, mert különben eltörne a nyak alatta.

:)

na?

vakablak | 2010. február 14. | 22:20:08

Ein Gespenst | 2010. február 14. | 20:28:18
„Elképzelhető, hogy Szilágyi Ákos jó költő (nem értek a versíráshoz), ám, hogy kutyaütő publicista, az egészen biztos.”

Az eddigiekből ítélve te nyilván alkatilag képtelen vagy szubjektív ítéletet mondani, így a fenti állításodat is valószínűleg úgy gondolod, hogy aki ezt máshogy látja, az komplett hülye, szembemegy a valósággal (mint barom), akit a „magad részéről leszarsz”. Okés, ez egy világos álláspont. ;)

Kegy vagy nem kegy, most én is biztos megkapom a magam 00000-ás reakcióját, mint a többiek. A gátlástalan pökhendiség, a kiváló nyelvezet és imponáló tudás ilyen mellbevágó kombinációjával kommentekben még nem találkoztam, már ezért megérte ma idelátogatni. (Tudom, te ezt is leszarod a magad részéről. Tedd.)

Noha távolról sem állíthatom, hogy Szilágyi Ákos publicisztikai munkásságát átlátnám, én eddig sok jót olvastam tőle (Ein Gespenstet közben elképzelem, ahogy ezt is vastagon leszarja, szép kép), pl. ÉS-beli sorozatát a populista mesebeszédről, vagy „A sajtószabadság fantomja” c. ünnepi beszédét (2009.03.14). Bár egészen más szempontok alapján mint Ein Gespenstéi, ez a mostani írása szerintem is inkább sikerületlen. Mindazonáltal a kutyaütő publicistát teljesen máshogy képzelem.

saman | 2010. február 14. | 21:39:09

Márpedig erre nagy szükségünk lenne! A bizalomra.

A blogomban a reszvetelidemokracia.blog.hu-n arról szoktam írni, hogy ennek bizony történelmi és kutlúrális gyökerei vannak. Nálunk a Hamvas féle Karneválos játék nem játék. Van olyan, hogy egyszer csak felébredünk és a világ a feje tetejére állt és minden a szöges ellenkezője annak, mint aminek indult.

Politikai szocializációs szempontból elemzek, vadászok az olyan sajtóbotrányokra, ahol láthatóan az orvos - gyilkos, a rendőr - rabló, a politikustól meg az jön, hogy el ne képzeljük már, hogy ő a közjó érdekében fog tenni...

Az intézményességtagadó attitűd már abban is kimutatható, hogy állandóan olyan államformákat választunk a XX. században, ami egy idő után akár vicc számba is elmenne a népek történelme című mesekönyvben:

Csak a leg hosszabb rezsimeket nézzük már meg kifodítva:

Király nélküli királyság - egy tengernaggyal az élén...

Kommunizmus, ami valami közösségi társadalomról hablatyolva véres kezű diktatúraként alapozta meg a KUSS! című hétköznapi kultúrát

Jött ez a köztársaság, amelyben nem baj, ha a "demokratikus rend" helyett...

mostanában sok-sok Népszabi cikkben felvetem, hogy az alkotmány tíltja a hatalom erőszakos megszerzését és gyakorlását...

akkor hogy lehet, hogy a Halász-Zuschlág paktum óta a pártokrácia hadat visel a politikafüggetlen civil világ ellen?

hogy lehet, hogy a sajtó aszisztál ehhez?

meddíg fog ez így menni?

saman | 2010. február 14. | 21:26:31

Én nem vagyok esztéta, sőt... megpróbálom praktikusan rételmezni az üzeneteket:

Volt egyszer hol nem volt, egy liberálisnak látszó párt, amely szellemi fölényével uralta a tárgyalásokat, amelyben a rendszerváltás nevű álom megszületett. Az összes többi párt copy space technikával szajkózta utánna, hogy mit is kell csinálni, ha demokráciát akarunk, ha piacgazdaságot akarunk, ha a nyugaton jól működő jóléti társadalom modellt akarunk.

Ehhez képest mi történt a valóságban?

SZDSZ: Hol liberális egy olyan párt, ami megöli a civil társadalom szervezeteit? Megszállja a sajtót és elfojt minden pártokon kívüli hangot?

MSZP: Hol balodlai az a párt, amely minden lépésével zsákmányszerző tőkések érdekeit képviseli. Még mutatóba se csinált olyat, hogy körülhatárolt volna egy-két társadalmi csoportot, akik elesettek, támaszra szorulta volna, és velük a kivétel erősíti a szabályt kedvéért csinál walamit...

Nincs olyan, hogy a blohapatkoló kovácsok, meg a hegedűlés-ipar felvirágzásában hívők azért mégis csak jól jártak...

FIDESZ: Hol jobb oldali az a párt, amelyik a vegytiszta fasizmust szedte elő és használta arra, hogy maga köré édesgesse híveit? Bőven belepusztult ebbe a túrizmus, a társadalmi tervezés, a 20 évre előre mgeszünt a lehetősége annak, hogy ha kijelölünk kétszer 20 embert arra, hogy adott kérdésben hozzanak igazságos döntést, mondjuk gazdaságfejlesztési forráselosztási kérdésben, akkor megbízhasunk bennük.

Ennek a lehetősége tartósan elveszett.

Márpedig

Ein Gespenst | 2010. február 14. | 20:28:18

lenoardo999 | 2010. február 14. | 19:07:12
Ez az írás performatív, vagyis szándékosan éppen olyan, mint amiről szól. Éppen ezért kentaurbeszéd. És mivel tudja, hogy az, ezért egyúttal meg is haladja.

00000


Lefordítom ezt magyarra: aki képtelen érvelni, az szükségképpen „performatív”. Olykor sejtető: a semmivel igyekszem a semmit „meghaladni”; nem érthető, amit mondok, ámde azé’ mi ércsük egymást ugyebár! Igaz, nem ércsük valójában, s épp ezért kacsintunk hozzá össze(vissza).
Egyébként pedig kacsingassatok – a magam részéről leszarom –, a kérdésem csupán ez: miért kell József Attilát is kentaurosítani? József Attila nem bonyolult. Hanem mély. Ergo világosan beszél. Bárki, ismétlem bárki (!!!) értheti, aki veszi a fáradságot, hogy megismerje. Ahhoz a jelenséghez pedig, amelyről Szilágyi Ákos megpróbált handabandázni, nem „kentaurosított” idézetek („Látszani is engedd!”), hanem más, világos, egyértelmű, autentikus József Attila-szövegek illenek.
Hangsúlyozom: „csak” érteni kell hozzá!
Elképzelhető, hogy Szilágyi Ákos jó költő (nem értek a versíráshoz), ám, hogy kutyaütő publicista, az egészen biztos.

Ein Gespenst | 2010. február 14. | 20:27:28

chili | 2010. február 14. | 17:58:58
"Nos, addig csak az egyes ember van, aki elég erős önmagában ahhoz, hogy ellenálljon, sőt, ha kell, szembe is menjen a látszatokkal."
Szerintem ez a cikk lenyege, es ezt kellene megszivlelni mindenkinek, akinek kedves a demokracia.
Ein Gespenst--- faraszto amit irsz, arra biztos jo, hogy lescsi-szeru reakciokat kapjal…

00000


Ha fárasztó, akkor ne olvasd! Ha viszont nem az olvasás fáraszt, hanem a „görgetés”, akkor szólj, abbahagyom!
A „lescsi-szerű reakciók” miatt pedig egyáltalán nem szúrom magam szíven.
Amit viszont a cikk „lényegéről” állítasz, egyszerűen hülyeség. Nem a demokrácia „kedvelőinek” kell megszívlelni, hogy vannak „erős” emberek, akik „szembe mernek menni a látszatokkal”, hanem senkinek, vagyishogy még az „gyönge” embereknek sem, merthogy ez nem olyan dolog, ami megszívlelésre volna alkalmas. A látszatokkal való szembemenéshez nem erő, nem merészség kell, hanem értelem, illetve ami annál is „tovább” van: ihlet. Alkotó szellemiség, vagy ahogyan az én szakmámban mondják: lópor.
Na, ez a lópor hiányzik Szilágyi Ákosból (is). Amit ír, tucatszöveg, a szerző tucatpublicista, ha végigmennék a mondatain (nem teszem természetesen), simán (tételesen) be tudnám bizonyítani, amit teniszke is állít (19:41:43): „a cikk semmitmondó”.

Ein Gespenst | 2010. február 14. | 20:26:53

JoGabor | 2010. február 14. | 18:32:31
"...egy Szilágyi Ákos-látlelet megalkotásához sem József Attila ismeretére, nem érzékeny intellektusra, hanem egyszerű gátlástalanságra van szükség..."
Nos, ebben (láthatóan) igaza van [ti. Ein Gespenst-nek].

00000


A többiben is igazam van. Legalábbis addig, amíg valaki meg nem cáfolja, amit állítottam. Abszolút igazság az, ami cáfolhatatlan. Az ellenvélemény hangoztatása viszont nem cáfolat. Az a cáfolhatatlan, amit nem lehet megcáfolni. Maximum „kéjes vigyorral” olvasni.

Ein Gespenst | 2010. február 14. | 20:26:15

lescsi | 2010. február 14. | 17:39:40
Szilágyi Ákos - Ein Gespenst
Micsoda kéjes vigyorral olvasom az urbánusok tudálékos marakodását!!!

00000


1) Urbánusságról szó nem esett. Szilágyi Ákos cikkében sem, az én reflexiómban pedig még annyira sem.
2) Marakodásról sincs szó, ti. ahhoz két ember kell, márpedig Szilágyi Ákos nem reagált Í(nem is fog). Művészetbölcseleti jellegű kritikát írtam a szövegéről, József Attilával szólván: „tárgyi kritikát”. A szerző ideológiai, politikai beállítottsága nem érdekel. Mondandóm lényege, hogy: Szilágyi Ákos nem érti (ő sem érti), nem is ismeri kellőképpen József Attilát. Csak idézi, mintha nála már teljesen elmentek volna otthonról. Durvábban fogalmazva: amit csinál, üres szófacsargatás (pl. „Látszani is engedd!”), ezt Maksa Zoltán színvonalasabban és persze viccesebben műveli.
A többi stimmel. Vagyishogy lescsi kommentje nem tudálékos. Hanem „kéjes vigyor”. Ami nyilván jó neki (ha kéjes érzéssel tölti el), míg én ettől irtózom.
Egyébként minden lakonikus embertől borzadok, pontosan annyira, mint a szófosóktól (!!!), mert meggyőződésem, hogy „frappánsan” nem lehet épkézláb gondolatot megfogalmazni. lescsinek sem sikerült. Semminő gondolatot nem sikerült megfogalmaznia, csak a „kéjes vigyorát” verbalizálta. Egyem a gusztusát!

teniszke | 2010. február 14. | 19:41:43

Az egész cikk annyira semmitmondó...s olyan fárasztóan unalmas...s nyomasztó, mint egy nagy kaja lefekvés előtt.

lenoardo999 | 2010. február 14. | 19:07:12

Moderálási alapelvek- komment törölve -

JoGabor | 2010. február 14. | 18:32:31

Ein Gespenst | 2010. február 14. | 14:16:14
"...egy Szilágyi Ákos-látlelet megalkotásához sem József Attila ismeretére, nem érzékeny intellektusra, hanem egyszerű gátlástalanságra van szükség..."
Nos, ebben (láthatóan) igaza van.

chili | 2010. február 14. | 17:58:58

"Nos, addig csak az egyes ember van, aki elég erős önmagában ahhoz, hogy ellenálljon, sőt, ha kell, szembe is menjen a látszatokkal."

Szerintem ez a cikk lenyege, es ezt kellene megszivlelni mindenkinek, akinek kedves a demokracia.

Ein Gespenst--- faraszto amit irsz, arra biztos jo, hogy lescsi-szeru reakciokat kapjal, azoktol, akik meg mindig nem tudtak tultenni magukat azoknak az idoknek a vilaglatasan, ahova ma is visszavagynak. Csak kar, hogy ez ujabb zsakutca.

lescsi | 2010. február 14. | 17:39:40

Szilágyi Ákos - Ein Gespenst

Micsoda kéjes vigyorral olvasom az urbánusok tudálékos marakodását!!!

Ein Gespenst | 2010. február 14. | 14:16:14

Leszögezhetjük tehát: Szilágyi Ákos semmivel sem jobb publicista, mint amilyen politikus Orbán Viktor (már, ha Orbánra van célozgatva a cikkben). Orbán nem államférfi, amit Orbán tud, azt nem az intellektusa, hanem a puszta gátlástalansága révén „tudja”: háromszori (az 1994-es, 2002-es, 2006-os) eltaknyolás után negyedszer is nekiveselkedni, miután persze sikerült a csahosokkal „leamortizáltatni” az ellenfelet. Mondom, ehhez nem tudás, nem tehetség kell, miként egy Szilágyi Ákos-látlelet megalkotásához sem József Attila ismeretére, nem érzékeny intellektusra, hanem egyszerű gátlástalanságra van szükség: írom szarság, ahogy jön, mindig lesz veréb, aki „mély gondolataimat”, „szuper cikkeimet” fölcsipegeti. És van is mindig!
Ez az igazán szomorú.

(vége)

Ein Gespenst | 2010. február 14. | 14:15:42

József Attilánál a morál meghaladása nem a „spektákulum társadalma” felé vezet természetesen, ugyanis a „posztmodern képi társadalom” nem alternatívája, hanem variánsa a modern társadalomnak. A posztmodern nincs túl a modernen, hanem része a modernnek.
Mi van túl a modernen, mi van az „értelemnél tovább”? Na, ezt nem tudják József Attila hívei (Németh Andortól Szabolcsin, Tverdotán, Alföldy Jenőn át Szilágyi Ákosig), csak tapogatnak József Attila bölcselete körül, mint tót a pinán, gügyögnek „szerelemről”, „marxi cselekvésről”, „őrületről”, minden olyasmiről, ami bármely Mónika-show félhülye szereplőjének eszébe juthat. Persze, ha ésszel olvasnák a költőt, tán’ ők is értenék: bizony, az ihlet, az „ihleti szellemiség” található az értelemnél tovább, s amely, bizony, messze nem azonos a „látszat társadalmával”. Vagyishogy bölcseletileg, bizony, indokolt a Jó és Rossz (Gut und Böse) meghaladására vonatkozó intenció.

(folyt.)

Ein Gespenst | 2010. február 14. | 14:15:24

Szilágyi Ákos szerint, mint minden ostoba József Attila-elemző szerint (Németh Andortól Szabolcsin, Tverdotán át Alföldy Jenőig) a modern lényege a jó és a rossz (ill. a köztük lévő különbség), s az ember dolga a jó felé való haladás. Ezért azután a posztmodern rossz dolog, mert ott „szükségképpen megszűnik minden különbség jó és rossz között”.
Míg József Attila nem ezt állítja, hanem ő Nietzsche szellemi alapzatán (Jenseits von Gut und Böse) arról beszél, hogy nem pusztán a Rosszat kell meghaladni, hanem a Jó és Rossz rendszerét kompletten. Ezt jelenti József Attilánál, hogy „jóról és rosszról nem gondolkozom”, „az értelemig és tovább”, „se istenem, se hazám”, „Engem sunyiságra oktat / az erkölcs. (Rólad is azt hiszem.)”, „a töltött fegyvert, / szorítsd üres szivedhez” és így tovább, József Attila költészete voltaképpen erről szól. A létet az üres semmi determinálja és ami a halálban manifesztálódik, ezért az egyetlen kiút nem pusztán a Rossz, hanem a Jó és a Rossz meghaladása. Na, erre mondják a költő primitív rajongói (Németh Andortól Szabolcsin, Tverdotán, Alföldy Jenőn át Szilágyi Ákosig), hogy József Attila részint „buta” volt, „műveletlen” volt (nem hallgatott Németh Andorra és Vágó Mártára), illetve hogy a „fiatalos hetykeség” szól belőle, amikor az erkölcsről, mint meghaladandó tüneményről beszél.

(folyt.)

Ein Gespenst | 2010. február 14. | 14:15:01

Deák János mélyen gondolkodó és elgondolkoztató látleletnek minősíti Szilágyi Ákos cikkét. Ez a szomorú. Az írás mondandója ugyanis nemhogy nem látlelet, de még közhelynek is kevés. Mert egyszerűen arról van szó, hogy a szerzőnek nincs igaza, vagyis a banalitásai csupán kvázi közhelyek.
Szilágyi Ákos évtizedes „fölismerése”, hogy „képi társadalomban”, a „spektákulum társadalmában” élünk. Ezen a rögeszmén rugózik, himbálódzik jó ideje, miközben úgy érzi, ő már a dantei, József Attila-i bölcselet mélységeiig súlyosbodott alá. És ami önmagában véve nem is volna baj, a gond ott kezdődik, hogy Szilágyi Ákost mások is „mélyen gondolkodó” értelmiséginek vélik. Noha – korábban jeleztem – már az idézetével, idézésmódjával leleplezi magát. Garai László gúnyolja szellemesen az efféle primitív fazonokat, Garai persze Csurka kommunistázását pellengérezi, Csurka ugyanis a Világosítsd föl című verset heréli ki. Azt írja Garai, hogy a csurkai, Szilágyi Ákos-i ügyeskedés szellemében József Attila szerint „az ember végtére is homoszexuális”. Ti. a költő szó szerint ezt írja híres versében: „Az ember végül homokos”. Mondom, pontosan így idéz Szilágyi Ákos is („Légy, ami lennél”), így idéz Csurka is, ezért a két férfiú közötti különbség nem tartalmi, nem intellektuális, hanem formai: az egyik zsidófaló, a másik nem.
Egyik sem érti József Attilát. Miközben persze jártatják a szájukat lelkesen.

(folytatás a következő 1500 karakterben)

minime | 2010. február 14. | 13:26:02

szuper cikk. kíváncsi lennék, hogy a szerző vajon mennyiben szimpatizál debord gondolataival, úgy általában. csak nem őt is elérte egy kis rendszer kritikus fuvallat? :) lehet csak én képzelem be, de az utóbbi időben, mintha többeknél elő-elő bújna marx(vagy más) már-már hozzáférhetetlennek hitt agyterületekről.

Ein Gespenst | 2010. február 14. | 10:59:37

Szilágyi Ákos szerint a „Légy, ami lennél” idézettöredék „életelv”.
Persze. Akkor, amikor a neves költő és „elitértelmiségi” Kiszel Tünde intellektuális nívóján filozofál: „magamat adom” stb.
Vagyis az idézet a költemény logikai keretében egyáltalán nem azt jelenti, amit (amennyit) Szilágyi Tünde Ákos fölfogni képes belőle. (Sőt a „légy” sem azt jelenti a versben, hogy rovar, amely híven zümmög a levegőben, majd rászáll Tünde bugyigyűjteményére.)
Kérdezem: miért nem ez a két sor a pozitív „életelv” a publicisztikában: „Most hát a töltött fegyvert / szoritsd üres szivedhez”? Miért? Ti. ezt is leírta József Attila!
Nem szólva arról, hogy nem csak a költemény, nem csak az első szakasz, hanem a verssor is idiotisztikusan lett megcsonkolva, s amely viszont teljes terjedelmében így hangzik: „Légy, ami lennél: férfi”.
Nos, igaz, ami igaz, Kiszel Tündének a szemöldöke már megvan hozzá, ha pedig a két lába közé is Szilágyi Ákos-i „életelv” spektálódik, akkor bízvást elmondhatjuk: legalább ő, legalább a férfivé lett úrhölgy egyenesben van a „spektákulum társadalmában”…

Deák János | 2010. február 14. | 10:29:21

Többszöri elolvasás után rémisztő következtetésekre juthat az olvasó. Rég olvastam ilyen mélyen gondolkodó és elgondolkoztató cikket. Látlelet és cseppet sem boldogít. De jó, hogy van, hogy még vannak olyanok, akik erre elszánják magukat.

Ein Gespenst | 2010. február 14. | 10:17:50

Szilágyi Ákos azt állítja, hogy látszattársadalomban élünk, s amelyben „szükségképpen megszűnik minden különbség jó és rossz között”.
Marhaság. Ha ugyanis van jó és rossz, akkor szükségképpen van közöttük különbség is. Vagyis nem a különbség, hanem a jó és a rossz fogalma szűnik meg – ha megszűnik.
Egyébként pedig nem szűnik meg, legalábbis akkor, ha igaza van annak a Szilágyi Ákosnak is, aki – ugyanott!!! – azt állítja, hogy botrányok is vannak a látszattársadalomban. Tudniillik, ha vannak botrányok, akkor azok azért vannak értelemszerűen, mert van jó és rossz, ergo van köztük különbség is, s amely különbség botrány formájában mutatkozik meg időnként.
Szilágyi Ákos szerint „megszűnik a különbség szerelem és gyűlölet között”. Ami pedig, ha lehet, még nagyobb marhaság. A szerelemnek és a gyűlöletnek semmi közük egymáshoz. A szeretetnek és a gyűlöletnek van releváns viszonyuk, vagyis részint a szeretet maga a gyűlölet, részint a szeretet a gyűlölet alternatívája (vö. dialektika).
Az pedig végképp lehangoló, amikor egy költő József Attilát idézgeti orrba-szájba, olykor teljesen értelmetlenül, sőt például a cikk címe („Látszani is engedd!”) egészen szimpla, posztmodern, hogy ne mondjam, spektakuláris jópofizás. Lehet vele pénzt keresni, és lehetne miatta röstelkedni is egy kissé. Már akkor persze, ha Szerzőben nem szűnt volna meg a jó és a rossz, az értelem (látszata) és a faszság (vérvalósága) közötti különbség.

JoGabor | 2010. február 13. | 14:28:07

"A hiteles elkötelezettség, hogy az ember önmagát realizálja. Ez a feladat az élet összes erőit igénybe veszi, és az eredmény akkor is legtöbbször fragmentális. Félelmetes, de így van. De akárhogy is legyen, ez az élet dicsősége, volt és marad.

Aki behódol, az ember hiteles elkötelezettségét (engagement authentique) nem vállalja. Bizonytalan, hogy miért. Lehet, hogy a feladat túl nagy. Mivel a világban az, hogy az ember önmaga legyen, olyan nagyon nehéz, a korrupcióba veti magát. Ha már nem lehet önmaga, legalább habzsolja fel mindazt, amit csak tud.

Nem képes bevallani, hogy mivel a világ szerkezete olyan, amilyen, kénytelen engedményeket tenni. Viszont csak annyit enged, amennyi élete fenntartásához feltétlen szükséges. Ez a baj. Ha a világnak így tenne engedményt, ezt kivételes aktusnak tekinthetné és hagyná, hogy tette merüljön el a semmibe, önmaga pedig kívül maradna, és eredeti helyét megtartaná. Ehelyett magát tettével azonosítja, és elkezdi azt védelmezni. Nem képes arra, hogy nyíltan hazudjék, tudjon róla és azt elviselje. A behódolás egyetlen aktusa még menthető lenne, ha nem lenne összekötve azzal az élettechnikai praxissal, amelyre a rossz lelkiismeret kényszeríti, hogy korrupt tettét elkezdi önmaga előtt igazolni, és azt ne igyekezne világnézeti dialektikájának bevetésével helyesnek feltüntetni."

".A dolgok rendje, hogy az ember nemcsak hazudik, hanem azon felül be is kell bizonyítania, hogy igaza van."

Hamvas: Direkt morál és rossz lelkiismeret

JoGabor | 2010. február 13. | 14:22:22

"Az új élet először mindig mint idea jelentkezik. Ez a lappangási idő, amely alatt a kép csupán eszmény és ezért csaknem tilalom. […]
Bűvös varázskép, amit az ember önmagáról gondol, persze észrevehető szerénytelen túlzással. Úgy látszik, az egész emberiség törvénytelenül a vadonatúj élet előlegéből él és ebből a még tilos létből torkoskodik. A hétköznapi értelem a dolgot hiába tartja eszeveszettnek. A fanatikusokat követik a tudósok, vagyis a prófétikus monomániát követi a szcientifikus exaktság páthosza. Most már nemcsak hogy meg kell csinálni, hanem be is van bizonyítva. A bűvös kép boldogság, de ugyanakkor kötelesség és büntetés terhe alatt követendő mintakép. […]
Nem egészen érdektelen, hogy a mai embernek ez az eszménye micsoda. […] Az eszmény a kép, amellyé változni óhajt s ha rajta múlna, máris az lenne, mint ahogyan ténylegesen máris az. Az elhatározás megtörtént. A bűvös képben annak a vadonatúj életnek első csíráját életre hívta. Most már minden azon múlik, hogy a körülmények mennyire kedvezőek […]
Az ilyen kihordási idő lehet nagyon hosszú, de lehet egészen rövid is.
Senki sem állíthatja, hogy ez az új élet meglepetésszerűen lép elő. Csak nézze meg jól Bosch és Brueghel képeit és gondolkozzék afölött, amit Swift a yahoo-ról mondott, akkor talán sejtelme lesz azokról a titkos és fenyegető gondolatokról, amelyekkel az emberiség már sok száz éve oly ittas és elvetemült kíváncsisággal foglalkozik."

Hamvas: Titkos jegyzőkönyv