Elöregedett, szőrös zsinórok.

Rakosgatom a sufniban a botokat. El kéne adni a telekkel együtt, vagy nem tudom.

Nincs rá időm, nincs hal, meg ilyenek.

Pedig csak lustaságból nem horgászom évek óta. Arcomat nézem a kézmosó fölötti tükörben.

Már az ősz sem hat meg, egyedül a korai sötétedés zavar. Kihúzom a hűtőt, Kiveszem a januárban lejáró dobozos söröket.

Megmaradt, ilyen nyár volt. Megmaradt a nyár.

Nem volt minek elmúlnia. Megmaradt, mégsem maradandó.

Hartay Csaba

Megmaradt

Hartay Csaba (1977) Bárka-díjas.

Legutóbbi könyve Nyúlzug címmel 2008-ban látott napvilágot a Podmaniczky Művészeti Alapítvány gondozásában.

Kapcsolódó cikkek: A kokárda | A történet ereje | Túl átlátszó univerzum? | Ámítás nélkül | Ukrajnában „titokban” kérnének útlevelet