A német lappiac is drámai átalakuláson ment át az utóbbi 20 évben: a csúcsot az 1992-es év tartja, akkor napi 26 millió példányt adtak el a napilapokból, tavaly már csupán 20 milliót. Főként a regionális és a bulvárlapok vesztettek olvasókat, a komoly napilapok ez idő alatt tíz százalékkal még növelték is példányszámukat. Csakhogy időközben radikálisan átalakult a hirdetési piac is, a korábban sok pénzt hozó állás-, illetve apróhirdetések szinte teljesen kivonultak a nyomtatott sajtóból, a bevételek fejléc alatt jókora lyukat hagyva maguk után. - A fejvadász cégek ma már szinte csak presztízsből hirdetnek a konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitungban, ők is inkább az interneten keresik a megfelelő embereket - mondja Wolff Volker.

Ám, akármilyen meglepő is, a német lapok internetes oldalai még így sem hoznak elegendő bevételt, hogy eltartsák magukat. Az egyetlen kivétel a fent említett, százfős önálló szerkesztőséggel és komoly beruházással létrehozott Spiegel Online, ami - a magazinhoz hasonlóan - valóságos kincsesbánya a többi német újságíró számára is: az itt feldobott témák napokig keringenek a többi sajtótermékben.

Akinek nem sikerül ezt a szintet elérnie, annak marad a spórolás, az átszervezések és az összeolvadások. A Westdeutsche Allgemeine Zeitung (WAZ) például összevonta több lapjának nemcsak a terjesztési vagy hirdetési osztályát, de a szerkesztőséget is "egységesítette". Háromszáz ember került rögvest lapátra, többségük újságíró. De hasonlóan járt el az üzleti lapok piacán erős Gruner und Jahr (a Financial Times Deutschland, a Manager Magazin és a Kapital kiadója), ahol viszont Wolff Volker szerint az eredmény siralmas színvonalesés, ami előbb-utóbb a lapok példányszámának drámai visszaesésében boszszulja majd meg magát.

Ám a németek egyelőre nem készülnek a nyomtatott sajtó végnapjaira. Bár a fiataloknak csupán egyharmada vesz kézbe nyomtatott lapot Németországban, Volker szerint az egyre népesebb "öregek" jó darabig eltartják még a minőségi lapokat. Különösen, ha meg tudják fizetni: az ingyenes "hírsite-ok" mellett ugyanis a minőségi lapok egyre többe fognak kerülni. - A Frankfurter Allgemeine Zeitung már most is 1,9 euróba (500 forintba) kerül, a vasárnapi lapért pedig majdnem három eurót (800 forintot) is elkérnek. Ez bizony drága mulatság! - füstölög. Ebben a kontextusban is érdekesnek tűnik a Die Welt című lap próbálkozása: ők az internet mellett kétféle papírformátumban is megjelennek. A kisebb, úgynevezett tabloid méretet a fiataloknak készítik, a hagyományos lapot az idősebbeknek. A modell állítólag egész jól működik.

A szakértők mellett az újságkészítők is abban reménykednek, hogy aki "elit olvasnivalóra" vágyik, az meg fogja azt fizetni: a minőségi napilapok ugyanis fokozatosan átveszik a hetilapok szerepét. A hírek gyorsan kikerülnek az online-ra, de a hátterek, elemzések naprakészen már másnap olvashatók lesznek a nyomatott változatban. - Az egész oldalas történetek, nagyriportok régebben tipikus hetilapos sztorik voltak. A jövőben a napilapok ezekkel tudják majd megtartani olvasóikat - ígéri Volker. Viszont ezzel a hetilapok egy része kerül lépéskényszerbe: már most is van olyan, amelyiknek tíz év alatt a negyedére esett vissza a példányszáma, és jóformán már csak a repülőgépek fedélzeten vagy fodrászüzletekben találkozni velük.

Hisz a papír jövőjében Markus Hesselman is. A berlini Tagesspiegel című lap online kiadásának főszerkesztője korábban évekig a nyomtatott lap londoni tudósítója volt. - Ha valamilyen oknál fogva mégis megszűnne a nyomtatott újság, akkor biztos vagyok benne, hogy valaki előbb-utóbb feltalálná, miként nyomtathat magának otthon saját lapot. Nem mindenkinek van ugyanis ideje hoszszan lógni a neten: egy papír újság szerintem jobb áttekintést ad, könynyebb belőle csemegézni, mint egy internetes site-on, ahol ha első ránézésre nem találunk kedvünkre valót, már kattintunk is tovább - magyarázza lapunknak.

Wolff szerint az online média gyorsabban képes a hibák kijavítására is. Vagyis egyelőre nem tartunk ott, hogy az új média "dezinformálná" a társadalmat. Viszont a témaválasztás érezhetően bulvárosabbá, triviálisabbá válik, és ez hat a nyomtatott sajtóra. Sajátos 22-es csapdája: rövid távon talán jobban eladható egy "színesebb" lap, ám hosszabb távon - legalábbis Wolff Volker szerint - egy komoly újság számára ez nem járható út.