Alekszej Venediktov személyes raplija, hogy az Echo Moszkviban Samil Baszajevet nem nevezhetik demokratának

- Volt nekünk vitánk Gorbacsovtól Medvegyevig minden elnökkel, és lesz a jövőben is, mert a profi sajtó mindig vitatkozik a hatalommal. Ez nem azt jelenti, hogy mi ellenzékiek volnánk, egyszerűen úgy dolgozunk, ahogy azt a szerkesztőségben megfelelőnek látjuk - mondja magától értetődőséggel az egykori történelemtanár, aki a rádió 1990. augusztusi alakulásakor véletlenül sodródott a médiába. Nyári szünetben telefonált neki egyetemi barátja, hogy nincs műsorvezetőjük, ugorjon be.

Az azóta eltelt tizenkilenc évben sok minden változott, kialakult, majd összement a független orosz sajtó, de Venegyiktov szerint szó sincs "neoszovjet" időkről.

- Nincs egységes központ, ahonnan irányítják a médiát. Sokféle tulajdoni szerkezetű és irányultságú orgánum működik, beleértve sajnos a fasiszta lapokat is. Az viszont kétségtelen, hogy a televízió és minket kivéve a rádió politikai műsorai a Kreml vagy a kormány irányítása alatt állnak. A lapokra és főleg az internetre azonban ez nem igaz - véli Venegyiktov, nem tagadva, hogy Oroszországban az újságírás veszélyes szakma: 1990 óta több mint kétszáz újságírót öltek meg, az ügyek alig tizedét derítették fel.

Ettől függetlenül szerinte az orosz médiára a legnagyobb veszély az öncenzúra. Persze, a hatalom igyekszik érvényesíteni az érdekeit, mondja, de ez mindenütt így van, legfeljebb máshol civilizáltabb módon. - Nem törődünk azzal, hogy a hatalom bezár-e minket. Ehhez igazodva nem lehet dolgozni, úgysem tőlünk függ a döntés. Értelmetlen a gondolataikban kutatni, ha tilos lesz, majd megmondják. Nem állítom, hogy nem jut eszünkbe, de megtiltom a munkatársaknak is, hogy ez lebegjen a szemük előtt munkájuk közben. Az ezzel járó konfliktusokat én megengedem, és egyelőre megengedi a hatalom is - mondja meggyőződéssel.

Bár 2001-ben, amikor a Gazprom-Média tulajdonába került az adó, komolyan aggódott, a lemondását is fontolgatta. Addigra már az NTV és az ORT televíziókat bedarálta a Borisz Jelcin után érkező Putyin. (A Gazprom-Media csak nevében tartozik az orosz gázipari óriáshoz. A holding a Gazprombank kezelése alatt áll, aminek többségi tulajdona 2006 óta a Vlagyimir Putyin kormányfő baráti körébe tartozó Jurij Kovalcsuk által birtokolt Rosszija bank kezében van.)

- Mondtam is Putyinnak, hogy én kontroll alatt nem tudok dolgozni. Legyen az Echo továbbra is a különböző vélemények tere, és hagyják meg a szerkesztőség szabadságát. Akkor belementek, és ez működik most is. - Kétségtelen, hogy az 1998-ban főszerkesztővé lett Venegyiktovot az igazgatótanács (it) kétszer is megerősítette, és rá szavazott a szerkesztőség is, amely nélkül az it nem nevezhet ki főszerkesztőt.

Az elnök és csapata hatalmi eszközként, nem pedig társadalmi intézményként tekint a médiára, ellentétben Jelcinnel. - Amikor a főügyész be akarta tiltani a Bábuk című politikai kabarét, az újságírók előtt rákiabált: Én is tűröm, maga is tűrje! - idézi fel az első orosz elnök reakcióját.

Venegyiktov szerint nincs szó fordulópontokról, az új csapat első feladata a tévék ellenőrzés alá vonása volt. A Kurszk atom-tengeralattjáró elsüllyedésének bemutatása - amikor a bázison a zokogó özvegyek kiabálását csöndben hallgató Putyin jelent meg a képernyőkön - legfeljebb megerősítette a vezetést a kézi vezérlés fontosságában. - Minden mögött a tulajdonos manipulációját látják, és ennek megfelelően is viselkednek, ilyen a világlátásuk - jellemzi a főszerkesztő az orosz vezetést, amely nem változott Dmitrij Medvegyev elnökké válása óta. - Ugyanazok felelnek a sajtóért, ugyanazok irányítják a tévét, akik korábban. Az viszont igaz, hogy Medvegyevet jobban érdekli felhasználóként is a sajtó, az internet, mint Putyint, aki személyesen kizárólag a jelentésekből és sajtószemlékből tájékozódott. - Megjegyzem, nagyon jó szemlékből, minden fontos forrás benne van - mondja az 53 éves főszerkesztő.

Az Echo széles mozgásterét Venegyiktov egyrészt azzal magyarázza, hogy a hatalomnak szüksége van a sajtószabadság kirakatára, másrészt azzal, hogy az adó nyereséges. - Nem tudom, hogyan fog hatni a krízis, egyelőre azonban nyereséget termelünk, a részvényeseknek osztalékot adunk. Ez egy kereskedelmi vállalkozás, és a tulajdonosok ekként is kezelik - biztosít a főszerkesztő, korlátozásként legfeljebb azt elismerve, hogy a Gazprom képviselői elsőbbséget élveznek, ha bizonyos ügyekben meg kívánnak szólalni. - Ez természetes, és nem is csinálunk belőle titkot. Ez persze nem zárja ki, hogy az ellenkező oldal is megszólaljon, ahogyan ez történt a legutóbbi orosz-ukrán gázvita idején is.

Míg a televízióban jól láthatóan feketelistán vannak bizonyos közszereplők, addig az Echón hallhatók a Kreml kritikusai, Garri Kaszparov, Mihail Kaszjanov exkormányfő vagy Putyin volt gazdasági tanácsadója, Andrej Illarionov. - Nekünk is van listánk: nem engedem, hogy fasiszták szólaljanak meg, de eltiltunk olyanokat is, akik pimaszul viselkednek a munkatársainkkal. Gondolja, hogy meg kell vitatnom a Gazprom elnökével, hogy kitiltsam azt a meghívottat, aki ordibál azért, mert későn kapott teát? Tavaly (az agresszív "nagyorosz" politológus - a szerk.) Alekszandr Dugin került tiltólistára, mert a grúz konfliktus alatt egy tüntetésen a fiataloktól azt kérte, vonuljanak a stúdiónk elé, hogy bezárjanak minket. Hát, neki bezárultunk, miközben egyébként Dugin minden további nélkül megjelenhet az állami tévén.

Volt, aki azért került körön kívülre, mert demokratának nevezte a csecsen Samil Baszajevet. - Tekintse ezt a személyes raplimnak, de nekem két ismerősöm is meghalt a dubrovkai túszdrámában. Aki egy terroristát ezek után demokratának nevez, annak itt nincs helye és ezt a hallgatók is tudják - igaz, az illető azóta viszszavonta szavait és újra teret kap az adón.

- Nem csinálunk valami nagy dolgot, banális közéleti rádió vagyunk, minden normális országban van ilyen, nyilván Magyarországon is. De mivel itt egyedül vagyunk, ezért messzire hallatszunk - vallja meg Venegyiktov, elismerve, hogy nem elég messzire: az ország 43 városában fogható az adó, de a milliós Novoszibirszkben ötödszörre is elutasították a sugárzási kérelmüket. Ezen még a Gazprom sem segít, mondja. A rádió azonban nincs a partvonalon a hangvétele miatt: Venegyiktov egyike annak a szűk főszerkesztői stábnak, amelyik zárt körben rendszeresen találkozik a legfontosabb döntéshozókkal. - Ismernem kell a motivációjukat, különben hogyan magyarázzuk meg a hallgatóinknak egy-egy döntés hátterét? A munkám nem az, hogy itt üldögéljek mindenféle papírokkal - érvel. A főszerkesztőnek szerinte a politikai elit integráns részét kell képeznie, nem tehet úgy, mintha mindentől független újságíró lenne. - A főszerkesztő egyébként sem újságíró, hanem menedzser.

Hiába alapvetően hibás a hatalom hozzáállása a sajtóhoz, Venegyiktov szerint az elnöki adminisztrációval, a Kreml sajtófelelőseivel állandó vitája, de korrekt viszonya van. - Látja, még működünk - mondja mosolyogva.

Legfeljebb továbbra is őrült fizikus kell a laboratórium élére.

Kapcsolódó cikkek: Bányászok, szövőnők, újságírók | Csókok | Az orosz kormány hadat üzen a hírtolvajoknak | Krízis idején | A cipőkről mellőzzék a gyémántokat!