Elnökváltás

Fotó: Szabó Barnabás

A fővároson kívül is folyamatosan oldódtak a problémák. Megnyitották a megjavult szentendrei Lidlt, ahol hajkötővel különböztették meg a menstruáló munkatársakat, és olyan érett húsokat tartottak, melyek maguktól útnak indultak. Amikor az ellenőrök visszatértek a szigetszentmiklósi Auchanba, ahol korábban egérszart találtak a babapiskótás pulton, megállapíthatták, hogy a hipermarket vezetői tanultak a kínos esetből, és most már szar helyett erős egérölő méreg volt az élelmiszerek mellett.

A sok megoldott probléma után hat kérdés maradt még, melyet a kormány méltónak talált a meghányásra-megvetésre a dolgozó nép okos gyülekezetében. Ezeket a kérdéseket hat héten át tette fel a kormány SMS-szavazásra, s jött rájuk összesen 25 ezer választ. A kampány 40 millióba került, tehát 1600 forintért kapott az adófizető egy-egy választ arra, hogy eldönthessék-e a szülők, milyen nemű legyen a harmadik gyermekük, ihassanak-e egy-egy pohár bort vagy sört az autóvezetők, föltüntessék-e az áfacsökkentés előtti árakat az áfacsökkentés utáni árak mellett a boltokban, korlátozzák-e az iskolai büfékben a csipsz- és kólaárusítást. Stb. A kampány sikerét a kormány azzal is fokozta, hogy előre leszögezték: a szavazásnak egyelőre semmilyen következménye nem lesz.

Mitnyan György, a XII. kerület fideszes polgármestere egy további nagy horderejű problémát is föltárt: a tökéletlen női lábak, a kockátlan női hasak és a kivillanó úri bokák látványának demoralizáló hatását. A polgármester öltözködési szabályzatot készített a városháza dolgozói számára, nem szokványos dress code-ot, mely szabatosan leírja a megkívánt öltözéket, hanem a női testrészek minőségére érzékeny útmutatót. Rövid szoknyát csak tökéletes lábú hölgyek hordhatnak, rövid blúzt meg lehetőleg senki, mert a nők nagy részének egyáltalán nincs mutogatásra érdemes kockahasa. A laza nadrágból kivillanó férfibokák megkülönböztetés nélkül, esztétikai minőségüktől függetlenül izléstelennek ítéltettek.

Magyar Sziget, magyar bakancs, magyar szesz
Fotó: Móricz Simon Beiktatták hivatalába Sólyom Lászlót. Ez alkalomból a Magyar Hírlapban leszögezte: "addig nem megyek az Egyesült Államokba, amíg ujjlenyomatot kell adnom." ("Nem akarok szeretett elnökünk lenni", Szombathy Pál és Sztankóczy András interjúja Sólyom Lászlóval, Magyar Hírlap, 2005. augusztus 5.) A Demokrata vezércikkírója szerint ezzel az első megnyilvánulásával Sólyom "hihetetlenül magasra tette a mércét" és "többet ért el, mint az olykor fölöslegesen óvatoskodó magyar külpolitika az elmúlt évtizedekben" (Bencsik András: Az elnök szava, 2005. augusztus 11.). Az amerikai nagykövet azonnal tájékoztatta az államfőt arról, hogy elnököktől nem vesznek ujjlenyomatot. Bencsik szerint Sólyom "természetesen tökéletesen tisztában van azzal, hogy egy Elnöktől még az amerikaiak sem vesznek ujjlenyomatot", csupán szolidarítani kívánt az ujjlenyomattal megalázott magyar nemzettel. Sólyom azonban nem tudta, mivel van ő tökéletesen tisztában, ezért kellemesen meglepte a nagykövet tájékoztatása, és nyomban kompromisszumkésznek mutatkozott: "Ha lesz valami könnyítés vízumügyben vagy a kötelező ujjlenyomatnál, akkor én is tudok engedni." (Sólyom László: az emberi méltóságot soha nem lehet korlátozni, Kocsi Ilona interjúja Sólyom Lászlóval, Népszava, 2005. augusztus 19.) Sólyom László néhány hónap múltán elutazott New York-ba az ENSZ közgyűlésére.

Járai Zsigmond jegybankelnök, az Orbán-kormány pénzügyminisztere, aki mostanában a következő Orbán-kormány gazdaságpolitikai lépéseit tervezgeti, megírta, milyen lenne az ideális gazdaságpolitika: ezerszer "neoliberálisabb", mint az, amit a Fidesz szélsőségesen neoliberálisként gyaláz. Járai leszögezi, hogy "a piacgazdaság kialakulása, a privatizáció, a külföldi tőkebeáramlás volt a motorja az elmúlt 15 esztendőben a gyors átalakulásnak", de néhány éve ez a kedvező folyamat megakadt az államháztartás túlzott terjedelme és rossz szerkezete miatt. Gyökeres reformokra van szükség, "nem elégedhetünk meg például a maastrichti kritériumok teljesítésével (maximum a GDP 3 százaléka a deficit és 60 százaléka az államadósság).... sokkal szigorúbb követelményeket kell kitűzni", nullaszázalékos hiányt, folyamatosan, a nulláig csökenő államadósságot, s "ha a költségvetési hiány nem teljesül, a pénzügyminiszternek le kell mondania" (NB. ez Járainak miniszter korában nem jutott eszébe). Az államháztartás bevételeit és kiadásait a GDP 46-48 százalékáról 35-36 százalékára kell leszorítani, vagyis az állam kiadásait nagyjából a negyedével kell csökkenteni, jelentős részben a szociális, az egészségügyi és az oktatási kiadások terhére, ugyanis "az állam túl sok szociális, egészségügyi biztosítási, oktatási feladatot vállal magára... Az államháztartás alrendszereinek reformján általában ezen kötelezettségvállalások és teljesítések reformját értjük."

A jegybank dolga kizárólag az árstabilitás biztosítása, semmi egyébre nem szabad tekintettel lennie, "senkivel nem kell koordinálnia, nem kell kompromisszumokat kötnie. A koordináció és a kompromisszumok a magyar és nemzetközi tapasztalatok alapján egyértelműen károsak." (Járai Zsigmond az ideális gazdaságpolitikáról, Világgazdaság, 2005. augusztus 16.) Járai javaslatait a kormánypárti és független szakértők megvalósíthatatlanul radikálisnak találták. Farkas Zoltán megjegyezte, hogy Járai "még a hazai monetaristák nagy ,öregjein' (Surányi Györgyön vagy Bokros Lajoson) is túltesz." (Farkas Zoltán: Dupla nulla, HVG, 2005. augusztus 27.) A Fidesz nem kommentálta Járai elképzeléseit. Orbán Viktor talán másképp vélekedett a privatizációnak a magyar gazdaság fejlődésében betöltött szerepéről, mert bejelentette, hogy az ő kormánya majd visszaszerzi az utóbbi években elmagánosított állami javakat, azokat is, melyeket a jogszabályoknak ugyan megfelelve, de megítélésük szerint a népgazdasági érdekekkel ellentétesen privatizáltak. (Magyar Nemzet, 2005. augusztus 29.)

Fónagy János Orbán Viktorral Izraelben járt. Nyilatkozata szerint arról tárgyaltak, miként lehetne jelentősen növelni az izraeli tőke szerepét Magyarországon (Magyar Fórum, 2005. augusztus 11.)

Járai Zsigmond, a költségvetési megszorítások élharcosa
Fotó: Kovalovszky Dániel Toroczkai László főszervező megnyitotta a Csattogó-völgyben az V. Magyar Sziget Fesztivált. A fesztivál ifjúsági kerekasztalát a Fidelitas, az Ifjúsági Demokrata Fórum, a MIÉP, a Jobbik és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom képviselői ülték körül. A völgyet körülülő hegyek pedig napokon át visszhangozták a lelkes ifjúság csatakiáltásait: "Vesszen Trianon!", "Mindent viszsza!". A fesztiválon napközben nemzeti érzelmű kereskedők árulták a Waffen-SS indulóit, kiváló népzenészek és a sok ezer éves Nagy-Magyarország eszméjét hirdető történészek léptek föl, az éjszaka sötétjében pedig a nemzeti rock mesterei, köztük azok is, melyek különböző kisebbségek kiirtására buzdító szövegeikről híresültek el. A kisebbségek irtásában tevőlegesen is részt vevő Prónay Pál tömeggyilkos kínzómesterről teret is elneveztek a Magyar Szigeten a példa követésére kész utódok. A Magyar Nemzet és a Demokrata lelkes beszámolókban méltatta a fesztivált: "A háromnapos monszuneső, a sár, a hideg nem szegte kedvét a határainkon innen és túlról érkező résztvevőknek, akik többek között ezel az egyhetes együttléttel is igyekeztek enyhíteni a csúfos december ötödikei népszavazás ütötte sebeket, s egy olyan jövő reményét oltani egymásba, amelyben nem hallunk többé magyarverésekről. (Varga Klára: Kis Nagy-Magyarország a Csattogó-völgyben, Vasárnapi Magyar Nemzet, 2005. augusztus 14.) Az R-Go együttes hiányos vokállal lépett föl, mert 16 éves háttérénekesüket, Nkuya Soniát a fellépés előtt a kongói apjától örökölt bőrszíne miatt inzultusok érték, s a rendezők úgymond nem tudták garantálni a biztonságát. Az együttest vezető Szikora Róbertnek, aki a róla megjelent könyvben 1986-ban még Gandhit és Kádárt nevezte meg kedvenc politikusaként, a Népszabadságot pedig kedvenc újságjaként, a történtek után is jó véleménye volt a Magyar Szigetről, és az Indexnek azt nyilatkozta, hogy a koncertet az inzultus ellenére sem mondhatták le, hiszen "ha három hülye azt mondja, itt egy néger, a zenekarnak meg kell kapnia a pénzt, mert nagycsaládosok és fiatalok is vannak a csapatban" (lásd Népszabadság, 2005. augusztus 9.). Ahol Szikora "három hülyét", ott Sonia "legalább száz egyeneruhába öltözött rasszistát" vélt látni és fenyegetőzni. (Népszabadság, 2005. augusztus 25.) Szikora Róbert és a "jobboldali lapok" az incidenst jelentéktelennek ítélték, Almássy Kornél, az IDF elnöke viszont olyan "mélységesen döbbenetesnek", ami arra készteti az IDF-et, hogy a következő évben ne jelenjen meg a Magyar Sziget ifjúsági kerekasztalánál (Népszabadság, augusztus 13.). A magyar-kongói lány a történtek miatt kivált az R-Góból és Kongóba távozott.

Elég nyugtalanító lenne, ha a nemzetbiztonság nem érdeklődne egy olyan prominens nemzetbiztonsági kockázat rendezvénye iránt, mint amilyen Toroczkai László. Nem lenne kevésbé nyugtalanító az sem, ha a nemzetbiztonsági szolgálat kötelékében olyan "radikális" és felelőtlen elemek dolgoznának, akik magánemberként, magánszimpátiából látogatnak egy ilyen rendezvényt, ráadásul az igazolványukkal együtt, amit ott még el is veszítenek. A nemzetbiztonságnak sikerült egyesítenie minden okot a nyugtalanságra: Toroczkaiék bejelentették, bebizonyosodott, hogy állami provokátorok surrantak be a rendezvényre: az egyik sátorban megtalálták a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat egyik munkatársának az igazolványát. Tóth András, a szolgálatot felügyelő politikai államtitkár kénytelen volt hülyének nézni a tévénézőket, és bejelenteni, hogy a munkatárs szabadidejében látogatott el a rendezvényre, és magánemberként felejtette ott az igazolványát... (Népszabadság, 2005. augusztus 22.)

A húszmilliárdos sikkasztással vádolt Kulcsár Attila egy évvel korábbi ügyészségi kihallgatásáról készült videofelvételek kikerültek az internetre, onnan meg be a tévécsatornákba. A Kulcsár-ügy nyomozását a Polt Péter által vezett ügyészség lényegében kisajátította. Kulcsár Attilának az ellenzék számára ideális, a kormánypárti politikusokra nézve fölöttébb kellemetlen vallomásai a fölvételt követő időszakban a "jobboldali" sajtón keresztül politikailag motivált válogatásban nyilvánosságra kerültek, s e vallomások segítségével az ellenzék és sajtója hosszú időn át lényegében nyilvánvaló tényként kezelte, hogy a kormányzó politika erők és csak azok mintegy testületileg érintettek a brókerbotrányban.

A fentiek fényében keltett különös érdeklődés az a baráti összjáték, mely a felvételek tanúsága szerint a kihallgatásokat jellemezte. A nyilvánosságra került jelenetek nem hasonlítottak kihallgatásra. Az ELTE büntetőeljárási tanszékének vezetője szerint az, amit a felvételeken látható, legfeljebb egy kihallgatás paródiája lehetne. A kommunikációs helyzetet a kihallgatott és a védője uralta, gyanúsított és gyanúsító bratyizva, kávé és üdítő mellett igyekezett közösen összehozni egy valamennyiük számára megfelelő vallomást. Kulcsár védőügyvédje, aki folyamatosan kijavította, korrigálta, helyenként szinte diktálta védence vallomásait, úgy fogalmazott: "kialakult a bizalom a felek között. (...) Valószínűleg azért hagyták a kihallgatók, hogy ilyen mélységben belekotnyeleskedjem a megfogalmazásba, mert tisztában voltak vele: én tudom, mit akar elmondani Kulcsár Attila". (Szembesítés, Sághy Erna interjúja Zámbó Gyula ügyvéddel, Figyelő, 2005. augusztus 18.) A kihallgatók pedig tiszteletben tartották Kulcsár akaratát, nem akartak kiszedni belőle semmit, amit ő nem kívánt volna magából kiadni, és azon sem ütköztek meg, amikor Kulcsár fölnézett az álmennyezetre, és nevetve megjegyezte: kíváncsi, mikor szakad le. Amikor a kiszivárogtatások után Kulcsár vallomásainak hiteles dokumentumai is nyilvánosságra kerültek, sokan remélték, hogy végre tisztábban látnak majd, de nem: "elolvasva a száznyolcvan oldalnyi dokumentumot, végignézve a videofelvételeket, még inkább elsötétült a kép. Előttünk egy erős sodrású, lélegzetelállító történet pereg le, amelyben egymásba fonódik a magyar gazdaság árnyékvilága a mohó magyar politikai elittel és annak potyalesi sleppjével, s közöttük elvegyül a magyar bűnüldözés és igazságszolgáltatás krémje. (...) a pénzmosásra kifejlesztett, nem is túl bonyolult rendszert 1998-tól 2003-ig legalább három célra lehetett kiválóan használni. Egyrészt állami és magánpénz elsikkasztására; másrészt arra, hogy korrupt politikusoknak szánt csúszópénz a lelepleződés veszélye nélkül jusson el a feladótól a célszemély zsebébe; harmadrészt pedig, bizony, pártfinanszírozásra. Mindegyikre akad több színes sztori a Kulcsár-sagában. Az ügyészség dolga most, hogy milyen mélységig hajlandó komolyan venni ezt a sztorit. S a nagy kérdés az, vajon mindegyik szálat felgöngyölíti-e az igazságszolgáltatás."
(: Kulcsár Attila vallomásainak..., Figyelő, 2005. augusztus 18.) A választ azóta megkaptuk. Göngyölítetlenül enyészett el valamennyi politikai szál, bármerre is futott Az ügyészség egyetlen számottevő politikus ellen sem emelt vádat.

Légyen szó Kulcsár vallomásairól, Keller László feljelentéseiről, vagy bármi másról a politikusok elleni vádemelés elmaradása az elfogulatlan ítélkezéstől tartózkodó orgánumokban a baráti politikusok esetében azt jelenti, hogy ártatlanok, az ellenlábasok esetében pedig azt, hogy mindent megúsznak. Azért is úszhat meg szinte mindenki szinte mindent, mert mindenki ártatlan valahol... A Figyelő által képviselt szellemiség a magyar sajtóban kisebbségben volt és maradt.