Tangó
AFP - Raul Arboleda Buenos Aires kellős közepén vagyunk, a tangó Mekkájában. Ez a milonga, azaz tangóbál a La Ideál nevű cukrászdában zajlik, amely csak egyike a nyolc-tíz helyszínnek, ahol minden áldott este és éjjel lehet hódolni ennek a szenvedélynek.

Akik nem táncolnak, azok a márványasztaloknál ülnek, a terem egyik oldalán a nők, másikon a férfiak, ez a itt a rend. Még inkább: ez a kötelező rítus.

A tangó alapállásban ugyanis a szinglik műfaja. Az majd a táncparketten derül ki, hogy két idegen mit tud kezdeni egymással. Nagy izgalom forrása ez... Az asztalnál ülők lazán beszélgetnek, vagy hallgatagon hörpölgetik az italukat, mint akik csupán azért jöttek, hogy élvezzék a hely és a muzsika hangulatát, de közben - ezt észreveszi a tapasztalt szem -, mindegyikük akcióra kész. Párás pillantással vagy éppen csak a közömbös szemlélődőt játszva, pásztáznak, lesik a parketten táncolókat, meg a túloldalt: jó előre ki akarják szúrni, ki legyen a párjuk a legközelebbi a nagy közös kalandban.

S közben szól a vágyakozó, eksztatikus, érzéki, romantikus, kicsit romlott, meditatív, csábító, édes, kopogósan ritmikus, nem feltétlen elandalító zene. Mikor melyik.

Fellini sminkesei, jelmeztervezői, illetve castingosai bátran eljöhetnének tanulmányútra erre a helyszínre. Sok a retróarc, néhány férfin tánc közben is kalap, némelyik nő fehér cérnakesztyűt visel. A szoknyák combközépig felvágva. Az öregemberek fehér ingben-nyakkendőben próbálják az ölelést, lehet, hogy járni már csak nehezen tudnak, de most a parketten életre kelnek. Aki egy kicsit is ismerős ezen a szcénán, az hamar megtud ezt-azt az állandó szereplőiről.

Itt táncol, ahogy mindig, ma este is az alig százötven centiméter magas, középkorú Gloria, ez a vérbő, vörös hajú aszszony, a Buenos Aires-i tangós világ ismert figurája, buja keble vállpánt nélküli kisestélyiből bugyog kifelé, kövérkés lábujjain a köröm vörösre festve. Törzsasztalánál ül a nagydarab, örökké leizzadó és ezért bevásárlószatyrában pótingeket cipelő, hordóhasú Dario, elmaradhatatlan kísérőjével, a cingár, elől hiányos fogazatú barátjával, Joséval, lábukkal hangtalanul verik a ritmust. Dárión ma fekete, lakkbetétes cipő feszül, ő is közismerten kitűnő táncos.

Egy hetven körüli nő lejt el az asztalok előtt, minden fehér rajta, a cingár lábszárain feszülő vastag harisnya is, ami kiemeli csontos térdeit, a ruhája, sőt a hátul copfba font, derekáig érő haja is hófehér. Ajkain vastag vörös rúzs. Koncentráló, áhítatos arckifejezéssel táncol egy apró termetű férfival.

És persze bőven akadnak kevésbé extravagáns párok is, gyönyörű, kivágott ruhás, izmos hátú szexis fiatal nők, göndör hajú, magas férfiak.

Tangó a budapesti Uránia moziban
Kovács Bence És a külföldiek: a nyugdíjas Marcel Kanadából, aki az év felét a Buenos Aires-i tánctermekben tölti, mindennap hajnalig, aztán meg késő délutánig alszik apró kis hónapos szobájában, hogy este minden kezdődjék elölről. Befut Pierre is, a várostervező Brüsszelből, akit a munkája hozott egy évre Buenos Airesbe, de a tangó kedvéért lecövekelt itt, állást is talált magának, vagy például a hatvanéves Angela, aki az unokái, felnőtt gyerekei biztatására települt át Ausztráliából Argentínába.

- Bámulok kifelé a tágas nappalim ablakán Perth-ben, látom a szép óceánt, olvasok egy könyvet és mindennap jobban öregszem. Itt Buenos Airesben viszont, a kis bérelt lakásomban egészen más a helyzet: nézek ki az ablakon, látom az utcán a tömeget, olvasok egy könyvet, tudom, hogy este tangózni fogok és ettől izgalom fog el -, mondja, majd kicsit szégyenlősen hozzáteszi: - Azt hiszem, a tangó segít hozzá, hogy ne legyen belőlem idő előtt vénasszony -, de ezt már csak hátrafordulva böki oda nekem, mert már viszi is őt táncba egy lenyalt hajú, argentin...

A tangózás láthatólag megköti, magához láncolja, függővé, fanatikussá, nem egyszer zombivá teszi híveit.

Talán azért vált ki ilyen hatást, mert az argentin tangó bizony nem szalontánc, valójában nem is csupán tánc, hanem próbatétel vagy meditációs gyakorlat is. Egy érzelmi intenzitást adó, mindannyiunk által vágyott életérzés gyakorlása. Sokszor párkapcsolataink működését, az abban való ilyen-olyan minőségű részvételünket képezi le - ijesztő pontossággal, tegyük hozzá, komolyabb kockázat nélkül. Igazi gyakorlóterep, vagy más esetben jó kis placebó, persze.

Mi lehet vajon a titka ennek a világot bejáró őrületnek? Mi ez a láthatatlan mágia? Mert hiszen valaha ugyan Buenos Airesből indult, mint afféle helyi, városi folklór, de ma már jelen van mindenütt, lejtik finn kisvárosokban, tokiói klubokban, a New York-i Central Parkban és budapesti táncstúdiókban egyaránt.

A tangó kommunikáció - szavak nélkül - két test között. Ősi férfi-női szerepeket gyakorlunk általa óhatatlanul, talán ezért is ül ki a szemekben valamiféle sóvárgás. Jó esetben igazi együttlétet és kölcsönös megértést kínál, amely, ugye, egyébként nem megy nekünk túl könnyen az életben. Egy globális közös nyelvről van szó, amelyet ezen a terepen mindenki beszél, vagy szeretne beszélni, de ez egy olyan nyelv, amelynek, sajnos millió akcentusa létezik: minden partnerrel kicsit vagy éppen nagyon más, így tud bizony keservesen, eleve halálra ítélten is menni.

Egyébként abszolút demokratikus műfaj. Ugyanazon a parketten járja milliomos és sóher diák, nagypapa és tizenéves. Bizonyos fokú érettség, megszenvedett élettapasztalat azért nem árt hozzá.

A tangó ugyanakkor harc is: a vezetni-engedelmeskedni-követni dinamikáján alapul. Ki a főnök? Ki irányít? Melyik félnek van kiosztva a dominancia?

Az örök kérdés. Hajjaj.

Borges, az argentin író mondta: "A tangó direkt módon fejezi ki azt, amit a költők szavakba próbálnak formázni: a hitet, hogy a harc egyben ünnep is lehet."

Jó, akkor most nézzük ezt az ünnepet.

A férfi akkor tökéletes, ha tud egyértelműen, markánsan, mégis gyöngéden és főleg megengedőn, a nőnek teret adó módon irányítani. Mert nem kétséges: ez a szerep az övé, az ő dolga, hogy a zene, a ritmus, a hangulat meg a partner hatására, a pillanat ihletében találja ki a sokszor bizony igen bonyolult koreográfiát. A nő csupán engedelmeskedik neki, ha ugyan képes rá.

De csak látszólag ilyen egyértelmű a helyzet. Mert a nő, ha jól csinálja, akkor kreatív autonómiával képes követni a partnerét. Fizikailag megtartja a saját tengelyét, egyensúlyát, mondhatjuk úgy is, független személyiségét, nem lóg súlyosan a másik karján-vállán. Miközben nagyon érzékenyen, villámgyorsan kell azonnali válaszokat adnia a testén érzékelt apró, alig észrevehető jelzésekre, nyomásokra, tehát követnie kell az utasításokat, mozdulataival, viselkedésével mégis képes befolyásolni sőt megváltoztatni a partnere eredeti iniciatíváit. Így válnak az energiák abszolút kiegészítővé, közössé. Jin-jang.

Kár, hogy ez a harc nemegyszer kölcsönös vereséggel végződik, nem történik meg a csoda. De hát nem pontosan így működik ez az életben is? Dehogyisnem!

Tánc az utcán Buenos Airesben...
AFP - Rodrigo Arangua Az argentin tangó roppant árulkodó tud lenni: pár lépés után is lejön, milyen emberrel akadtál össze: az öleléséből, ahogy kezel téged, ahogy parancsolni, macsóskodni próbál, uralkodni rajtad, ahogy esetenként dédelget, védelmez, mint egy beteg kismadarat. Megérződik, ha valaki fukar vagy gátlásos, átjön a szorongása, a nagyvonalúsága, még a humora is.

Ez a tánc tehát olyan, hogy ki is szolgáltatja egy kicsit az embereket egymásnak.

Ezek után csak az a kérdés, hogy képes-e két idegen szabadon, félelem nélkül ráklikkelődni egymásra. Mert szorongva kimenni a parkettre: - jaj, el fogom téveszteni, biztos nem értem majd meg, mit akarnak tőlem - az garancia a csődre. A tangó, ha jól csinálják, a bizalom, a belső szabadság terepe.

Éppen ezért sokak számára terápia is.

Mondják, ez a tánc ott van valahol az ima, és egy éber ragadozó készenléte között. Ettől a sistergése.

Nora nagyon szép, harmincas nő, üzletasszony, középvezető egy amszterdami cégnél. Fekete haját kontyban hordja a tarkóján, vékony alakját kiemeli a kék ruhája. Egy héten legalább háromszor jár el a hollandiai tangós összejövetelek egyikére. Felkapott táncos.

- A karrierem során megszoktam - meséli -, hogy tőlem mindenki határozott viselkedést, felelős döntéseket vár el. Nem is bánom, mert ez az attitűd valahogy védi az embert, biztonságot ad. Viszont észrevettem, hogy mintha félnének tőlem a férfiak. Talán ezért sem találtam még párra. Nagyon nehezen jöttem bele a tangózásba is, mert mindig reflexszerűen akartam önálló lenni, a magam koreográfusa, képtelen voltam rábízni magam valakire. A pasasok eléggé utáltak ezért. Évekbe telt, míg ez a tánc nagy nehezen megtanított: nem veszélyes vagy nem megalázó, ha végre hagyom, hogy vezessenek. Ellenkezőleg, meglepően sokat lehet nyerni általa. Majd egyszer, talán a magánéletemben is hasznát veszem ennek a tudásnak - sóhajt fel a szép, szingli Nora.

George Londonban egészen más miatt gabalyodott bele ebbe a szenvedélybe. Ennek, egyébként, már tizenkét éve. Nemsokára hetvennyolc lesz, s bár még most is aktívan dolgozik a kis vállalkozásában, kitartóan, hetente hétszer, azaz minden áldott este eljár táncolni. - Jót tesz az egészségemnek - mondja -, testileg-lelkileg karbantart. És soha nem maradok program, nők vagy társaság nélkül.

Lehet, hogy a tangó csodaszer is, mert George tényleg nem látszik többnek hatvanöt évesnél. Stramm, izmos férfi.

A tangósok rendszeresen jönnek-mennek, látogatnak egymás országába. Még bajnokságokat, versenyeket is rendeznek, így lett eddig kétszeres tangóvilágbajnok a magyar Budai László. Igazándiból nagy nemzetközi klub ez, barátság- és közösségformáló. Többek közt ezt szolgálják az évente, a világ több helyszínén megrendezett tangófesztiválok is. Mint a mostani, itt Budapesten, ahol egy héten át, táncparketten, utcán, tereken, kávézóban, színházban, iskolákban, workshopokon bárki számára kipróbálható, tanulgatható, gyakorolgatható, hogyan is kéne, hogyan is lehetne igazán együtt lenni egy másik emberrel.

Tánchoz cipő
Tangómaraton

Az augusztus 23. és 30. között zajló Danubiando Fesztivál helyszínei Budapest meghatározó, jellegzetes épületeit és látnivalóit érintik, lehetőséget adnak mindenkinek, hogy a város legszebb részein hódolhassanak szenvedélyüknek...

Válogatás a programból: (részletes információ, helyszínek és időpontok a milonga.hu oldalon)

A fesztivál első napján, 23-án, vasárnap a karneválhangulatú, táncos rendezvénysorozat délben, élőzenével indul a Vajdahunyad várból, ezután a menet végigtangózik a Városligeten, körbe táncol a Hősök terén, majd végig az Andrássy úton: Liszt Ferenc tér, Opera, Vörösmarty tér, végül naplemente a Duna-parton, a Vigadó téren.

A zenekarok és a tangó DJ-k végigkísérik a menetet. Augusztus 24-25-én két nap a tangó és a film bűvöletében. Többek közt Carlos Saura, Leonard Scharder és Sally Potter alkotásai. A tánc szerelmeseinek ajánlott, a filmőrülteknek pedig szinte kötelező, mert olyan dokumentum- és játékfilmeket is bemutatnak, amelyek Magyarországon még nem voltak láthatók. 25-én este: Milonga Blanca - nyitóbál, azaz nyitómilonga, ahol minden résztvevőnek hófehér ruhában kell megjelennie, másnap, 26-án a Műcsarnok portikuszán, a Hősök terén impozáns "díszletek" mellett folytatódik a tánc, hogy pár nap múlva, 28-án este az Uránia Filmszínház kávéházát "szállják meg" a tangósok.

Tanulj tangózni egy világbajnoktól! A fesztivál több napon át kínál intenzív tanfolyamokat, amelyeken a rendezvény védnöke, az egyik legnevesebb magyar táncos és koreográfus, a kétszeres tangóvilágbajnok, Budai László oktatja kizárólag a teljesen kezdőket. Ezenkívül workshopok három neves argentin vendégtanárral, majd Milonga Apocalyptica: óriási buli, vörösben és feketében, 27-én pedig ingyenes tangóoktatás és tánc a budai Várban, a Savoyai-teraszon. 29-én szombaton bemutatóóra a Müpa-ban, majd nemzetközi LiberTango show ugyanott a színpadon. A produkcióban a nemzetközi és a hazai tangós élet legnagyobb alakjai lépnek fel, élőzenével kísérve. Végül pedig a zárónapon, 30-án hatalmas tangóbál válogatott borokkal és tapasokkal.

Kapcsolódó cikkek: Gála és díjak a tánc világnapján | A kathak útja | Nézőbajnokság | Nyugaton hiányzott a délibáb | A szteppék ura