Mit tenne ön, ha munkaerő-kölcsönző cég vezetőjeként kapna egy felkérést péntek délután, hogy hétfőn reggel hat órakor az ön közreműködésével egy adott vállalatnál plusz nyolcvan-száz fő álljon munkába. A: Összeroppanna. B: Vera Peiffer Pozitív gondolkodás című kötetébe temetkezne lélekápolás gyanánt. C: Megoldaná a problémát. Egyébként, ha ön egy munkaerő-kölcsönző cég vezetője lenne, megoldaná. Igénybe venne minden lehetséges toborzási lehetőséget: áttekintené gyorsan az adatbázisát, beüzemelné az internetes lehetőségeket, mozgósítaná a tanácsadóit, szakembereit. És bizonyosan találna megfelelő számú, képzettségű munkaerőt, és még a papírmunkát is elvégezné, mert azt is tudná: ezeket az embereket nem csupán oda kell irányítania a megfelelő helyre, hanem a munkába állásukkal kapcsolatos adminisztrációs feladatokat is el kell végeznie hétfőig. Egy munkaerőkölcsönző cég nem jöhet zavarba. A fent említett esetben sem, valamint akkor sem, ha különleges munkára keresnek dolgozót, legyen az légtornász vagy szemész szakorvos.

Magyarországon a rendszerváltás után jelent meg a ma már legelterjedtebb „atipikus foglalkoztatási forma”, a munkaerő-kölcsönzés. Bár a kifejezés furcsa, a munka világában ma már egyre ismertebb, elterjedtebb. Hazánkban körülbelül 130 ezer kölcsönzött munkaerőt tartanak számon, körülbelül ezer vállalkozás foglalkozik munkaerőkölcsönzéssel, ezek közül tíz nagyon komoly, további húszharminc komolyan vehető.

Hogy a szolgáltatásra milyen helyzetekben kerül sor, azt Vég Ottó, a munkaerő-kölcsönzéssel is foglalkozó Adecco Kft. ügyvezető igazgatója foglalja össze:

– Vannak olyan helyzetek, amikor a munkaadó nem lehet biztos abban, hogy hosszú távra és fix létszámnak tud munkát biztosítani. Ilyen lehet például, ha a munka szezonális jellegű, vagy amikor egyedi megrendelések érkeznek, és olyan esetben is igénybe veszik, amikor nagy a bizonytalansági tényező, a vállalatvezető csak néhány hónapra tud tervezni, előretekinteni. A munkaerő-kölcsönzés akár az egy hónapon belüli létszámingadozások kezelésére is  alkalmas, de nemcsak a kölcsönbe vevő számára nyújt rugalmasságot, hanem a munka törvénykönyvében meghatározottak miatt a munkavállalóknak is maximális biztonságot nyújt.

A munkaerő-kölcsönzés sokkal összetettebb tevékenység annál, mint amilyennek tűnik – mondja az ügyvezető. Fel kell kutatni a megfelelő munkaerőt, aki az előzetes toborzási tevékenységnek köszönhetően vagy megvan az adatbázisában, vagy valóban meg kell keresni a munkaerőpiacon. A kiválasztás nem könnyű, és amikor aztán alkalmas személyt találnak, telefonos interjút személyes interjú követ, személyes interjút különféle tesztelések, később a megrendelővel közös, annak speciális szempontjai szerinti tesztelés is. Az Adecco  munkatársai évente több mint 650 munkavállalónak segítenek állandó munkához jutni, naponta 3000-3500 időszakos munkatárs számára biztosítanak munkalehetőséget, több százféle munkakör betöltésében tudnak segíteni, a betanított munkástól a felső vezetőig, és ez nem túlzás: a cég jelenleg is kölcsönöz egy pénzügyi igazgatót. A kölcsönzés keretében végzett foglalkoztatás részleteit a munka törvénykönyve által szabályozott, háromoldalú szerződés szabályozza, a kölcsönzés haszonkulcsa átlagosan 10-15 százalékos, ebben azonban  a kölcsönzéssel járó munka ára mellett a munkavállaló munkába állásával kapcsolatos, a kölcsönadó által elvégzett összes adminisztráció költsége is benne van.

A tevékenységgel kapcsolatos kezdeti előítéletek már kezdenek eloszlani, nem véletlenül: a munkaerőkölcsönzés esetében biztos lehet a bérlő, hogy alapos előkészítéssel, jól kiválasztott munkatársat kap. És hogy ez mennyire igaz, az is mutatja, hogy a bérbe vett munkaerő jól teljesítő és megbízható részét fél év, egy év után átveszik a vállalatok. A válság hatással van a munkaerőkölcsönzésre is. 2009-ben elsősorban a kölcsönzött munkaerőt bocsátották el, ezt követően viszont, amikor látszani kezdett a fény az alagút végén, akkor meg –mivel rövid időre lehetett csak előre tervezni – éppen a munkaerő-kölcsönzés lendült föl, mert belső állományba korai volt, nem volt biztonságos fölvenni munkatársakat.

Egy bizalmas ajánlat

Azt már a Hyppolit, a lakáj című filmből is megtudhattuk, milyen egy bizalmi állás. Az arisztokrata családoknál szolgáló komornyiké mindenképpen az, de ha továbbgondoljuk, a kevésbé tehetős családoknál dolgozó háztartásvezetőké, takarítóké, gondnokoké, házhoz járó betegápolóké is pontosan ilyen. Egy efféle állást természetesen nem hirdetnek meg ma sem a különféle internetes oldalakon, ezekre nem a nyilvános fórumokon, munkaügyi központokban keresnek munkaerőt. Hasonló a helyzet akár egy orvosi, ügyvédi, számítástechnikai munkakör esetében is, a biztonsági őrökről, vagyonvédelmi állást betöltőkről vagy pénzszállítókról már nem is beszélve. Az utóbbi állások betöltése a szigorú szabályozások ellenére is sok kockázatot rejt, ezért rövid internetes böngészés után találhatunk például magánnyomozó céget, amely poligráfos és egyéb vizsgálataival próbálja segíteni a munkaadók döntését: alkalmazzák-e biztonsági őrnek, pénzszállítónak a munkára jelentkező álláskeresőt, vagy sem.

És igen: nem csak a derék Hyppolitnak volt ajánló-, azaz referencialevele, azoknak is van (lehet), akik manapság töltenek be bizalmi állást, a megnyugtató és ajánló sorokkal teli levél nem ment ki a divatból.

Amúgy pedig a bizalmi állás mint hivatalos fogalom nem is létezik – pontosít Kovács Nikoletta, a Budapest Főváros Kormányhivatala Munkaügyi Köz pont befektetésösztönzési osztályának vezetője. Ő általában nem jön zavarba, ha a hivatalában bármilyen munkakör betöltésére alkalmas munkaerőt keresnek, arra azonban még az ő praxisában sem volt példa, hogy azzal fordultak volna hozzá, hogy bizalmi munkakörbe közvetítsen munkatársat. Noha az általa vezetett osztály alapvető feladata a szabad, üres álláshelyek begyűjtése és meghirdetése az álláskeresőknek, valamint a munkahelyi kapcsolattartás. Azt mondja, a magyar munkaerőpiacon az állások 13-15 százalékát hirdetik meg nyilvánosan, a többire bizonyára informális úton keresnek munkaerőt, és lehet, hogy ez is azt jelzi: a legtöbb állás, ha tetszik, mégiscsak valamiféle bizalmi állás. Sőt. Ezt igazolja az is, hogy titoktartási nyilatkozatot ma már a legtöbb munkahelyen aláíratnak azzal, aki munkába áll, kicsit tágasabban értelmezve tehát a (hivatalosan nem létező, de azért nagyjából pontosan dekódolható) bizalmi állás fogalmát, ma már szinte valamennyi állás annak tekinthető. Némelyik esetében ezt az átlagosnál is komolyabban kell venni, hiszen megesik, hogy a munkavállaló olyan adatokhoz jut hozzá, amely üzleti titoknak minősül, amelynek illetéktelen kezekbe kerülése esetén a munkaadó versenyhátrányba, versenytársa viszont versenyelőnybe kerül. Sőt. A legkomolyabb cégek titoktartási szerződései még a munkaviszony megszűnése után is érvényesek.

Budapesten jelenleg a munkaügyi központ adatbázisában 50 ezer regisztrált álláskereső van, nyilván bármelyikük örömmel vállalna akár bizalmi állást is. Hívják így vagy máshogy: egyre megy.

Trencsényi Zoltán