Velux

A már negyedszázaddal ezelőtt szabadalmaztatott technológia pillanatok alatt ismertté vált világszerte. Nem véletlenül, hiszen egy olyan problémára jelent megoldást, amivel még a legjobban tervezett épületekben is szembesülnek a lakók.

Az ablaktalan helyiségek jellemzően az épület közepén helyezkednek el, jobb híján folyosóként, gardróbként, kamraként, tárolóként hasznosítva. De számtalan példa van sötét konyhával, fürdőszobával megépített – elsősorban házgyári – lakásokra is. Ugyancsak nehéz mit kezdeni a sorházak egyes részeivel, ahol az épület két oldala egy másik ingatlannal határos, ezért ablakot vágni azokra nem lehet.

A legjobb ötletek tényleg mindig egy – persze csak utólag – egyszerűnek tűnő ötletre épülnek. Így van ez a fénycsatornával, vagy napcsővel.

Az ötletes szerkezetet általában e két néven nevezik, az adott gyártó által alkalmazott technológiának leginkább megfelelően. Van ugyanis az egyszerűbb változat, ami nagyjából annyi, mint a tetősíkban elhelyezett üveglap. Ez is tudja pótolni a villanykörtét, de fénygyűjtő hatékonysága nem olyan kiváló, mint az úgynevezett fénygyűjtő kupoláé, amely napkeltétől napnyugtáig képes úgy megtörni a fénysugarakat, hogy bejussanak a csatornába, és azon keresztül a lakásba.

Az ötletes megoldást legolcsóbban a családi házakba, közvetlenül a tetőn át lehet alkalmazni. De a sokemeletes épületekben is használható, igaz azokban a felső emelettől két-három emeletnyi mélységig csupán.