Az ágazat igazi darászfészek, mélyreható változást eddig egyetlen kormánynak sem sikerült végrehajtania, viszont volt, amelyiknek sikerült belebuknia. Az orvosi lobbi nem számít kiterjedtnek, viszont tagjainak befolyása roppant nagy. A reformokat követelők szerint egyszerre pazarló és forráshiányos az egészségügy, miközben a betegek csak ritkán jutnak korszerű ellátáshoz. Az ellátási szintek terhelése nem arányos: jóval nagyobb súlyt kellene kapnia az alapellátásnak, és csak a tényleg súlyos eseteknek kellene fenntartani a kórházi ellátást. Az egyenetlenség az eszközparkra is érvényes, van, ahol alapvető műszerek cseréje is gondot okoz, máshol kihasználatlanul állnak a nagy értékű felszerelések.

Az egészségügy lehetőségeinek vizsgálata során megkerülhetetlen a finanszírozás kérdése. A probléma gyökerét ugyanis az jelenti, hogy a közel tízmillió állampolgár ellátásához szükséges forrást a társadalom kisebb része, 3-4 millió ember biztosítja a járulékfizetésén keresztül. A többiek után az állam fizet az adófizetők adójából, vagy hitelből, illetve vannak potyautasok, akik nem fizetnek járulékot, de nem is tartoznak abba a körbe, akik után az állam állja a biztosítást. Az önkormányzati szektor kapcsán tett megállapítás itt is érvényes: az egészségügyben nem találni olyan dolgozót, aki szerint ki lehet vonni forrásokat az ágazatból.