A búcsút én véglegesnek gondoltam, az ügynök nem. Pár nappal később már azzal hívott vissza, hogy a megbeszéltek szerint rendezzük akkor az ügyletet. Mindezt elég hetykén adta elő – nyilván abban bízott, hogy a lehengerlő stílussal könnyebben célhoz ér. Ekkor már emelt hangon hívtam fel a figyelmét, hogy ideje más kuncsaft után néznie, mert velem ugyan nem fog boltot csinálni.

Ezután még háromszor kerestek telefonon. Ott folytatták, ahol legutóbb abbahagyták, mintha csak félbeszakadt volna az eredményesnek tűnő üzleti tárgyalás. Azután szűntek meg a hívások, mikor megfenyegettem a telefonálót, hogy rendőröket küldök rájuk.

De már ezt megelőzően téma volt a sajtóban, hogy vigyázni kell a Capital Partnersszel, mert agresszíven szervezi az üzleteit, messze a korrektség keretein kívül. Vagyis éveken át folytathatták kártékony üzletpolitikájukat, míg végre-valahára lecsapott rájuk a pénzügyi felügyelet (karöltve a rendőrséggel).

Úgy tűnik, hiába kapott a korábbinál erősebb jogosítványokat tavaly a PSZÁF. Nem világos, mi gátolja a felügyeletet abban, hogy a lehető leg gyor sabban lépjen, megelőzve a gazdasági károk halmozódását.
Nem a mostani az első eset, hogy körülményesnek tűnnek. Mi lehet ennek az oka? Túlzott óvatosság, nehogy elegendő bizonyíték híján felsüljenek? Vagy szakmai hiányosságok, felelőtlen ügykezelés miatt tart évekig, mire elér a kezük a gyanús vállalkozásokig? A választ nem tudom, de amíg nem alakulnak át gyors reagálású hadtestté, a kóklerek megtalálják Magyarországon a számításu kat. S muníciót adnak a Fidesz elnökének, aki a pénzügyi intézmények gyökeres átalakítását tervezi.