Tamás Gáspár Miklós

Népszabadság - Rédei Ferenc

A szerző a Munkáspárt 2006 alelnöke

Az írástudók újabb árulásai című írása (január 14.) után szó szerint falkában támadnak TGM-re a feddhetetlen életű, tisztakezű értelmiségiek, többek között gőggel vádolva őt. Olyanok dobják rá a megbélyegzés köveit, akik bizony maguk sem ártatlanok, csak még nem volt bátorságuk vagy idejük beismerni saját hibáikat.

Nem állítom, hogy TGM - megtérvén a szocializmus híveinek táborába - tévedhetetlenné vált, és nem szabad vitázni vele. Szívesen vitatkoznék vele én is egyes sztrájkok érdemi hatásairól és a munkások háta mögött zajló politikai játszmákról. Most azonban az ellen kell szót emelnem, hogy bárkit is megpróbáljanak megbélyegezni (és ezzel kirekeszteni), amiért a pillanatnyi többség szemébe meri mondani - esetenként provokatív módon - jól megalapozott véleményét.

Jómagam is többször tapasztaltam, hogy béketüntetések résztvevőjeként a sajtóban terroristabarát szélsőségesnek minősítettek, pedig csak az ártatlan civilek élethez való jogáért tüntettem. A munkásmozgalmi jelképeket tiltó, az alapvető emberi jogokat sértő törvény elleni fellépésem miatt is többször próbáltak összemosni a fasisztákkal. Tudom, hogy mit jelent ilyen helyzetben az írástudó értelmiség szolidaritása. Éppen TGM volt az egyik közülük, aki támogatásával megmutatta, hogy milyen felelősség hárul erre az értelmiségre. A személyes sérelmeknél ezerszer fontosabb dolog a társadalmi jólét eléréséhez vezető utak keresése, közös kitaposása. A bírálat senkinek sem esik jól, de ez nem jogosít fel az önpusztító marakodásra.

Érdemes felidézni egy tavalyi konferenciát, amelyet a fasiszta hatalomátvétel évfordulóján szervezett a MEASZ. Sokan és sokféleképpen mutatták be, miért veszélyes az erősödő újfasizmus, és persze számos kérdésben jelentős különbségek mutatkoztak az előadók között. A kölcsönös türelem és megértés, az összefogás szükségességének felismerése oda vezetett, hogy a hatalmat megszerezni igyekvő párt egyik szócsöveként ismert napilap "álantifasisztáknak" titulálta a résztvevőket, köztük Kartal Zsuzsát és szerény személyemet is.

Kedves Kartal Zsuzsa! Ha eljött volna a humanisták és a feministák által szervezett békés demonstrációra az izraeli nagykövetség elé, akkor nem kérte volna számon Tamás Gáspár Miklóson (Aránytalan támadás, január 20.) az izraeli nők és gyermekek "elmaradt" védelmét. Helyette az arányos megszólalás jegyében talán inkább azért ragadott volna tollat, hogy tiltakozzon annak az internetes újságnak az eljárása miatt, amely az említett demonstrációról szóló tudósításának címét fél óra elteltével megváltoztatta. A "Demonstráció a békéért" cím helyett a "Tüntetés Izrael ellen" került a beszámoló élére. Ugye nem kell a különbséget magyarázni?

Gush Salom! Békét most! A baloldalon is!

Kapcsolódó cikkek: Fideszmentes övezetek | Balkáni állapotok a János Kórházban! | TGM: Jelcinizmus és putyinizmus | Itt a piros! | Mi a "humanitárius intervenció" - és mi nem?