Marabu Helyettesíteni kell az alsó osztályokban. A munkaközösségnek véleményeznie kell az igazgatói posztra beadott pályázatokat.
Kutyakomédia.
Az új pályázónak elég lett volna, ha egy lapra ráírja, hogy Tóth Lajos, 1990 óta Fidesz-tag, dátum, aláírás.
Nem kellett volna bajlódni az összetett mondatokkal.
Én a második osztályt kapom. A tanár néni mosolyogva fogad, elmondja, hogy nagyon szófogadó osztály, senkivel sincs probléma.
Rég vágytam már a találkozásra átlagos gyerekekkel, akik leülnek, ha az a feladat. Az otthonban nem egészen így van.
Az osztály különlegesen szófogadó volta onnan ered, hogy egy az egyben egy teljes óvodáscsoport került át az iskolába. Senki pluszban. A szülők kérése volt ez. Ha nem így lett volna, a gyerek megy a belvárosba.
És bezár az iskola.
Tehát ha csak egy cigány lett volna az osztályban, nem hozzák ebbe az intézménybe a gyereküket.
Emlékszem, tavaly is voltam a másodikban egy órácskát. Volt három lókötő, egy magyar, két cigány.
Az elején még ment a megilletődés, jött egy furcsa tanár bácsi, már ez is különleges alsóban, férfi tanerő, aztán ahogy telt az idő, egyre inkább belemelegedtek. A három lókötő csinálta a fesztivált. Míg az egyiket próbáltam rábírni, hogy üljön le, a másik kettő összeverekedett. A rajzolás öt percig foglalta le őket, az írás gyakorlása szóba sem jöhetett, pedig egyik sem tudott írni.
Az óra hamar eltelt, repültek a percek azzal, hogy próbáltam rávenni őket az átlagos viselkedésre. Csak így nem jutott idő a többi tizenegyre.
Az óra utolsó részében Zolika, a nem cigány, még azért odajött, és biztosított róla, hogy meg fog mondani az apukájának, aki majd jól helyretesz.
Most ez nem merült fel.
Dumálgattunk a farsangról, csináltunk maszkokat, a fiúk félelmetest, a lányok tündéreset, közben mesét olvastam nekik, az egész, mint egy Anna, Peti, Gergő-történet.
És hogy miért írtam ezt le?
Meggyőződésem, hogy az integrációnak nevezett dolog a mostani formájában nem működik. Már az elején leszögezném, hogy szeretném, ha a cigányok a magyarokkal tanulnának.
Álmom. Sokáig az marad.
Azt is el kell mondanom, hogy bármennyire furcsa, nem utálom a cigányokat. Ráadásul, mindezt úgy teszem, hogy sokakkal ellentétben én már beszéltem is jó párral. Azt is szeretném előrebocsátani, hogy nem butábbak a cigányok a magyaroknál, csak nagy hátránnyal indulnak neki az oktatási rendszernek, aminek okai egy másik témához tartoznak.
Amikor a városomban bezárták a cigánytelep iskoláját a jogvédők, az ott lakó romák egyik fele örült, a másik fele nem. Ez utóbbiaknak volt igazuk. Az, hogy a pulyákat innentől hordani kell a város különböző részébe, eltörpül ahhoz a problémához képest, hogy a belvárosban senki sem várta örömmel a cigány gyerekeket. A magyar szülők kis híján összeverekedtek a szülőin, hogy ki mellé (ne) üljön a három-négy jövevény, ugyanakkor a tanár nénik se voltak felkészülve arra, hogy mit kezdjenek a lemaradt, magatartás-zavaros gyerekekkel.
Ennek megfelelően és a régi osztállyal való haladás reményében ezeknek a cigány tanulóknak a problémásabb része rendre a könyvtárban sepregetett, pakolgatott, vagy csak ült az órán: „hogyha csendben maradsz, átengedlek matekból”.
A következő években pedig felvirágoztak az egyházi iskolák, amelyeknek nem kell megfelelniük önkormányzatnak, nincs körzet, bár a fejkvótát ugyanúgy megkapják, de ez nem tartozik ide, szóval azt vesznek fel, akit akarnak.
Cigányt nem.
Ennek megfelelően mondjuk egy református iskola indít négy első osztályt, durva felvételi rosta után, míg a külvárosi ellehetetlenül, mivel nem válogathat, majd bezár, és az épületet megkapja bérbe az egyház.
Az integráció jelen formájában nem működik. Valószínű, hogy a statisztikák mást mutatnak. Azt, amit a felmérést kérők látni szeretnének. A hazug eredményeket leszarom.
A valóság az elsős Sanyika esete. A telepről került az otthonba a testvérével. Anya lelépett, apa egyedül neveli őket, és gyakran éjszakás, így nem tud rájuk vigyázni. Sanyika tanulási zavarai, lassúsága már óvodás korában szembetűnő volt. Cigánysága nem annyira. Kék szeme, szőke haja inkább Brad Pitt romaságára hasonlít.
A fiú izgatottan várta az iskolát, amit egy belvárosi intézményben kezdett el. Öröme hamar szorongásba fordult. Gyengén teljesít. Kinéz a diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia, írni, olvasni nem fog az év végére. Az órákon rendre lemarad, a maradék feladatokat tanár néni feladja, hogy csináld meg otthon. Ha nem az otthonban élne, sosem csinálná meg. Az iskolában az ilyen gyerekek felzárkóztatására nincs idő, ember, pénz.
A pedagógusokat kirúgják, nemhogy még...
Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy elképzeljék, Sanyika sorozatos lemaradásai, kudarcai, akkor, amikor pont a bátorítás, a pozitív élmények kellenének, hová vezetnek. Utálni fogja az egészet. Az osztályban mindenki csak legyint rá, jönnek a fekete pontok, lemaradtként az órák unalmasakká válnak, kis idő múlva azt se tudja, miről beszélnek. Ha még erre az is rátesz, hogy cigány, és senki sem akar vele egy padba ülni, kész a karrier.
Hétévesen.
Tíz év alatt jó pár Sanyika-történetet végignéztem. Negyedik, ötödik környékén, több bukás után magántanulóvá válnak, és onnantól végképp semmit sem fognak tanulni. Valahogy átrugdossák, és 16 éves korára talán meglesz a nyolc osztály.
Vagy nem.
Ha szerencséje van, és indul nyolcosztályos felzárkóztató képzés, elvégezheti az általános iskolát. Általában Sanyika történetével kezdődik a felzárkóztató képzésre járó 18 évesek rövid iskolai karrierje.
Az integráció jelszó alatt szerintem felesleges cigány gyerekeket akaratuk ellenére magyar iskolákba kényszeríteni, illetve bezárni működő cigány iskolákat a szegregáció zászlaja alatt. Ha valaki cigány, és általános iskolába akar járni a belvárosba, szükséges, hogy engedjék, és felvegyék, viszont sokkal többet árt az, ha minden cigányt kényszerítünk arra, hogy márpedig te a megszüntetett, jól működő telepi iskola helyett ebbe és ebbe az intézménybe fogsz járni, mert jogod van oda járni, mert mi az, hogy téged nem engednek sábálásábálá.
Ismerősöm városunk telepi iskolájában volt tanító, míg azt be nem zárták. Elmondta, hogy az első osztály első hónapjában az volt az eredmény, hogy ha mindenkit rá tudott venni arra, hogy üljenek 45 percig. Nem volt gond, mivel az összes gyerek rendelkezett olyan problémával, ami egy átlagos iskolában kiközösítéshez vezetett volna. Így senki sem maradt le, nem lett kiutálva.
Tanár néni a jobb képességű gyerek szüleinek szólt, hogy jobb lenne megpróbálni az erősebb iskolát. Aztán vagy mentek, vagy nem.
Amúgy jó dolog lenne az integráció, magyar és cigány gyerekek egy padban, de a magyar társadalom, ugyanúgy, mint a cigányoké, még nem készült fel rá.
Sokat kell még tanulni. De hogy hol és milyen formában, az nagy kérdés.
A szerző pedagógus
|
belépés |
segítség |
alkalmazások |
RSS |
előfizetés |
akciók
Nol.hu |
NolBlog |
NolTV |
Hírmátrix |
NolRandi
Címlap |
Belföld |
Külföld |
Gazdaság |
Kultúra |
Vélemény |
Sport |
Tud/Tech |
Noller |
Mozaik |
A Lap 
NolTwitter |
Megvan a lóvé