Mahatma Gandhinak könnyű dolga volt. A britek jól látható diktatúrája ellen kellett harcolnia, mely a vörös erődbeli vérengzéssel és az aszketikus ellenállókra mért botütésekkel egyértelművé tette célját.

Ma Magyarországon a helyzet nehezebb. Az már egyértelmű, hogy Orbán Viktor kiépítette diktatúráját, nem kell ehhez a tömegbe lövetni, botozni, börtönbe vetni, elég pártkatonákat a hatalomba bebetonozni, médiát elorozni, új törvényeket saját érdeke szerint hozni, mindent és mindenhol saját szája íze, akarata szerint megváltoztatni.

Az MSZP előrevetíti azt, amit szükségesnek lát a diktatúra megsemmisítése érdekében: minden pártkomisszárt eltávolítani.

Révész Sándor fent említett cikkében kifejti: „Csakhogy a demokráciának az a lényege, hogy semmilyen cél érdekében nem lehet mindent megtenni, amit (köz) jónak látunk, csak azt, amihez jogunk van.”

És itt téved óriásit a szerző! Diktatórikus törvények, a teljes államapparátus (és alsóbb intézmények) érintetlenül hagyásával nem lehet demokráciát helyreállítani (de életben tartani sem!), mert ezek a törvények – lényegüknél fogva – a demokrácia ellen hatnak.

1989-ben Révész úr is biztosan a törvények megváltoztatására és a szükséges személycserékre voksolt. Ez akkor nem jelentette azt, hogy valamiféle bosszúállást valósítottak volna meg. A cikk írója nem veszi tekintetbe, hogy diktatúrában (vagy akár autokratikus berendezkedésben) fogant törvények és annak elkötelezett személyek alkalmatlanok a demokrácia gyakorlására. Még érthetőbben: lócitromból nem lehet díjnyertes szilvapálinkát főzni!

Természetesen nem az MSZP stupid berendezkedését várjuk vissza, hanem egy valódi, nem csak a pártkommunikációban élő demokráciát szeretnénk. Kiindulópontként az 1989-es – részben közmegegyezésen alapuló – helyzethez kellene visszatérni, mely alapja lehet a demokrácia kiteljesedésének.

Salga István Budapest

Kapcsolódó cikkek: Orbán szolgálatában | Az eltüntetett idő nyomában | A nápolyi fiúk | Havas Ágnes: Valami újnak kellett jönnie | Új időszámítás