Nem térnék ki részletesen megint arra, hogy mi mindenre költötték a felvett hitelt. Gondolom, a szócsövek is örömmel utaznak a hétszáz kilométerrel meghosszabbított autópályákon, élvezik a támogatott hitelből vett, vagy építtetett paloták luxusát, és talán nem tagadják, hogy a korábban nemcsak ígért, de meg is valósított pedagógusi és egészségügyi béremelés is jó helyre került. Hol tartana ma az adósság, ha sikerül belehajszolni a kormányzatokat a 14-15. havi nyugdíjba, további sokmilliárdos szavazathozó vágyálmokba?

Valóban nagy az államadósság, de magunkra költöttük, ugyanis valamennyien benne voltunk, és menedzselhető volt, akkor még igen!

Persze, lehetne sokkal szebb is a kép. A húszezermilliárdos államadóssággal szemben ugyanis az előző kormányok – gondolva a jövő nyugdíjasaira –, 3000 milliárdot különítettek el. Nem eltőzsdézték, mint a Mol-részvénypakett 150 milliárdját, hanem további 300 milliárd nettó hozamot is generáltak. Arról pedig szemérmesen hallgatnak kormánykörökben, hogy az MNB korábbi tízmilliárd dolláros tartaléka a szocik alatt közel 40 milliárdra emelkedett. Ha csak ezzel a kettővel korrigáljuk az államadósságot, rögtön nem a 2010. eleji 78 százalékról, hanem 50 százalék alatti hiányról beszélhetnénk. Nagy művészet volt ellenben a fel nem használt IMF-hitel, a magánnyugdíj és az MNB-tartalék terhére pár hétig 1-2 százalékkal csökkenteni, a mára már minden korábbit meghaladó államadósságot.

Apropó, MNB-tartalék! Ahhoz indokolatlanul hozzányúlni bűncselekmény, a biztonságunk veszélyeztetése! Ami pedig az 1000 milliárdos lyukat illeti, vegye észre mindenki, ezt csak újabb adókkal, a lakosság nagy részének ellehetetlenítésével lehet átmenetileg befoltozni.

Egy változatlanul deficites költségvetés, valamint stagnáló GDP mellett államadósság csökkentését ígérni egyenesen ostobaság.

Szederkényi Csaba közgazdász

Kapcsolódó cikkek: Nincs vadásztitkunk | Szabálysértéssel alkotmánysértés ellen | A társadalmi igazságosság védelmében | Kurzusfestészet | Szemeteszsákok