belépés belépés | segítség segítség | alkalmazások alkalmazások | RSS RSS | előfizetés előfizetés | akciók akciók Nol.hu | NolBlog | NolTV | Hírmátrix | NolRandi
 
Népszabadság.hu | NolBlog | NolTV 2012. május
26. szombat

Miért állunk vesztésre Afganisztánban?

Mert vesztésre állunk. Nem elsősorban katonailag – bár úgy is, hiszen Henry Kissinger klasszikus mondása szerint a reguláris hadsereg veszít, ha nem győz, a gerillahadsereg győz, ha nem veszít.

Dr. Gyarmati István| Népszabadság| 2011. október 5. |31 komment

nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra

Cikk értékelésBe kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

bakvarangy | 2011. október 9. | 08:25:12

"A könnyű(nek látszó) siker és az a kétségtelenül helyes felismerés, hogy a globalizáció előbb-utóbb kiköveteli a zárt társadalmak nyitását, elhamarkodott következtetéseket eredményezett: modern, demokratikus állam kialakítása lett a cél. Ez pedig Afganisztánban sem akkor, sem most nem lehetséges rövid időn belül. A reális rövid és középtávú célkitűzés egy stabil (kon)föderáció lett volna – és ma is ez –, továbbá haladás az általános emberi jogok területén, és a talibánok helyettesítése egy mérsékelt iszlám állammal, amely nem destabilizálja a környezetét."

Itt a lényeg, ezért van már az elejétől kezdve elszúrva az egész.

ikaljan | 2011. október 6. | 06:45:02

Egyébként az egyszerű történelmi tények is cáfolják Gyarmati úr állításait, miszerint több áldozattal sikert lehetett volna elérni.

Az oroszok anno nem voltak megvádolhatók avval, hogy túlságosan kesztyűs kézzel bántak volna az afgánokkal, és kudarcot vallottak.

ikaljan | 2011. október 6. | 06:40:57

1. Egy percig sem volt semmiyen cél Afganisztánban. Bush pajtáséknak közük nem volt a demokratikus átalakuláshoz (amennyiben a drogfüggő vezetővel ellátott bábkormány kijelölése nem vált hirtelen demokratikussá). Bush megfogalmazta mit akar "keresztes háborút a "terroristák" ellen". Az afganisztáni NATO erők így is jártak el.

2. szerintem Gyarmati úr menjen ki Afganisztánba akár katonaként, de még inkább költözzön be afgán családok közé civilként, aztán ott ugasson az áldozatokról. Az ilyen cinikus gazemberektől, mint a kedves cikkíró, az ember zsebében kinyílik a kalasnyikov.

3. Ez jórészt hülyeség. a NATO erők az elmúlt évtizedben olyan helyeken avatkoztak be (katonailag elsöprő sikerrel), ahol nem kellett volna. Nem a katonai képességek hiánya, hanem a politikai debilitás (vagy cinizmus) okozza a folyamatos kudarcokat. Hozzáteszem az egyetlen közel-keleti hadművelet, amely politikailag is sikeres volt, éppen nem USA, hanem európai vezetéssel történt. (Líbia)

4. hát könyörgöm... milyen legyen az afgán szövetséges, amikor egy néhány teljesen opiumfüggő arctalan báb köré sikerült néhány évtizedek óta fegyver és drogkereskedelemből élő maffiózót összegyűjteni, és kinevezni őket "demokratikus kormánnyá".

5. Az ész és szív izé, egyedül a nyugati közvélemények beadott maszlag, nem pedig valós stratégia.

boldoggizella | 2011. október 6. | 05:52:46

Moderálási alapelvek- komment törölve -

waldo | 2011. október 5. | 22:04:11

Szép jónapot mindenkinek.
Afganisztán: először a britek próbálták leigázni - nem ment. Aztán jött a szovjet beavatkozás (ami a legjobb dolog volt, ami ezt az istentelenül elmaradott társadalmat a 20. századba lökte volna). Az amerikaiaknak persze ez nem tetszett, elkezdték felfegyverezni a muhadzsedineket (a tálibok elődei). A szovjetek kivonultak (volt nagy ünnepélyes búcsúztatás), viszonylag rövid időn belül a kormányfő lámpavason lógott. Na de mi volt ezután? Semmi. Az amerikaiak, szokásos rövidtávú gondolkodásmódjuk szerint, elfelejtették, hogy Afganisztán valaha is létezett. Jöttek a Tálibok, jött az Al-Qaeda. Jött 2001. szeptember 11 és kellett az USA-nak valamilyen módon demonstrálni, hogy még mindig ők a legerősebb stricik a grundon. Ergo, bevonulás Afganisztánba és Irakba. A Nato csak azért van ott, mert az USA a szept. 11-i támadást a kollektiva elleni merényletnek deklarálta.
Jóslatom: az amerikaiak jövőre kimennek (NATO többi része is) és a jelenlegi afgán vezetés ha nem is lámpavason, de ahhoz hasonlóan végzi. A Talibán visszajön.
Más: hogy Magyarország miért van a NATO-ban, soha nem fogom megérteni. Mikor volt erről népszavazás?
Mit is deklarált Nagy Imre 1956. november 2.-án?
Magyarország örök semlegességét.
Hogy lehet, hogy Ausztria EU-tag, de nincs benne a NATO-ban?

kimitake | 2011. október 5. | 20:42:09

3. Európaiak „elkényelmesedése”: a társadalom egyre inkább kiiktatja az erőszakot mint a konfliktusmegoldás eszközét, míg nemzetközileg egyre többször kényszerülünk alkalmazni, s képtelenek vagyunk ezt az ellentmondást kezelni

Itt a lényeg
A nyugat meg Amerika soha de soha nem nyerhet A konformizmusba a jólétbe a hedonizmusba elmerűlt társadalmak tagjai képtelenek eszmékért harcolni Vagy csak rövid ideig ( tiz év itt rövid idő )Egy ilyen társadalomnak egy ember elvesztése is hatalmas csapás A tálib hitért harcol Meghal száz ezer tízezer A többi szemében hős Aki a hitéért adta az életét Példája még jobban megedzi a többit A hitet legyőzni nem lehet Addig harcoltak míg kitakarodtak onnan az angolok az oroszok Most meg addig harcolnak míg a mostaniak is kitakarodnak Jobb lesz onnan minél előbb hazajönni

Ördög | 2011. október 5. | 19:01:16

Egy primitív ország,egyszerűen túlságosan kezdetleges az egész társadalmuk.Nincsenek azon a civilizációs színvonalon, hogy egy központi hatalom (akár ún.bábkormány)kialakítsa, és működtesse az államot.

pekáj | 2011. október 5. | 18:59:09

Az afgán lakosság szemében -akárhogy állítja be a politika- megszállók vagyunk!Semmi keresnivalónk nincs ebben az országban.

Balango | 2011. október 5. | 17:56:39

FIROBÉ | 2011. október 5. | 07:57:11

"A sikertelenség titka, hogy nagyon műveletlenek azok akik irányítják a politikát."

Kulcsmondat! ÉS nem csak Afganisztán kapcsán.

xanadu | 2011. október 5. | 16:56:11

mamaeva | 2011. október 5. | 14:10:08

Az újjáépítés rizsa a hazai polgárnak ..

mamaeva | 2011. október 5. | 14:34:47

....muszáj.....!(Bocsánat a helytelenírásért).

mamaeva | 2011. október 5. | 14:10:08

Ez az un. szerepvállalás a magyar KATONA megalázása.A helyzet amibe ott kerülnek non sence,értelmetlen életveszélyvállalás, hiszen a misszió célja -újjáépítés-gyakorlatilag is kivihetetlen és ha sikerül is valamit megvalósítani azt már üzemeltetni nem fogja senki. A KATONA szerepe nem ez kellene, hogy legyen,ha már muszály részt venni egy háborúban, harcban.Sokkal méltóbb lenne "igazi" feladatot végrehajtani de a politika gyámoltalan .Loránthoz csatlakozom=szintén öngyilkos elképzelés az "ellenséggel" szorosan együttműködni, hiszen nem azonosítható ki az aki velük van és ki az aki ellenük ill.könnyen állnak át az egyik táborból a másikba.Reménytelen .... A cikk írójának köszönet!(Well done.)

Renicka | 2011. október 5. | 14:02:00

Amerika leghosszabb, immár tíz éve tartó háborúja eddig 1777 amerikai katona életébe került. A tálibok közül 10-20 ezret öltek meg. A polgári lakosságból mintegy 14 ezret. 2012-ig a háború költsége 557,1 milliárd dollár.
Newseek.com
- és vannak, akiknek megint jó üzlet a halál -

Skyfox | 2011. október 5. | 12:17:40

kalamáris | 2011. október 5. | 12:04:53

Ha Te annak idején a népszavazáskor a NATO-ba való belépésre szavaztál, akkor Te is gratulálhatsz magadnak, hogy Afganisztánban most ott vannak a magyarok.

kalamáris | 2011. október 5. | 12:04:53

Csak hogy ne felejtsük, ki rántotta bele az országot George W. Bush idióta háborújába!

staropramen | 2011. október 5. | 11:09:42

kalamáris | 2011. október 5. | 10:29:26
És ennek amit bekopiztál mi a búbánatos búbánat köze van a mostani cikkhez?

foma | 2011. október 5. | 11:03:54

pataki kálmán
Van nem gyilkos háború is? Az milyen? Jótékony? Esetleg van imperialista háború, meg igazságos, az elnyomott, békeszerető népek felszabadítását célzó háború? Amit írtál, nagyon foximaxin készült brossúra.

s.d.i. | 2011. október 5. | 10:29:54

helyesen: ....játék....

kalamáris | 2011. október 5. | 10:29:26

Medgyessy megérkezésekor elmondta, azt várja az úttól, hogy Magyarország "visszakerüljön a térképre", Washington szemében helyreálljon hazánk szavahihetősége, és ismét megbízható szövetségesnek tekintsék. Hangsúlyozta: nem az amerikai kérések meghallgatásáról, hanem a magyar nemzeti érdekeknek megfelelő, aktív nemzetközi szerepvállalásról van szó. Megismételte a Kovács László által a jobboldali Washington Timesban írt hét eleji cikk kulcsmondatát: több Európát, de nem kevesebb Amerikát! Az iraki kérdés kapcsán Medgyessy megerősítette lapunk szombati számában már megjelent álláspontját, miszerint súlyos nemzetközi probléma az iraki tömegpusztító fegyverek veszélye. Magyarország békés megoldást szeretne, de ha ez nem lehetséges, támogatja a BT-határozatot is. Medgyessy elmondta azt is, hogy a kérdésben Magyarország az Egyesült Államok álláspontját osztja, a veszélygócot fel kell számolni.

Kovács László külügyminiszter a pénteki washingtoni tárgyalások fő céljaként azt jelölte meg, hogy miniszterelnöki szinten is megerősítést nyerjen a magyar politika változása, amely lehetővé teszi a magyar-amerikai kapcsolatok elmélyítését. Elmondta: az afganisztáni békefenntartás vezetését átvállaló Németország felkérte Magyarországot, hogy egy kisebb katonai egységgel vegyen részt az erőfeszítésekben.

Népszabadság, 2002. november 8.

s.d.i. | 2011. október 5. | 10:26:19

Miközben az iraki biztonsági helyzet is egyre romlik, antlantista agytrösztjeink mára rájöttek, hogy az asszimmetrikus hadviselésben a technológiai fölény nem döntő tényező. Anno a szovjetek mintegy 70 ezer emberrel voltak jelen Afganisztánban, az ellenük harcoló mudzsahedineket a Nyugat felfegyverezte, s most 130 ezres NATO kötelék áll szemben a tálibokkal, akiket hivatalosan egyetlen állam sem támogat, csak titkos csatornákon juthatnak elavult felszereléshez. Emellett pl. Oroszország engedélyezte, hogy területén át szállítsák a szövetségeseknek az utánpótlást.A németek éppen ma panaszkodnak, hogy az afgán hegyek között állomásozó csapataiknak a legszükségesebb felszereléseik is hiányoznak,bár már eddig is irdatlan pénzt szórtak el az afganisztáni kalandra. Az európaiak egyébként is félszívvel vannak jelen, a baglani katlanba zárt magyarok -mint azt az amerikai diplomáciai levelezésből megtudhattuk -,jórészt tétlenül várakoznak a hazatérésre. Obama az elnökválasztás előtt már "béna kacsa", szóval minden úgyanúgy megy majd tovább, mint eddig. Mégha a Nyugat iránt valamelyest jóindulatot mutató kormány alakulhatna is Kabulban a NATO távozása után, annak feje ugyanúgy járna, mint Nadzsibullah, azt követően, hogy a szovjetek hazatértek. A jéták egyébként sem a tálibokról szól, hanem kőkemény geostratégiai érdekekről.

kalamáris | 2011. október 5. | 10:16:05

Jól írták előttem, mindezt 2002-ben tudni lehetett előre, ám az amerikai belpolitikai érdek és a katonai-hadiipari lobbi ereje keresztülvitte az akaratát.

lorant | 2011. október 5. | 09:49:15

Egy X. századi háborút csak X. századi módszerekkel lehet megnyerni. Azt meg tudjuk milyenek voltak. De meg lehet nyerni. Csak senki nem fog az ellenség közül életben maradni. De még a kecske vagy a kutya sem. Úgy viszont már nem lehet megnyerni hogy ez az afgán a barátom, az az afgán meg az ellenségem. Csak ezt nem meri senki felválani. Onnantól meg semmi értelme az egésznek.

Skyfox | 2011. október 5. | 09:48:08

(12 évtől fölfelé) és máris az ellenállók táborát gyarapítja. Így lesz sok afgán fegyveresből – akit lehet, hogy előző nap US (német, kanadai, holland, német, stb.) konduktorok oktattak – egyik napról a másikra „megélhetési szabadságharcos”. Amíg a tálib fizet és ki lehet rabolni néhány teherkocsit, legalább nem halnak éhen és még „férfinak” is érezheti magát (ez is olyan helyi kulturális sajátosság) a szerencsétlen.
A cikkíró arra sem tért ki, hogy sem a szomszédos Pakisztánnak, sem Iránnak nem érdeke egy stabil Afganisztán, így ott tesznek keresztbe az afgánoknak (persze szigorúan a színfalak mögött) ahol tudnak. Ha a nyugati pénzt kivonnák, onnan összedőlne az egész társadalom és a gazdaság (éppúgy, mint pl. a palesztin területeken), és akkor lehetne bámulni a CNN-en a humanitárius katasztrófát. Egyik sem fest szép jövőt az afgánoknak, de szerintem nekünk se.

kálmán.pataki | 2011. október 5. | 09:33:10

Tiltakozom!A szerző fogalmazzon saját nevében!
-Én sem és Magyarország sem áll vesztésre,mert SEMMI KÖZÜNK AZ AFGANISZTÁNI GYILKOS HÁBORÚHOZ.
-AZ AFGANISZTÁNI,CSECSENFÖLDI,IRAKI ÉS MINDEN EHHEZ HASONLÓ(pl.kínai kokainháború)"felszabadítás!" nem csak erkölcstelen, de káros!!!
-A "civilizált" világ képtelen saját kérdéseivel szembenézn és megoldani,nincs joga másokat leckéztetni,pláne fegyverrel!!!

Skyfox | 2011. október 5. | 09:20:08

Valóban, ez a küldetés eleve kudarcra volt ítélve. Nem elsősorban azért, mert az Afganisztáni törzsek közül a pastuk annyira gyűlölnék a nyugati civilizációt (ahol többségben vannak a pl a hazarák, vagy az üzbégek ott nyugalom van, sőt ott egy pastu jobb, ha nem ugrál). Elsősorban nem civilizációs ellentét, vagy az "afgán szabadságharcos" buzgóság tartja fenn az ellenállást, hanem ennek egyszerű prózai oka van. Mivel nincs működőképes gazdaság, az embereknek nagyobb részének nincs megélhetési forrása. Vannak olyan területek, ahol 80-90 %-os a munkanélküliség. Aki nem csatlakozik az Afgán Nemzeti Hadsereghez, vagy a rendőrséghez, vagy a helyi milíciákhoz, az pénzért beállhat a tálibokhoz, vagy a HIG-hez, akár a Haqqani-hoz is. Olyan helyi rablóbandákból is sok van, amelyek felvesznek valami ellenálló címkét, így ideológiai színezete is lesz a „munkájuknak” (ez elsősorban a helyi lakosság megsarcolásából, kirablásából áll). Mivel az afgán állam jórészt külföldi segélyekből tartja fenn a hatalmát (pl az afgán rendőrség fizetését a japán állam finanszírozza!), és ezek persze sosem elégségesek (a korrupció ősi hagyomány) rendfenntartó erők tagjai van, hogy több hónapig nem kapnak fizetést. Ilyenkor mit tehet mondjuk egy afgán rendőr, ha nem akarja, hogy a családja éhen haljon? Fogja a fegyverét, a 2-3(!) tár lőszerét , felkeresi gyerekkori pajtását (esetleg testvérét, rokonát), aki véletlenül épp a helyi tálib parancsnoka és örül minden csatlakozó fegyveres férfinak (12 évtől fölf

xanadu | 2011. október 5. | 08:43:08

Az afganisztáni hadművelet egyetlen célja: gyarmatosítani az országot.

Ezt tudják a helyiek is ...

staropramen | 2011. október 5. | 08:32:32

Egy új érv sincs.Amiket a szerző felsorolt külön külön az afgán beavatkozás első napjaiban már elhangzottak.
Hozzátenném még, hogy Afganisztánt a saját elképzelései szerint átformálni nem sikerült sem anno a brit Birodalomnak, sem a Szovjetúniónak és most a koalíciónak sem.Hiába vesz részt benne Hende hadügyér szerint a világ legjobb hadserege .(mármint a magyar)
Másutt máskor is sokan belebuktak már abba, hogy egy népet a saját kifejezett akarata ellenére megpróbálták modernizálni, demokratizálni.
Ez van.
Pakolni , visszaadni a kölcsönbe kapott hadfelszerelést és mielőbb csendesen hazasettenkedni.
Ez az egyetlen megoldás.

Renicka | 2011. október 5. | 08:18:57

Ennek a "terrorizmus elleni harcnak" már sokkal több az ártatlan áldozata, mint magának a terrorizmusnak. Nem kellene a magyaroknak az USA fegyvergyárosainak, háborús vámszedőinek a szolgálatába állni.

FIROBÉ | 2011. október 5. | 07:57:11

A sikertelenség titka, hogy nagyon műveletlenek azok akik irányítják a politikát. Diplomáciai érzékük egyenlő a 0- val. Az afgán nép kultúrájával nincsenek tisztába. Nem gondolkodnak, és nem tudnak más nép civilizációjához alkalmazkodni. Pedig, el kell fogadnunk, hogy más népek más kultúra, más a vallásuk, más a gondolkodásuk és az érték ítéletük. Ezek a népek időtlen- idők óta élnek ott, és többé kevésbé békében éltek. Mind addig, míg külső erők saját formájukra, arculatukra nem akarták őket formálni. Számukra azok az értékek nem elfogadhatóak. Az identitásukért harcolnak.

Egri Károly | 2011. október 5. | 07:09:34

Na igen. Erre mondom én,hogy ha csak félig lennék olyan okos előre,mint ez a biztonságpolitikai "szakértő" utólag(!),már régen befutott volna hozzám a Nobel díjat odaítélő bizottság telefonhívása...

HIRDETÉS

Marabu

A helyzet értékelése azonban azt mutatja, hogy nemhogy nem győz a reguláris hadsereg (a NATO és a vele úgy-ahogy szövetséges afgán hadsereg), de inkább vesztésre áll. A fő baj, és a katonai helyzet többé-kevésbé ennek függvénye, hogy politikailag is veszítünk. Hogyan is jutottunk ide és mit tehetünk azért, hogy belátható időn belül, viszonylag elfogadható helyzetet hagyva hátra kivonhassuk csapatainkat Afganisztánból?

A probléma már a művelet elindulásakor kezdődött. Bár a beavatkozás indítékai, a terroristák bázisának felszámolása valóban indokolttá tették a háborút és az abban való magyar részvételt – ehhez kapcsolódva az afganisztáni társadalmi-politikai rendszer gyökeres megváltoztatása nemes, de irreális célkitűzésnek bizonyult. Ma ezt már könnyebb kijelenteni és megérteni, mint 2001-ben volt – bár a vita a talibánhoz hasonló rendszerek elleni fellépésről, a demokratizál(ód)ásról és annak kívülről történő segítéséről ma is folytatódik és még sokáig folytatódni fog –, de el kell ismernünk, hogy amikor ez a kérdés először vetődött fel, könnyen eshettünk abba a hibába, hogy azt gondoltuk, a terrorizmus felszámolása együtt kell járjon az ország teljes demokratizálásával.

A fenyegető kudarcnak számos oka van:

HIRDETÉS

1. Helytelen helyzetértékelés és kezdettől rossz célok. Az afganisztáni beavatkozás eredeti célja az volt, hogy felszámolja az al-Kaida bázisait. Sajnos nem sikerült a talibán vezetést leválasztani Bin Ladenről, ezért a rezsim megdöntése is legitim cél volt, különösen, mivel a talibán rezsim az akkori világ egyik legborzalmasabb rendszerét valósította meg. A könnyű(nek látszó) siker és az a kétségtelenül helyes felismerés, hogy a globalizáció előbb-utóbb kiköveteli a zárt társadalmak nyitását, elhamarkodott következtetéseket eredményezett: modern, demokratikus állam kialakítása lett a cél. Ez pedig Afganisztánban sem akkor, sem most nem lehetséges rövid időn belül. A reális rövid és középtávú célkitűzés egy stabil (kon)föderáció lett volna – és ma is ez –, továbbá haladás az általános emberi jogok területén, és a talibánok helyettesítése egy mérsékelt iszlám állammal, amely nem destabilizálja a környezetét.

2. Katonák kényszerzubbonyba bújtatása – „közvélemény” és „ENSZ-fetisizmus”: Afganisztánban is elkövettük azt a hibát, amelyet azóta is többször megismétlünk (legutóbb Líbiában), hogy a média és a közvélemény nyomásának engedve olyan korlátozásokat kényszerítünk a katonákra – nemcsak a magyarokra gondolok, hanem általában a harcokban részt vevőkre –, amelyek szinte lehetetlenné teszik a hadműveletek sikeres végrehajtását. Nem lehet háborút viselni áldozatok nélkül. Amikor az áldozatok elkerülésének egyébként nagyon is helyes célja a fő szempont, amit a parancsnoknak figyelembe kell vennie, az többnyire kudarcra ítéli a műveleteket.

3. Európaiak „elkényelmesedése”: a társadalom egyre inkább kiiktatja az erőszakot mint a konfliktusmegoldás eszközét, míg nemzetközileg egyre többször kényszerülünk alkalmazni, s képtelenek vagyunk ezt az ellentmondást kezelni. Ezért Európában (kevés kivétellel) rendkívül nehéz a közvélemény támogatását megnyerni egy külföldi katonai intervencióhoz, s ennek sokszor az az ára, hogy a korlátozások előrevetítik a kudarcot –a jóslat önbeteljesítővé válik.

4. Megbízhatatlan és korrupt afgán partnerrel szövetségben harcolunk – illetve újra és újra kérdéses, mennyire szövetséges is az afgán partner –, ami tovább diszkreditálja céljainkat és fokozottan ellenünk fordítja az amúgy sem barátságos afgán közvéleményt. Gyakorlatilag néma cinkosok vagyunk választási csalásban, rendszerszerű korrupcióban – legalábbis az afgánok többségének szemében.

5. Rossz stratégiát választottunk: az „ész és szív” megnyerésére irányuló elképzelés (hearts and minds) hibás és megvalósíthatatlan. Ezt kizárólag a belső erők tudnák megtenni, de azok a fentiek miatt abszolút alkalmatlanok erre. Így a mi erőfeszítéseink is kudarcra vannak ítélve.

Mégis mit lehetne tenni? A mai szakaszban már nagyon keveset. S azon sem érdemes siránkozni – majd a történészek talán levonják a megfelelő tanulságokat –, hogy hogyan lehetett volna jól csinálni (mert lehetett volna). Ma már csak egy nagyon minimalista cél reális, s annak is mindennap csökkennek az esélyei.

Kezdetnek abba kellene hagyni a sikerpropagandát. Ha azzal akarjuk előkészíteni a 2014-es kivonulást, hogy addig megpróbáljuk elhitetni saját magunkkal, hogy az „elért sikerek” azt megalapozzák, nagy (bocsánat) pofára esés lesz a vége. Mert nincsenek lényeges sikereink. Az erőszak fokozódik, kevés helyi siker mellett az ellenség egyre nagyobb befolyásra tesz szert mind területileg, mind tartalmilag (l. még a minap végrehajtott kabuli akciókat), a talibánokkal folytatott tárgyalások (bár semmit se tudunk róluk konkrétan) úgy látszik, nem vezetnek sikerre. Miért is vezetnének? Miért is kötne egy győzelemben joggal reménykedő erő kompromisszumokat?

Másodszor, egy bátor húzással le kellene cserélni afgán partnereinket, de legalábbis abbahagyni a korrupt rendszer támogatását. Amíg úgy látszik (s ez az igazság is), hogy a rendszert kizárólag a mi katonáink és pénzünk tartja hatalmon, reménytelen minden erőfeszítés az afgánok megnyerésére.

Azt is fel- és el kellene ismernünk, hogy nem mindenki terrorista, aki ellenünk harcol. Afganisztánban szabályos gerillaháború folyik, nem terroristaellenes hadjárat, aminek egész mások a szabályai. A terorrizmus csak igen kicsi része az afganisztáni problémának, de amíg mindenkit terroristának bélyegzünk, nem lehetséges leválasztania a talibán „szabadságharcosokat” a valódi terroristákról. Így annak se lenne akadálya, hogy mi tárgyaljunk közvetlenül a talibánokkal – ahogy Henry Kissinger tette a vietnamiakkal –, azaz nem azok „tárgyalnának” (a jelenlegi afgán vezetés, amely egyébként éppen minap jelentette ki, hogy feleslegesek a tárgyalások), akiknek bármilyen megegyezés a végét jelentené.

Le kellene számolni azzal az illuzióval is, hogy a fő probléma az afgán biztonsági erők nem megfelelő létszáma, kiképzettsége és felszereltsége. A fő probléma a lojalitásuk, és azt nem lehet jobb kiképzéssel, felszereléssel stb. megszerezni. Jó esély van rá, hogy (ismét) saját ellenségeinket szereljük fel és képezzük ki.

Ha sikerülne egy az afgánok számára a jelenleginél elfogadhatóbb átmeneti kormányzat létrehozása, amely hitelesebben tárgyalhat a talibánokkal, akkor meg lehetne fogalmazni azokat a minimális elvárásokat, amelyek teljesülése esetén (úgy csinálhatnánk, mintha) emelt fővel vonulhatnánk ki Afganisztánból. Az az Afganisztán, amely kivonulásunk után hátramarad, nem egy centralizált, szekuláris, modern állam lesz. Ha annyit sikerülne elérnünk, hogy kialakuljon egy laza „szövetség”, amelyben a helyi erők viszonylag szabadon kormányoznák az általuk ellenőrzött területet, a központi kormány pedig a legfontosabb tevékenységekre terjesztené ki hatalmát, egy életképes állam jöhetne létre. Ez az állam minimális garanciákat kellene adjon az alapvető emberi jogok tiszteletben tartására is. Ez ma talán még reális cél. Holnap már nem lesz az.

A szerző biztonságpolitikai szakértő

 
nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra    31 komment

HIRDETÉS

HIRDETÉS
.
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS
. .
Galériák
     

Ez a címe

KÖVETKEZŐ » « ELŐZŐ
HIRDETÉS
. .
HÍRMÁTRIX . NOLTOP10
   olvasottak   
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS