Szemlélő | 2010. július 27. | 15:26:49

Elvégre, ha valaki letelepszik, egy idegen országban a sors figyelmezteti, gyermekeid, vagy útódaid már nem lesznek az ősök követői. Más, ha egy háborítatlan nemzetiségi területről beszélünk, amely nagy lélekszámú, már kulturális erőt is képviselő nemzeti mentalitással szemléli a világot, amely még arra is képes, hogy befogadja a maga sorában a nem faji alapú házasságok tagjait. Szinte nincs Magyarországon olyan nemzetiségi csoport, amely elmondhatná, hogy náluk nem voltak házasságok más nemzetiséggel, a német szakirodalom egész közép Európát ebbe a kategóriába teszi, a nem faji alapú, de nemzeti államok közé, mint az újvilágiak, ahol az állam fent maradt nyelve a döntő. Ebből döntően a múltban csak a cigányok és a zsidók különültek el, genetikailag ez még ma is bizonyítható.

Szemlélő | 2010. július 27. | 15:25:43

Csak olyan társadalmi közegben létezik a hatalomra kent asszimiláció, ahol szétszórtan élnek a nemzetiségek, és évszázadok alatt keveredtek a többségi lakossággal. Azoknak, akiket biztos adatokkal alátámaszthatóan, mint a svábokat és szlovákokat az ország, vagy az egykori hatalom betelepített, nem adott garanciákat a szétszóródás következtében, hogy az asszimiláció nem lép fel. De egy közösség elhagyása, vagy kulturális gyengülése is idevezet. Magyarország Trianonnal került ilyen helyzetbe, hogy kint rekedt honfitársai ennek szintén ki vannak téve. Én találkoztam ezek közül a legrosszabb fajtával, a túlszerbesített és románosított magyarral, akiknek nyílt teher volt még magyarul beszélni is és kifejezéseikkel, beszéd stílusukkal a legszélsőségesebb megszállóik mentalitását követték.

A minap vendégségben voltam. Az önmagát magyarnak nevező társaság minden tagja német, sváb és délszláv ősökkel rendelkezett, ám a magyar kultúra és nyelv birtokosai voltak. Az est folyamán előkerült egy levél, amely házigazdám feleségének az 1800-as évek elejére teszi a családfája egyik ősének történetét. Még Erdélyből származik, ahol is a dédnagyapa, mint tiroli vadász Erdély egy mocsara környékére lett helyezve, amelyet királyi vadászterületté nyilvánítottak, lassan megtanult magyarul és a két nyelven könyveket írt az erdőgazdaságról, már magyar lányt vett feleségül, a két fia még vitte a nevet, majd unokának már csak lányok születtek. Szidhatnánk ezért a magyar államot?

Elvégre, ha vala

marcotardelli | 2010. július 27. | 11:19:43

jszegedi | 2010. július 26. | 12:50:28

Már megbocsáss, de amit leírtál, az konkrétan nem igaz. Nem igaz, hogy Magyarországon csak magyarként lehet boldogulni.
Magam szlovák nemzetiségű faluban nőttem fel, magamat szlovák nemzetiségű magyarnak tartom. Ezt soha nem tagadtam, sőt büszke voltam, vagyok rá, és ennek soha semmilyen hátrányát nem érzékeltem.
Szülőfalum pedig direkt előnyöket élvez azért, mert nemzetiségi iskolát tart fenn, ápolja szlovák hagyományait.
Ennyi.

Szemlélő | 2010. július 27. | 02:26:26

A tóparton, ahol, mint vendég ücsörögtem, a nyári csendben a házigazdám ismerősei csöndben meglátogattak bennünket. A fiatalember, aki legelőször jött át, leült mellém, bemutatkozott. Mintha csak tudta volna, hogy ez a látogató érdeklődik sorsa iránt. Már nős volt, nem tudom, hogy hol kötött házasságot, még Magyarországon, vagy itt az újvilágban. Tagja volt a Bp. Honvéd labdarúgó csapatának, akik 56 után bejárták latin Amerikát, szóval ott ült velem szemben és mesélt és csak mesélt. Ma már tudom, hogy mi történt és hogyan, ki akarta a túrát és ki nem. Boldogtalan volt, szinte örült, hogy elmesélhette valakinek, kislánya, aki utána futott, már angolul szólt hozzá. Keservesen biccentett felém, egy mások dolog, említette, ezt is meg kell szokni. Pár perc múlva nem voltunk kettesben, a másik szomszéd, férj és feleség is átjött, hazai svábok voltak. 1951-ben telepítették ki őket, a férfi tűrhetően beszélt magyarul, hiszen 11 éves volt akkoriban, a felesége 6. Ő csak értette a a magyart, de nem szólalt meg azon a nyelven. A férj mesélte. Ott kellett hagynunk azt a szép országot, nem kellettünk a németeknek, mert le sz.. magyar cigányoztak bennünket. Most itt élünk ebben az országban, se hazánk, sem nemzetiségünk. És tudja mi a legrosszabb, hogy a fiunk, sem magyarul, sem németül nem tud, és nem is érdekli, hogy nekünk mi volt a sorsunk.

Magellan | 2010. július 26. | 15:27:42

Moderálási alapelvek- komment törölve -

jszegedi | 2010. július 26. | 12:50:28

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Gaspar | 2010. július 26. | 12:30:10

A szerző össze-vissza kever mindent. Mert hogy jön Sarkozy a francia államkoncepció állítólagos válságához?
Igen, a franciák a nemzetet a francia állam polgáraival azonosítják, amiben teljesen igazuk is van. Magyarországon is a magyar állam polgáraival azonosítottuk a magyar nemzetet egészen Trianonig.
Franciaországban, egy olyan országban, ahol a lakosság közel 50 százalékának legalább az egyik negyszülője nem francia születésű, ez lehetővé tette, hogy nagyjából uganazon értékeket valló, ugyanazokra az értékekre büszke nemzeti közösség jöjjön létre, függetlenül attól, hogy valakinek olasz, portugál, lengyel, német, vietnámi vagy marokkói volt-e a nagyapja.
Ezt semmiképpen sem lehet összekeverni a tömeges muzulmán bevándorlásból eredő problémákkal, amelyek okai nem a francia nemzetkonccepcióra vezethetők vissza.

A gyerekeim számára, akik évekig francia iskolába jártak, mindenféla agymosás nélkül is természetes volt, hogy ők franciák, és szemmel láthatólag ázsiai vagy afrikai származású iskolatársaik franciák. Itthon viszont megdöbbenve vették tudomásul, hogy Magyarországon született és magyarul tökéletesen beszélő kínai származású osztálytársukat mindenki kínainak hívja.

Mellesleg pedig aligha lehet egy országnak 8-10 hivatalos nyelve - ilyen még az Egyesült Államokban sincs -, attól azonban, hogy valaki tökéletesen megtanulja az ország hivatalos nyelvét, még nyugodtan használhatja szülei nyelvét is, és őrizheti kulturális szokásait, ha szeretné, és ha az nem tökéle

héron | 2010. július 26. | 11:29:41

Nehéz ma kisebbségnek lenni, bárhol, ha meg szeretnéd tartani a nyelved és kultúrádat, ugyanakkor be is szeretnél illeszkedni.
A saját családom története.
Dédnagyanyám (még ismertem, szül. 1886-ban) rosszul beszélt magyarul (sokat nevettünk rajta).
Nagyanyám (1909) tökéletes kétnyelvű volt.
Anyám (1932)már rosszabbul beszélt az ősök nyelvén.
Én(1960) pedig csak nagyjából értem, ha valamit azon a nyelven beszélnek.
Viszont van diplomám. De azért , ahogy öregszem egyre jobban fáj ebbe a folyamatba belegondolni.
És ebből a százéves történetből az utólsó ötven évben történt meg a veszteség.
A legnacionalistább rendszer a Kádár rendszer volt. Csak gondoljátok végig.

math | 2010. július 26. | 11:16:28

a szerző végül is azt mondja, hogy a kétnyelvűség és a kulturális többlábúság jó dolog. gondoljuk meg, hogy ez milyen körülmények között alakulhat ki tömegesen!

1) ha bizonyos országhatárokat nem nyelvi, nem nemzeti határok mentén húznak meg, két eset lehetséges:

A) multikulti, szabadság, autonómia, semmiféle integráció. ez esetben sok kis közösség alakul ki, kevés kétnyelvűség, kevés keveredés, kevés kulturális keveredés

B) integráció: nos, akármennyire is röhelli a szerző, de ez az, ami a kétnyelvűséget és a kevert kulturát létrehozza

2) ha emberek elvándorolnak, külföldre mennek
A) ld előbb
B) ld előbb

3) ha az országhatárok nyelvi és nemzeti határok mentén vannak, nincs keveredés, nincs elvándorlás. ez esetbens ehogy sem lesz kétnyelvűség, meg kultúrális sokszínűség, legfeljebb az olyan extrém esetekben, amikor egy szülő eleve idegen nyelven is beszél a gyermekéhez, hogy ezt mesterségesen megvalósítja. no azért ez nem jellemző.

szóval bocs, Bíró Béla, de az általad annyira útált asszimiláció az egyetlen módja az általad annyira kedvelt kétnyelvűségnek. és emiatt nagy logikai csapdába kerültél.

math | 2010. július 26. | 11:10:06

"Az egynyelvűség és egykultúrájúság (ilyen szó nincs is) semmilyen szempontból nem előny. Éppen megfordítva. Ma már számos nyugat- és kelet-közép-európai kutatás bizonyítja, hogy a kisgyerekkorban elsajátított szimmetrikus (azaz anyanyelvi szintű) két- vagy többnyelvűség nemcsak nem rontja a majdani felnőttek intellektuális képességeit, de látványosan javítja is."

egyébként ez egy trükkös dolog. ugyanis egy külföldön élő magyar, vagy egy Magyarországon élő nem magyar az pontosan azáltal válik kétnyelvű, hogy beáll a nyelvi asszimilációba. tehát a nyelvi asszimilációs törekvések hoznak létre kétnyelvűséget.

ha a külföldi magyarok ragaszkodnak ahhoz, hogy csak magyarul beszéljenek, akkor ezzel pont, hogy egynyellvűek, és szegényebbek maradnak. itt az a pont, ahol a szerző logikája maga ellen fordul.

math | 2010. július 26. | 11:04:39

"a megoldás nem a kisebbségek franciás asszimilálásában, mint inkább a kulturális közösségek – akár határokon is átívelő – egységének elismerésében és törvényes szabályozásában rejlik."

a cikk írója csak a saját érdekeit látja, és ha kicsit kinyílna a szeme, látná, mekkora butaságokat beszél.

Franciaország egyszerűen lehetetlen volna a nyelvi asszimiláció nélkül. egy országnak nem lehet több tucat nyelve. jó példa erre India, ahol szintén kénytelenek az angolt használni, és nyelvileg asszimilálódnak.

a külföldi magyarok érdeke, hogy az államnyelveket megtanulják. és nincs ezzel semmi baj.

ahogy a Magyarországon élő cigányoknak is meg kell tanulniuk magyarul. egyébként ugye többségében tudnak is. én balliberális ember vagyok, aki maximálisan védi a kisebbségek, a cigányok jogait is. de az tarthatatlan egy helyzet, hogy nem tudják az ország hivatalos nyelvét beszélni.

ugyanez igaz a külföldi magyarokra is.

Cilla | 2010. július 26. | 08:03:05

Moderálási alapelvek- komment törölve -

walsz | 2010. július 26. | 07:09:10

sampinyon | 2010. július 26. | 00:53:38

Nem jó dolog hajnalban irogatni, mert olyan butaság sül ki belöle amiket maga irt.
A Fidesz bizony aláirta azt - Velencei megállapodás - mely tiltja az etnikai alapokon adható állampolgárságot.
Ez 2001-ben történt.

walsz | 2010. július 26. | 07:05:18

Kiváló cikk!!

Csak egy megállapítás:
a fidesznyik kormány gondolom nem a matematika oktatásban kiván együttmüködni a határokon kivüli kisebbségekkel.
Ideologiai és ultranacionalista agymosást kiván megvalósitani.
Na, erre pont nincs szükség.
Ha rosszat akar valaki a határokon kivüli magyar kisebbségeknek, akkor ezzel pontosan ezt teszi.
Idézet a cikkböl:
"Az egynyelvűség és egykultúrájúság (ilyen szó nincs is) semmilyen szempontból nem előny. Éppen megfordítva. Ma már számos nyugat- és kelet-közép-európai kutatás bizonyítja, hogy a kisgyerekkorban elsajátított szimmetrikus (azaz anyanyelvi szintű) két- vagy többnyelvűség nemcsak nem rontja a majdani felnőttek intellektuális képességeit, de látványosan javítja is. Nemcsak anyanyelvi kompetenciájuk javul (éppen a kontrasztív hatásoknak köszönhetően), de a hétköznapi élet alternatíváinak azonosítása és a rájuk alapozott döntések meghozatala szempontjából is lekörözhetik egynyelvű társaikat. Az anyanyelvi szintű két- vagy többnyelvűség a kimagasló intellektuális képességekkel rendelkező állampolgári közösségek kialakításának egyik legmegbízhatóbb és nem utolsósorban legolcsóbb útja. Ezt a lehetőséget kihagyni nemcsak a kulturális, de az állampolgári nemzettel szemben elkövethető legnagyobb bűn is."

"

blac | 2010. július 26. | 06:22:18

Moderálási alapelvek- komment törölve -

sampinyon | 2010. július 26. | 00:53:38

"Lendvai Ildikó is maradéktalanul támogatta a törvény célkitűzéseit."

Nem sokára azt fogjuk majd olvasni, hogy Lendvai Ildikó volt az élharcosa a határon túli magyarok támogatásának. Micsoda ködösítő cikk! Pár év múlva biztosan még rosszabbul fognak emlékezni, hogy mi történt valójában. Így írják át a történelmet. Amikor elbukik az akaratuk, akkor először ködösítenek, hogy nem is azt akarták igazából. Pár év múlva pedig lehet, hogy már azt állítják majd, hogy ők akarták igazából a kettős állampolgárságot, a Fidesz meg ellenezte. Na ne röhögtessenek már!