Kovalik Balázs rendezése az Operában. Xerxész szerepében Meláth Andrea, Georg Friedrich Händel: Xerses című operájának próbáján

MTI - Kollányi Péter

Kérdezzék meg az előző minisztert, hagyott ő hátra ilyen nehezen megválaszolható kérdéseket. Mindenesetre Kovalik Balázsnak nincs helye a kiváló, bár épületében málladozó, nyikorgó magyar nemzeti operában. No sebaj, egy ilyen nemzetközi hírű kiválóság aligha fog munkanélküli segélyért kuncsorogni, nyilván boldogan kapnak utána jeles operaházak. (Én ugyan nem igazán kedveltem egyes rendezéseit, a Fidelio elborzasztott, a nagyszerű énekeseket felvonultató Elektra pedig csak azért volt elfogadható, mert zeneileg nagyszerűnek bizonyult. Máig nem értem, hogy egy királylány miért söprögeti az udvart egy satnya fácskával, meg erősen aggódtam is az előadás alatt a királyi fürdőben meztelenül fagyoskodó ifjú statiszták egészségéért.)

Hiszen ha esztétikai, rendezési, netán zenei felfogásbeli kifogások miatt kellene Kovaliknak távoznia, mondhatnók, istenem, meglehet, tényleg nem alkalmas. Ám erről döntsenek értő szakemberek. De nem, ez a szimplán bürokratikus húzás kiválóan beleillik a mostani üldözéses versenybe, a galoppütemű ésminden ésszerű indoktólmentes leváltások hullámába.

Zenebarát lévén csak sajnálkozom, és csöndben bízom valamiféle megoldásban.

Más vonatkozásokban viszont igencsak kedvetlen és meglehetősen riadt is vagyok. Az innováció ügyére gondolok, amire magam is értő szakemberként figyelek. Az innovációra, melynek ügyében szép egyetértésben cselekednek, illetve éppen hogy nem cselekednek a rendszerváltás óta a különböző színezetű kormányok.

Népszabadság - Marabu Szomorú, de nincs mivel mentenem a szocialistákat sem. Az első Orbán-kormány idején a GDP-nek csupán 0,6 százalékát fordították kutatásra-fejlesztésre, de azért a 2002–2010 közötti szocialista kormányok se büszkélkedhetnek, mert ezt az arányt 1,1 százalék fölé sose tornászták. Ígéretek persze voltak, hogy 2012-re felviszik 2-2,2 százalékra. Az is pozitívum, hogy erős szakmai össze fogással sikerült keresztülverni az Innovációs Alapot, csak legutoljára éppen az abban foglalt kötelező hozzájárulást próbálták megsemmisíteni, ti. azt, hogy minden befizetett forinthoz egy másik forintot ad hozzá a költségvetés. Az sem hoz föl szép emlékeket, hogy miután nagy keservesen, sok buzdítás, rábeszélés után a Gyurcsány-kormányban végre helyet kapott egy innovációs miniszter (igaz, minisztériumi apparátus nélkül, lévén „tárca nélküli”), rövidesen ő lett az első, akit a megszorítások kormánya kipenderített, mert kellett a hely egy mondvacsinált poszt számára.

No de új kormány, új felállások, új lehetőségek köszöntöttek ránk. Most már a nap is szebben süt majd. Meglehet, csak nem az innováció, a kutatás-fejlesztés és a műszaki felsőoktatás ügyére. A jelenlegi kormányzati felállásban ezek az összefonódó, egymással többszörösen hurkolt tevékenységek négy intézmény fennhatósága, mégpedig azoknak is az alsó szintje alá kerültek. Jelesül: a tudományos kutatás fő letéteményese, a Magyar Tudományos Akadémia a közigazgatási és igazságügyi tárcához. (Vajon milyen megfontolásból? Kétségtelen, hogy a jog-, a politika-, a történettudomány, a szociológia többé-kevésbé ide kapcsolható, no de mondjuk a nanotechnológia, a szerves kémia, a magfizika vagy az informatika is? Érdekes lenne erről a döntésről többet is megtudni, például akár az MTA berkeiből.) Még cifrább a felsőoktatás helye. Ez a Nemzeti Erőforrás Minisztériumban, a rengeteg államtitkár egyikéhez (az oktatásihoz), rajta keresztül a felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár alatti főosztályhoz tartozik. (Négy lépcsőfok lefelé a hierarchiában.)

Az innovációval kapcsolatos pályázatokat, nemzetközi kapcsolatokat kezelő és állítólag stratégiát is kidolgozó Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal irányításáért (amelyet feltehetőleg állami ügynökséggé alakítanak át) a Nemzetgazdasági Minisztérium egyik helyettes államtitkára felelős, akinek munkájához tartozik még a turizmus és a területfejlesztés felügyelete is. Végül a keservesen kiharcolt Innovációs Alap a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium egyik helyettes államtitkárához kerül. Kerül vagy nem kerül, nem is túl lényeges, mert nagy kérdés, megmarade egyáltalán, minthogy sötét előjelek intenek eltörlésének lehetőségére, ugyanis igen derekas összeget, 16 milliárd forintot már elvont innen az új kormány.

Mindenesetre különös, hogy nemigen találkoztam a Fideszt még ellenzéki korában erősen támogató szervezetek és vezetőik (például az egyébként igen hatékonyan működő MISZ – Magyar Innovációs Szövetség) tiltakozó fellépésével. Vajon aMISZmennyire ért egyet az innováció ügyének kormányzati szétszabdalásával? Hiszen ez a szervezet aktívan részt vett az általuk nagyon fontosnak tartott Innovációs Alapot létrehozó törvény előkészítésében és elfogadtatásában.

Egyáltalán nem érthető, hogy milyen megfontolások alapján szabdalták szét a kormányzati struktúrában a gazdaságunk fejlődésében meghatározó jelentőségű innovációt. Mint ahogy az sem, hogy miért tették ezt az energetikával. Van ugyanis energiaügy a nemzetgazdasági tárcánál (államtitkár), van ugyanitt egy energiapolitikai részleg (helyettes államtitkárral), aztán van energetika a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumban (helyettes államtitkárral), és ugyanitt vannak infrastrukturális ügyek, melyek közé tartoznak az energiaellátás kérdései is (államtitkárral). Mi a feladatuk egyenként ezeknek a részlegeknek, és hogyan kommunikálnak majd egymással? Talán meg fogjuk látni, de egyelőre biztosan nem tudjuk.

Erősen kérdéses, hogy ebben a szétszabdalt, elaprózott struktúrában az innováció egymással erősen összekapcsolódó ágai miként épülnek rendszerré, az érdekérvényesítő erők miképp képesek ilyen alacsony szintekről hatni a kormányzatban, hogyan lehet majd a tárcaérdekeken áthatolni. Az is nagy kérdés, hogyan lehet ebben a szövevényben az eddig is erős bürokráciát csökkenteni. Lesz-e kedvük a kiművelt főknek itthon maradniuk, még akkor is, ha például az MTA elismerésre méltó erőfeszítéseket tesz a tehetségek megtartására. És hány kevéssé tetsző kutató, oktató lesz elfogadhatatlan a politika ilyen-olyan – sokszor nem is túl magas szinten álló – seregnyi potentátja számára? Könnyen lehet, hogy nem is túl sokára további kiválóságok jutnak a Kovalik Balázsok sorsára.

A szerző villamosmérnök

Kapcsolódó cikkek: Nincs elég kutató Magyarországon! | Kutatás nélkül a szélre kerülhetünk | Magyar Bálint jelölése - pró és kontra | A "svéd kapcsolat" | Elaprózott tudomány