alkalmazások |

RSS |

előfizetés |

akciók Nol.hu | NolBlog | NolTV | Hírmátrix | NolRandi

oldal tetejére

Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelem | Akciók

Szolgáltatások
Nyomtatott mellékletek

NolTwitter |

2012. május
26. szombat

Belföld		Külföld		Gazdaság		Kultúra		Vélemény		Sport		Tud/Tech		Noller		Mozaik		A Lap

Lakni kell!

Misetics Bálint| Népszabadság| 2010. június 19. |25 komment

Cikk értékelés Be kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

komszomol | 2010. június 21. | 07:40:27

"NewWave | 2010. június 20. | 17:44:56

Nem értem... 8-[[

Lehet, én túl "egyszerű" vagyok, de annakidején úgy gondolkoztam : amíg nincs lakásom, addig nem szülök gyereket!...
Ezért aztán dolgoztunk szorgalmasan, spóroltunk, majd kölcsönöket felvéve építkeztünk,"

Próbáltál már mondjuk egy pénztárosi fizetésből? Nem mindenki keres olyan jól mint te, ha meg hitelből építettél, Te is kerülhetsz még utcára. És akkor vagy önkényes beköltözés, vagy önkéntes megdöglés.

adamant | 2010. június 20. | 22:42:24

Bocs: az utóbbinál..

adamant | 2010. június 20. | 22:37:35

Csak két lényeges, rendszerváltás elött státuszra hívnám fel a figyelmet, mert annak idején egy esetleges kilakoltatási határozatnál számított:
- jóhiszemü, jogcímnélküli lakáshasználó és
- rosszhiszemü, jogcímnélküli lakáshasználó.

Elöbbi esetben joggal reménykedhetett szociális lakásra, szükséglakásra. Az elözönél bizony elöfordult akkor is, hogy kitettek egy családot (gyereket állami gondozásba, szülöket munkásszállásokba, szociális gondozókhoz).

NewWave | 2010. június 20. | 17:44:56

Nem értem... 8-[[

Lehet, én túl "egyszerű" vagyok, de annakidején úgy gondolkoztam : amíg nincs lakásom, addig nem szülök gyereket!...
Ezért aztán dolgoztunk szorgalmasan, spóroltunk, majd kölcsönöket felvéve építkeztünk, én is hordtam a téglát, csömöszöltem a betont, festettem az ablakokat, lakkoztam a parkettát, szereltem a villanykapcsolókat, stb...

Elmentünk másod- és harmadállásokba, hogy törleszteni tudjunk és mellette ne halljunk éhen...

Milyen egyszerű is lett volna, ha "csak úgy" beköltöztünk volna egy üres lakásba!

Egyetlen pillanatig nem jutott eszünkbe, hogy önkormányzati lakás után ácsingózzunk!!!!...
(Segélyt vagy támogatást sem kértem soha sehol, inkább szűkebbre húztuk a nadrágszíjat.)

Nem értem : ugye most nem fogjuk mártírrá avatni azokat, akik "csak úgy" beköltöznek egy üresen álló lakásba és attól kezdve úgy gondolják, hogy ez "jár nekik"???...

Gondolkozzunk már emberek!!!

Akkor csináljon valaki gyereket, ha a saját keresetéből el tudja tartani és a saját erejéből fedelet tud neki biztosítani!

komszomol | 2010. június 20. | 13:15:07

Kötelező munkaviszony alapján lakhatási jogot mindenkinek!

Vagy:

Kötelező munkaviszony mellé annyi fizetést, amennyiből a lakhatás piaci alapon megfizethető.

Minden más emberiség elleni bűn.

hapsi | 2010. június 20. | 10:39:39

Pedrus leírta a frankót. A polgármester úr a problémás családokat kitakarítja a kerületből.Anyámék házába is jutott egy,a 160 lakásos társasházba azóta oda a nyugalom.A lakásfoglalásról meg annyit hogy azok akik csak azért költöznek Pestre mert a rokonyok szólnak nekik hogy van kéró,azokat páros lábbal rúgnám ki,költözzenek oda ahonnan jöttek.Sokan ugyanis így kerülnek a fővárosba.Igaz a sajtóba ezeket a kérdéseket nem nagyon feszegetik,nekem sikerült egy ilyen cikket elkapnom.Mátészalkáról jöttek fel,majd miután elfoglaltak egy lakást(nekik járt szerintük)szóltak a többieknek,így már 15 családtag költözött fel és szerzett magának kéglit.Valaki feszegette hogy ha magánlakást foglalnak el,akkor mi van.Konkrét eseteket ismerve annak akinek elfoglalták a kéglijét,annak reszeltek.A törvények nem az ő érdekeiket védik,hanem aki belül van.És ha elkezd pereskedni még örüljön ha nem verik agyon a felháborodott bentlakók.

feketebuli9 | 2010. június 20. | 09:25:08

Batiz András hiába érvel törvény tisztelettel ha mára Ő már nem szociálisan rászoruló. Egyszerűen anyagias kis világunkban Batiz András azzal a helyzettel él vissza melyet az elmúlt évek politikai védelmi hálója számára adott és amelyben sokak és számtalan millióval gazdagodtak, méltatlanul.

Amennyiben Batiz András törvénytisztelő ember, mint ez olvasható sajtó közleményében akár csak elhunyt embertársunk Daróczi Dávid is volt, akkor nem használja méltatlanul Magyarország Szociális Rászorulóknak szóló támogatását, hanem vissza adja megköszönve a lehetőséget az Önkormányzatnak. Batiz András nem ezt tette viszont és a törvény nem ismerete nem mentesít sem a felelősségre vonástól, sem embertársaink negatív megítélésétől, zárhatjuk le ezt a kérdést határozottan. Daróczi Dávid nyugodjon békében, az index.hu/MTI cikk írója meg okosan nyitott egy kaput a témában, amit remélem sokan fognak arra használni, hogy felnyissák mások szemét…
forrás: http://www.petrasovits.eu/daroczi-david-halala-okan/

feketebuli9 | 2010. június 20. | 09:24:09

b) kérelmező és családja az egészségügyi hatóság szakvéleménye alapján egészségre ártalmas lakásban lakik,
c) a kérelmező családjában tartósan beteg személyről gondoskodnak,
d) a kérelmező családjában három, vagy több gyermeket nevel,
e) a kérelmező egyedülálló nyugdíjas
f) a kérelmező tartósan munkanélküli.

(3) Az (1) bekezdés alkalmazása során beköltözhetőnek kell tekinteni azt a lakást, amelyre vonatkozóan más személy használati, haszonélvezeti joga nem áll fenn. “

Mivel ezen rendelet meghatározza a szociális rászorultság kérdését, Batiz András melyik kategóriába tartozhat?

Láthatóan egyik kategóriába sem, mint a méltatlanul további bérbe adással ott lakó Daróczi Dávid sem. Az index.hu cikke tehát bár egy embertársunk halálhírét volt hivatott közre adni, még is ott lapul a háttérben, ezen embertársunk halálhíre mögötti kérdés: A tény mely szerint politikai hatalmukkal és befolyásukkal egyes embertársaink, azt tesznek amit csak akarnak.

Daróczi Dávid önéletrajzi bejegyzésében így ír magáról: “Amikor gimnáziumba jártam, még szükséglakásban laktunk, egy gyár udvarán, ahol hajnalban kezdődött a munka, a dörömbölés. Arra is emlékszem, amikor általános iskolában az újpalotai lakótelepen élő srácok hozták a megszokott szendvicset tízóraira,..” Sajnos felnőtt korára a szociális rászorultság fogalma, melyet gyermek korában átélt, számára és Batiz András számára is egészen mást jelentett:okot és anyagi érdeket a lakhatásra!

Batiz András hiáb

feketebuli9 | 2010. június 20. | 09:23:26

Ez a rászorultság igen síkos pálya, két volt kormányszóvivő esetében akik aligha szükségleteiket élő, leszegényedett családok lennének. Mondhatjuk azt is, vannak Batiz Andrásnál szociálisabban rászorulók, hát még ha arra gondolunk, Daróczi Dávid sem arra szociálisan rászoruló embertársunk akinek ez indokolt lenne. Érdekes cikkre leltem a VeszprémOnline hasábjain, mely a következőket taglalja 2009.december 17-i cikkében:”A Magyar Hírlap cikke nyomán fordulatot vett Batiz Andrásnak, a Gyurcsány-kormány egykori szóvivőjének lakásügye. A BRFK elrendelte a nyomozást, az önkormányzattól bekérték a VI. kerületi lakáscsere-szerződések iratait – közölte a Magyar Hírlappal Skoda Gabriella, a Fővárosi Főügyészség szóvivője.“

A cikkből kiderül továbbá, hogy Batiz András közreadott és a tárgyban keletkezett sajtó reagálása a következőket emeli ki: “Az ingatlanért éppen annyi lakbért fizetek, mint a kerület több száz, esetleg ezer más lakója, aki velem együtt 2001 előtt jutott önkormányzati bérlakáshoz a kerületben.”

Lipótváros Önkormányzata a kérdésben a következőket mondja a szociális bérlakásra való jogosultságról:

/2007(X.19.) B-L.Ö. rendelet 7. § (1) Szociális bérletű lakás bérbeadásához az alábbi szociális, jövedelmi, vagyoni feltételek együttes fennállása szükséges:
a) a kérelmező vagy házastársa (élettársa), illetve a vele együttköltöző közeli hozzátartozója tulajdonában, haszonélvezetében, bérletében nincs másik beköltözhető lakása és
b) a kérelmező és az együt

feketebuli9 | 2010. június 20. | 09:21:47

Daróczi Dávid halála okán…
By Zoltan Petrasovits .Sajnálattal értesültem Daróczi Dávid halálhíréről, mert értékes és igen színvonalas kommunikációt folytatott, minden tekintetben igazi szakember volt Az index.hu ismét adott okot, hogy oda figyeljek néhány társadalmi visszásságra. A Daróczi Dávid haláláról szóló cikket, melyet 2010. 04.03-án az MTI,Index közös hírként jelölt szerzőként az index.hu cikkben megismerhettük, hogy a lap információja szerint, Daróczi öngyilkos lett, az Andrássy út 72. szám alatti, harmadik emeleti lakásban, mely Batiz András önkormányzati bérlakása volt.

Érdekes módon a cikk a témában kiemelte Batiz András volt kormányszóvivő önkormányzati lakását. Ez az a szőnyeg alól dudorodó kérdés, ami láthatóan a cikk szerzőjének Daróczi Dávid halála okán előkeveredett. Ez az a téma ami sértheti önérzetét a cikk szerzőjének, mert hát lássuk be, mi köze van egy embertársunk halálának ahhoz, hogy hol is lakott. A hír önmagában is megrázó, hogy 38 évesen egy fiatal ember eldobja az életét, hát még ha egy ilyen tudású szakember élete ér értelmetlenül véget. Még sem mehetünk el a hír mellett szó nélkül, hiszen ott marad a kérdés:Miért kell kiemelni Batiz András önkormányzati lakását?

Mi is az önkormányzati lakás: Az önkormányzati lakás az amikor az önkormányzat rászorulóknak havi jelképes összegért ad egy lakást, viszont nem örökölhető, nem ruházható át másra. Ez a rászorultság igen síkos pálya, két volt kormányszóvivő esetében akik aligha szükségleteiket élő

szalosján ferenc | 2010. június 20. | 09:00:30

Moderálási alapelvek- komment törölve -

szalosján ferenc | 2010. június 20. | 08:58:49

Moderálási alapelvek- komment törölve -

komszomol | 2010. június 19. | 22:25:35

"nomen est omen | 2010. június 19. | 21:46:21

Rengeteg társadalmilag hasznos tevékenység van, melyet nem közmunkában, hanem a jelenleg közmunkára fordított pénzek átcsoportosításával állandó foglalkoztatásban lehetne végezni. Miért kell közmunkában kaszáltatni a gátakat, vagy a kerékpárutak mellékét? Ez állandó feladat, melyre a forrásokat oda kell csoportosítani a Vízügyhöz, az útfenntartóhoz."

Egyetértek. A szocializmusban így is csinálták. Adtak munkahelyeket, az emberek meg a fizetésükből "öngondoskodtak". Az a baj, hogy pénz nélkül nem lehet öngondoskodni. A válalkozás csak azoknak megy, akiknek van összeköttetésük, információjuk vagy/és vastag bőr a pofájukon + tőkéjük.

Egy gépkezelő, anyagmozgató, sofőr stb. miért rendelkezne ezekkel? Aki rendelkezik, annak persze már megoldódott a helyzete. De a többiek vannak qrva sokan.

nomen est omen | 2010. június 19. | 21:46:21

Jó lenne tudomásul venni, hogy a kapitalizmus alapja a magántulajdon és az öngondoskodás. Ez utóbbi a követelmény és ehhez kell segíteni az embereket. Az ellentételezés és követelmények nélküli segélyezés éppoly romboló, mint az önhibájukon kívül ellehetetlenült emberek társadalmi segítésének a megtagadása.

Rengeteg társadalmilag hasznos tevékenység van, melyet nem közmunkában, hanem a jelenleg közmunkára fordított pénzek átcsoportosításával állandó foglalkoztatásban lehetne végezni. Miért kell közmunkában kaszáltatni a gátakat, vagy a kerékpárutak mellékét? Ez állandó feladat, melyre a forrásokat oda kell csoportosítani a Vízügyhöz, az útfenntartóhoz.

komszomol | 2010. június 19. | 21:45:33

Új büntetőjogi tényállásra van szükség "lakásvagyonnal történő visszaélés" címszó alatt:

"Az a felelős önkormányzati vezető, aki a lakásvagyonnal gazdálkodik, és a rendelkezésre álló lakást 2 hónapon belül nem adja bérbe arra rászoruló családnak, 3 évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható.

Az a rászoruló pedig, aki ilyen 2 hónapon túl ki nem adott lakásról tudomást szerez, köteles az ilyen lakást akár karhatalom segítségével is feltörni és elfoglalni, hogy nemzeti vagyonunk hasznosuljon. Hivatalos neve ezentúl: Önkéntes beköltöző és lakáshasznosító."

Gaspar | 2010. június 19. | 16:43:02

Az a helyzet, hogy lakni tényleg kell valahol. Sokan pedig képtelenek piaci bérleti díjat vagy hiteltörlesztést fizetni, még akkor is, ha esetleg van munkájuk, csak a minimálbér körül keresnek és gyerekeik vannak.

Persze az önkényes lakásfoglalás nem megoldás, de a cikkben szereplő lakás önkormányzati lakás, amely most lezárva áll. Felmerül a kérdés, hogy miért nem lehetett ezt a lakást hivatalosan kiutalni az érintet családnak?

Azok pedig, akik emellett érvelnek, hgy szó nélkül ki kell rakni az ilyen családokat az utcára, elgondolkodhatnának egy percig azon, hogy ők is kereülhetnek egyszer ilyen helyzetbe. Vagy azon, hogy hol lennének most, ha annak idején a családjuk nem tudott volna összedobni annyit, amennyi a banki önerőhöz kellett, vagy nem lett volna lehetőségük a piaci ár töredékéért önkormányzati lakást venni. Mert gyakorlatilag egy olyan ismerősöm sincs, aki az utóbbi 25 évben a nulláról, kizárólag abból tudott volna venni egy lakást, amit megkeresett.

Tudomásul kell venni, hogy vannak olyanok, akik nem örökölnek semmit a családjuktól, a jövedelmük alacsony, és mást, mint szociális bérlakást aligha tudnának megfizetni.
Furcsa, hogy milyen sokan ellenzik a szociális bérlakások építését, de senki sem szólt egy szót sem, amikor 2001 és 2005 vége között az állam a jómódúak lakás-, sokszor házvásárlását segítette elő a kamattámogatással. Pedig azt is mindannyian fizettük...

Wormie | 2010. június 19. | 16:10:13

Moderálási alapelvek- komment törölve -

komszomol | 2010. június 19. | 14:15:21

"zeni | 2010. június 19. | 13:35:53
Véleményem szerint az sem egy jó megoldás, hogy retorzió nélkül bárki bármit elfoglalhasson,"

Szerintem sem, ezért kell törvényekkel és állami intézményekkel megoldani, hogy hajléktalanná senki se válhasson. A tisztességes munkásszállás intézménye is visszaállítandó. (Lehetőleg az egész szocializmussal együtt.)

komszomol | 2010. június 19. | 14:12:24

"zeni | 2010. június 19. | 13:35:53

3) agyonütötte Ezért az "okosabbja" nem albérlőt, hanem "ágybérlőt" tartott, mert azt viszont semmiféle törvény nem védte."

Hiányosak az ismereteid. A hatvanas években betiltották az ágybérletet, és az illető albérlőnek minősült. Ha az illető nem volt madár, nem rakhattad utcára.

Az albérleti jog vagyoni értékű jog volt. Ma is létezik a bérleti jog intézménye üzlethelyiségek tekintetében.

zeni | 2010. június 19. | 13:35:53

komszomol!"A szocializmusban nem volt ilyen probléma. Legalább szükséglakás mindenkinek járt. Utcára senkit nem lehetett rakni."
pedrus! "Aki meg önkényesen költözik be valahova az ne csodálkozzon. Ez nem a szocializmus. Ki kell rakni."
Tévedtek! A az önkényes lakásfoglalókat akkor is kirakták, és nem foglalkoztak vele, hogy hova mennek.
Kétségtelen tény, hogy az olyan "tanácsiból" amire volt egy kiutaló határozat már nem raktak is senkit, meg az is, hogy aki a lakása egy részét albérletbe kiadta az albérlőjétől csak 3 módon tudott megszabadulni
1) az albérlő tudomásul vette és elment
2) "kiszekálta" valamilyen furmányos módon
3) agyonütötte Ezért az "okosabbja" nem albérlőt, hanem "ágybérlőt" tartott, mert azt viszont semmiféle törvény nem védte.
Véleményem szerint az sem egy jó megoldás, hogy retorzió nélkül bárki bármit elfoglalhasson, vagy ugyan "jogszerűen" tartozkodik ott de semmit nem fizet és akkor ne lehessen megszabadulni tőle (már csak azért is furcsa gondolat, mert a közüzemi számlákat a többi lakón hajtják be,akár akarnak "szolidaritani" akár nem) Ugyanakkor maradéktalanul egyetértünk abban, hogy mindenki megillet(ne), hogy fedél legyen a feje felett, ja és még enni is tudjon.

agyag | 2010. június 19. | 12:41:10

Lakni létszükséglet.De hogy hol?Az önmagukat ellátni képtelen családoknak lehetni vidéki elnéptelenedő települések ingatlanjaiban helyet biztosítani -ott létrehozott projektekben (felügyelettel) meg lehetne nekik tanítani az öngondoskodást,az alapvető társadalmi szabályokat,(növénytermesztést gazdálkodás alapjait-míg a gyerekek speciális iskolai képzésben sajátítanák el ugyanezt )legalább nem csak az értelmetlenül kifolyó segélyekről hallanánk.Csak azt kellene visszaengedni aki elsajátítja ezeket az ismereteket(ha sikeres lenne a projekt nem is biztos hogy vissza akarnak menni.)Ez sokkal olcsóbb lenne az államnak mint a féktelen,hiábavaló segélyezés.

komszomol | 2010. június 19. | 12:40:12

A szocializmusban nem volt ilyen probléma. Legalább szükséglakás mindenkinek járt. Utcára senkit nem lehetett rakni.

pedrus | 2010. június 19. | 12:27:22

Az ő problémáikat más, szegényebb kerületekbe, városrészekbe, illetve gettósodó térségekbe tolja át, miközben a beköltöző felső középosztálybeli csal
ádok számára teremt magas színvonalú életkörülményeket.
Igen Csepel és Pesterzsébet ujjong az örömtől, több mint 400 családnak vett lakást Gegesi úr ebben a két kerületben, hogy megtisztítsa az ő kerületét a cigányoktól. Azóta már ezek a lakások is lepusztulásra vannak ítélve, köztartozás stb. Aki meg önkényesen költözik be valahova az ne csodálkozzon. Ez nem a szocializmus. Ki kell rakni. Legyen egy gyereke de azt fel tudja nevelni. Nem értek egyet az írással.

Elvira78 | 2010. június 19. | 12:07:21

Mi a helyzet a magántulajdonban lévő ingatlanokkal? Bárki beköltözhet és nem lehet kilakoltatni?

Nyiháb | 2010. június 19. | 07:23:51

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Május 13-án rendőri segédlettel kilakoltattak egy családot a ferencvárosi Koppány utcából. A Város Mindenkié csoport közleménye szerint a korábban szívességi lakáshasználó, majd fedél nélküli Varga család 2009 nyarán költözött be a ferencvárosi önkormányzat tulajdonában lévő, korábban üresen álló egyszobás szükséglakásba. A család a beköltözése óta folyamatosan kérelmezte a lakás bérleti jogát az önkormányzattól – sikertelenül.

Április 28-án dr. Gegesy Ferenc polgármester személyes találkozó keretében ígéretet tett a családnak helyzetük megnyugtató rendezésére, de május 10-én a család kézhez kapta a kilakoltatásról szóló jegyzői határozatot, amit néhány nappal később végre is hajtottak. A kilakoltatás ellen élőlánccal tiltakozókat – A Város Mindenkié csoport aktivistáit és szimpatizánsait – letartóztatták és szabálysértési eljárást indítottak ellenük.

Miután a letartóztatott aktivistákat elvonszolták, a lakásügyi osztály előadója a házban lakó többi családon állt bosszút azért, hogy az önkormányzat rossz hírbe keveredett a kilakoltatás kapcsán. Séra Zsuzsanna több családot is megfenyegetett, hogy őket is kilakoltatják, és állami gondozásba veszik a gyerekeiket. Az önkormányzat ezután befalaztatta az üresen álló lakást, később pedig biztonsági őrt is állított elé, nehogy bárki beköltözzön.

A rászorulók megsegítésére fenntartott intézmények, mint a fenti példa is mutatja, sokszor nem a szegénység, hanem a szegények ellen tevékenykednek. A gyermekvédelem ahelyett, hogy a szegénységben élő gyermekek és családjaik segítségére lenne, e családok megfélemlítésének eszközévé válik. A legszegényebb családok ahelyett, hogy segítségért fordulhatnának a gyermekvédelemhez, menekülni kényszerülnek előle.

A ferencvárosi önkormányzat nem most hívta fel magára először a figyelmet azzal, ahogy legszegényebb lakóival bánik. A „szociális városrehabilitáció” nevében végrehajtott kilakoltatások 2005-ben oda vezettek, hogy a szociális minisztérium azonnali hatállyal felfüggesztette a programban való részvételét. A polgármesternek el kellene gondolkodnia azon, amit egykori párttársa, Solt Ottilia mondott lassan húsz éve az önkényes lakásfoglalásokkal szembeni eljárásokról: „Az elmúlt évtizedek veszteseit nem lehet elintézni mint normaszegőket. Vagyis lehet, csak az nem demokrácia. Az rendőrállam.”

A gyerekes családok elhelyezés nélküli kilakoltatása törvényellenes. Egy kilakoltatott családnak, ha nincs hova mennie, a hatályos jogszabályok szerint is alternatív elhelyezést kell biztosítani, legalább egy családok átmeneti otthonában. A család hajléktalanná válása nyilván a gyermek veszélyeztetettségét jelenti, amit a gyermekvédelemnek kötelessége elhárítani. A gyermekvédelmi törvény szerint „gyermeket kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt nem szabad családjától elválasztani” (1997. évi XXXI. törvény, 7. §).

Ebből az következik, hogy ilyen esetben az önkormányzatnak kötelessége a család együttes elhelyezéséről gondoskodni. A szegények jogai azonban nem élveznek a tulajdonjoghoz hasonló védettséget, így az önkormányzatok szabadon megsérthetik jóléti kötelezettségeiket.

A települési önkormányzatok harmincezernél több állandó lakos esetén kötelesek fenntartani családok átmeneti otthonát, de ezt senki sem ellenőrzi, és az intézmény megléte sem jelent garanciát egy hajléktalanná vált család elhelyezésére. Egy családsegítő központ férőhelyhiányra hivatkozva bármikor elutasíthat egy hajléktalanná vált családot. Angliában például a férőhely hiánya nem mentesíti az önkormányzatot az ellátási kötelezettsége alól: az önkormányzatnak biztosítania kell valamilyen elhelyezést, ha kell, akkor szállodában.

A lakásfoglalás a közbeszédben elsősorban normasértő ügyeskedésként jelenik meg. Ez a vélekedés volt az alapja a lakásfoglalók kilakoltatását megkönnyítő, 2000-ben elfogadott jogszabálynak is, amelyet az MSZP és az SZDSZ képviselői akkor még elleneztek, de nyolc év sem volt nekik elég ahhoz, hogy hatályon kívül helyezzék.

A legrosszabb, amit tehetünk, hogy a jelenséget a társadalmi kontextusából kiemelve ítélkezünk a házfoglalók fölött. Persze ez egyben a legkönnyebb is, mert ez felment minket, jobb módúakat és választott képviselőinket is a felelősség alól, megbélyegzi a kapitalizmus veszteseit és eltereli a figyelmet a strukturális problémákról.

Magyarországon lakhatási válság van a közösségi lakásszektor égető hiánya és a lakástámogatások igazságtalan és ésszerűtlen elosztása miatt. Hazánkban kirívóan alacsony a szociális bérlakások aránya, a budapesti kerületek többségében nyilvántartás sincs a lakásigénylésekről.

A lakásvesztés az esetek túlnyomó többségében megelőzhető lenne, ha az érintettek megfelelő jogi és szociális támogatásban részesülnének, de nálunk a lakástámogatások többségét nem a rászorulók kapják. A lakáskiadások minden ötödik háztartás esetében meghaladják a nemzetközi gyakorlatban kritikusnak tekintett 30 százalékot, és félmillió háztartásnak van a lakhatást veszélyeztető hátraléka. Az adósságkezelő szolgáltatások jelenleg csak a töredéküket érik el.

A nagyvárosok leromlott városrészeiben a legszegényebb családok jelentős része elfogadhatatlan körülmények között él. Teljesen lepusztult, komfort nélküli ingatlanokban, gyakran megfelelő fűtés nélkül élnek gyermekes családok és idős emberek, akiknek többnyire még ezeknek az egészségtelen, lakhatásra alkalmatlan lakásoknak a fenntartása is komoly nehézséget okoz.

A szegények érdekeit felkaroló képviselők és mozgalmak hiányában törvényszerű, hogy az önkormányzatok amagasabb jövedelműek számára fontos célokra fordítanak több pénzt. A szegény, illetve cigány családok lakta városrészek – gyakran korrupciógyanús – fejlesztése tipikusan nem az ott élők életkörülményeit javítja. Az ő problémáikat más, szegényebb kerületekbe, városrészekbe, illetve gettósodó térségekbe tolja át, miközben a beköltöző felső középosztálybeli családok számára teremt magas színvonalú életkörülményeket. Mindez a munkanélküliség és a szegénység koncentrálódása felé mutat, miközben éppen arra lenne szükség, hogy a közpolitika a leszakadó térségekben élő, a legális munkaerőpiacról kirekesztett szegények fejlettebb területekre való mobilitását támogassa.

Lakni kell valahol, és azok akik meg vannak fosztva annak a lehetőségétől, hogy lakhatásukat társadalmilag elfogadott módon biztosítsák, alternatív megoldásokra kényszerülnek, például arra, hogy elfoglaljanak egy üresen álló lakást. A lakásfoglalásoknak társadalmi okai vannak: nem a lakásfoglalók tehetnek róla. A cikk elején említett esetben pedig nemcsak a lakásfoglaló család, hanem, az egész társadalom jobban járt volna, ha az önkormányzat nem lakoltatja ki őket.

Egyrészt, mindannyiunknak jobb lenne olyan társadalomban élni, ahol az állam senkire sem kényszerít elviselhetetlen életkörülményeket, és ahol az intézményesített szolidaritás megóvja a szegényeket a hajléktalanná válástól. Másrészt, pusztán pénzügyi szempontból is jobban jártunk volna a kilakoltatás elkerülésével. Egy utcára tett család hajléktalanként való ellátása ugyanis sokkal drágább, mintha önálló lakhatásuk fenntartásában támogatnánk a rászorulókat. Harmadrészt: az önkormányzat tulajdona a közösség tulajdona. A közösség számára pedig inkább hasznosul az épülete, ha abba a közösség hajléktalan tagjai beköltöznek, mintha az befalazva, üresen áll. Kivált, ha a házfoglalók – mint a fent említett esetben – mindent elkövetnek, hogy valamennyire rendbe hozzanak egy lepusztult lakást.

Az önkormányzati lakáspolitikamozgástere persze szűk a probléma méreteihez képest. Állami programokra van szükség: kiterjedt közösségi bérlakásszektor kialakítására az elfogadhatatlan körülmények között élők számára. A lakástámogatások átalakításával el kell érni, hogy a valóban rászorulók érdemi támogatáshoz jussanak, például a lakásfenntartási támogatás radikális emelésével.

Mindez új források nélkül is ﬁnanszírozható volna a lakástámogatások igazságosabb és hatékonyabb elosztásával, és a lakástámogatásokra fordított kiadások szinten tartásával. Törvénybe kellene foglalni a lakhatáshoz való jogot, és Franciaország és Nagy-Britannia példáját követve kikényszeríthető alanyi jogosultságot kellene biztosítani egy jogszabályban meghatározott lakhatási minimumra.

Annyi viszont az önkormányzatoktól már ma is elvárható, hogy a legszegényebb lakóikra is tekintettel legyenek, és kihasználják a meglévő lehetőségeket. Ilyen például a Magyar Fejlesztési Bank kedvezményes hitelprogramja az önkormányzati bérlakásállomány fejlesztéséhez.

A lakáshitelüket vagy közüzemi számláikat fizetni nem tudó lakástulajdonosok lakásvesztésének megelőzésében is jelentős mozgástere lenne a települési önkormányzatoknak, hiszen az MFB programja saját erő nélkül is támogatja az önkormányzatok lakásvásárlását, ha az önkormányzat a lakást a korábbi tulajdonosának bérbe adja.

Így az eladósodott vagy fizetésképtelenné vált lakók bérlőként, a saját lakásukban maradhatnának. A kormány által meghosszabbított „kilakoltatási moratórium” nem megoldás: az intézkedés egyáltalán nem vonatkozik a lakbér- vagy közüzemi díjhátralékos háztartásokra, és azoknak sem nyújt valódi védelmet, akik a lakáshitelük törlesztőrészleteivel vannak elmaradásban.

Pedig a Fidesz kormányprogramja egyértelműen fogalmaz: „A banki és közüzemi tartozásokat felhalmozók lakhatását, fedél alatt tartását meg kell oldani. Nem élhet az utcán egyetlen család sem.” Kétharmados többséggel a parlamentben csak rajtuk múlik, hogy meghozzák-e a hajléktalanság visszaszorításához és az elhelyezés nélküli kilakoltatások beszüntetéséhez szükséges jogi és társadalompolitikai intézkedéseket.

A szerző az LMP szakszóvivője