belépés belépés | segítség segítség | alkalmazások alkalmazások | RSS RSS | előfizetés előfizetés | akciók akciók Nol.hu | NolBlog | NolTV | Hírmátrix | NolRandi
 
Népszabadság.hu | NolBlog | NolTV 2012. május
26. szombat

Bukott gyerek: időzített bomba

Ismétlés a tudás anyja... amíg meg nem unom… – teszem hozzá. Mert az ismétlés – variációk nélkül – még ha az ember, gyerek önkéntelenül is másképpen és másképpen végzi – monotóniájával nemcsak fárasztó, hanem ellenállást, sőt menekülést is kiválthat.

Galicza János| Népszabadság| 2010. május 12. |36 komment

nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra

Cikk értékelésBe kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

adamant | 2010. május 13. | 22:05:06

Sztem labbana-nak semmi baja, nézd a sok vigyorgó jelet...
Nem volt az rossz. Tisztelet, rend, lexikális tudás, sorrend az anyagokban, vagyis logikus építkezés.
Minden felsöbb osztályos tanító, tanár tudta mit kap az alatta lévö évfolyamból, évfolyamtó.
Sajnos sikerült eléggé szétverni a demokrácia, emberi jogok, kibontakozás, meg a gender szemlélet jegyében.

Ez van most...
:(((

HankHill | 2010. május 13. | 21:32:18

miért, mi baj a poroszos rendszerrel?

labbana | 2010. május 13. | 21:07:30

Moderálási alapelvek- komment törölve -

labbana | 2010. május 13. | 21:02:55

Moderálási alapelvek- komment törölve -

HankHill | 2010. május 13. | 20:41:51

Valóban nem ide illő színvonalú a "tanulmány", bárki is írta. Gondolom, másként vélekednek azok, akik ott vannak a "terepen", és nem íróasztal mögül látják ezt a kérdést, hanem naponta,reggeltől estig ebben élnek, vagyis a gyakorló (és gyakorlott) pedagógusok. Kíváncsi valaki a véleményünkre? Nem kicsit van elegünk a különböző kandidátusok, docensek, "szakértő" urak és hölgyek véleményéből, olyanokéból, akik életükben egy percet sem tanítottak, hanem nagyon.

Baron Blum von Sukoró | 2010. május 13. | 17:51:36

Szélmalomcsősz | 2010. május 13. | 12:39:51

nem véletlen, hogy a szerző, neves Galicza Úr egy harmadrangú felsőoktatási intézményben publikálgatja kreatív ötleteit és nevezi magát - a rendszer szégyenére - egyetemi doncensnek.

az ilyenekre nem kell figyelni. Még az átkosban épp ő volt a favorizált, elvégzett egy főiskolát, most itt humánusan osztja az észt, meg hogy kitől miket hallott.

az elmélete pedig sántít és csúsztat számtalan helyen. Olyan jó öreg bepókhálósodott módon csak kritizál, de helyette semmilyen jó alternatívát nem kínál.

Csatlakozom az előttem szólókhoz. Ha 30-ból 1-2 nem megy át, az bizony nem a tanár hibája. A gyerek azért lusta, mert még nem képes felelős döntés hozatalára. Ez esetben normálisan módon ugyan, de elrettentő képet kell előtte felvillantani, és akkor magától igyekszik majd a szégyent, a megaláztatást elkerülni, aminek eredményeképpen többet készül majd.

jaa, hogy a nyáron nem lehet tanulni?? erre nincs is szükség, ha a nebuló - csatlakozva a másik 28 gyerekhez - szorgalmasan végigdolgozza az évet.

Sisko86 | 2010. május 13. | 13:05:20

komszomol | 2010. május 12. | 23:24:29

1. A buktatás tilalma nem oldja meg a rossz pedagógus problémáját.
2. A gyerek nem feltétlenül azért nem tanul meg írni-olvasni, mert rossz a tanár, hanem például mert nem jár be az iskolába, vagy mert egyszerűen neki túl gyors a tempó, nem elég érett még 7 évesen.
Ha egy 30 fős osztályból 29 gyerek tud olvasni, 1 nem, akkor nem a tanárral lesz a baj, de 3 évig még vissza fogja vetni az az egy a többiek teljesítményét.
3. "legfehérebb fehér fiatalok" Hogy a viharba jön ide a nemzetiségi kérdés?
4. Amikor a FIDESZ előállt a tanfelügyelői rendszer visszaállításának ötletével, ugyanazok az emberek háborogtak, akik a leghangosabban üvöltik most, hogy nem a buktatással, hanem az oktatás minőségével van a probléma (ez ha jól emlékszem Rád nem vonatkozik, de sokakra igen).

Szeretnék látni:
-kisegítő iskolákat: hatalmas lehetőség a gyengébb képességűeknek az egyéni, speciális foglalkoztatás
-jó képességű pedagógusokat: ehhez kell, hogy a tanár a jog szerint ne egy boxzsák legyen, akivel a diák azt csinál amit akar és versenyképes fizetés
-szigorú lépéseket az iskolakerülő gyerekek szüleivel szemben
-fegyelmezési lehetőségeket a tanárok kezébe: itt nem fizikaira gondolok, hanem például délutáni tanulóra, amire kötelezheti a tanár a rosszul teljesítő, háziját nem elkészítő vagy renitens diákot (erre persze külön pedagógus kellene, de inkább ezt fizetem az adómból, mint a hiábavaló, eredménytelen oktatást, aztán a munkanélküli és szoc

Szélmalomcsősz | 2010. május 13. | 12:39:51

Ez a cikk, csúsztatás a javából... féligazságokkal a tünetek ellen.
A buktatás, lehetőség is, de csak egy eszköz. A buktatás tilalma sem old meg semmit, csak további tehetetlenséget és kiszolgáltatottságot szül.
A jogszabályok nem pótolják a jó pedagógust, ahogy a digitális táblák sem.

Figyellek | 2010. május 13. | 08:43:55

a rendszer rossz, mert eredménytelen! a kollégiumi rendszer, kisebb tancsoportok és több személyre szóló figyelem, folyamatos tehetségkutatás ás az elismerések rendszere együttesen megoldja, az úgynevezett rossz tanulónak hiányzik a sikerélmény, azt csakis a társaktól és a tnártól kaphatja meg a leűlhetsz 1-es minősités az hülyeség és egy személyre szóló elemzés csodákat tesz, valamint kibimbózik a nebuló, több tanerő és a kultúrában élés, az ALMA MATER ami 24 óra és 7 nap a hétből, a család szerepe össze kell fonódjon az iskolával és a kettőt ontegrálni kell ez új életformákat igényel, nem kitaszitani kell hanem befogadni, a legvadabb gyerek is kezesbárány lesz egy dicsérettől amit megérdemelten kap, tudni kell mikor és hogyan, de fáraft kifacsart tanárok akik 40 gyerekkel harcolnak egyszerre erre nem kényszerithetők

komszomol | 2010. május 12. | 23:24:29

"Sisko86 | 2010. május 12. | 12:15:31

Szóval akkor ne buktassunk. Nem tud olvasni a gyerek 4. év végén?"

Ne a végén kezdd! Először meg kell tanítani, aztán nem kell megbuktatni. Esetleg azért nem tud, mert az idióta pedagógus szóképes módszerrel tanította. Vagy azt erőltette, hogy első osztály első félévében folyékonyan olvasson, holott az untig elég év végére. Hamar munka sose jó, ez az oktatásra is vonatkozik. A legfehérebb fehér fiatalok diploma előtt szörnyen olvasnak, sőt, a SZÍNMŰVÉSZETI EGYETEM illetékese nyilatkozott, hogy a frissen felvetteket először normálisan beszélni, meg olvasni kell megtanítani.

Vagy hasonlítsátok össze a mostani bemondókat, műsorvezetőket a nagy öregekkel. Sosem felejtem el, valamelyik háromszori nekifutásra sem tudta kiolvasni a dezoxiribonukleinsav nevét.

gyuzsu | 2010. május 12. | 23:16:55

"el is tudták magyarázni," KOmszomol, nem tudom tudod e, hogy ma az a tanár nem korszerű,a ki elmagyarázza az anyagot. Kaptam már gyenge minősítéstr azért, mert "túlzottan rólad szólt az óra, túl sokat magayráztál"-mondták. Amúgy irodalomóra volt. Ma az elvárás az aktívtábla meg a feleltetőgép és effélék. Magyarázni? Jöjjön rá a gyerek magától az anyagra!! (ez sajnos igaz, nem mese)

gyuzsu | 2010. május 12. | 23:13:31

Csak egyetlen kérdés/kérés: Adott egy gimis osztályban van 35 gyerek, van közöttük egy, aki nem akar továbbtanulni felsőoktatásban, hanem kozmetikus akar lenni, és van egy másik, aki a Corvinusra készül a nemzetközi kommunikáció szakra, esetéeg van egy, akiben a jövő fizikus kutatóját tisztelhetjük. Mondja meg egy okos docens stb. hogy hogyan lehet egy osztályteremben ugyanazon orarend szerint mindhárom gyeerk igényét kielégíteni. Akár tantárgyankénti bontásban is kíváncsi lennék. MOndjuk pl. fizika.
És akkor még nem említettem az átlagost, a célnélkülit, a devinásat, a HHH-st.
KOnkrét ötlleteket várok, emrt elméleteket olvastam már.
(ezt a kérdést már sokaknak feltettem, választ més sose kaptam)

komszomol | 2010. május 12. | 23:12:34

"adamant | 2010. május 12. | 15:20:22

Komszomol biztos emlékszik rá, a rendszerváltás elött is ismert fogalom volt a "könyített osztály", vagyis azon gyerekek számára, akik nem bírták a tempót az évfolyamuk többségével."

1. Igen, de az nem faji alapon ment.

2. Közel sem ilyen arányban.

3. Akkoriban a tanárok legalább a saját tantárgyukat értették, és el is tudták magyarázni, most a gyerek vagy megtanulja magától (esetleg szülői segítséggel), vagy mehet a "könnyített osztályba", ami nagyjából azt jelenti, olyan alkalmatlan pedagógust kap, aki még a mostani siralmas átlagot is alulmúlja.

Tisztelet a kivételnek.

krtek2 | 2010. május 12. | 20:26:34

Na, az ilyen cikkektől áll fel a szőr a hátamon...
Még azt sem kétlem, hogy a szerző alapvetően jót akar. De vajon az egyetemi docens, a neveléstudományok kandidátusa mikor járt utoljára egy jó kis panellakótelepi, esetleg nyomornegyedeket is körzetében tudó általános iskolában?
Könnyű osztani az észt, még jókat is lehet mondani, publikálni - de ez a cikk sem kéri számon a megfelelő körülmények biztosítását a tanárok munkájához.
Csoportbontás, emberek, csoportbontás!!!
Képességekre (illetve sajnos sokszor családi háttérre is) szabott munkatempó, minél személyesebb figyelem a kulcs - csak évek óta minden hasonló elképzelés elvérzett a SZEGREGÁCIÓ-t károgó hangzavarban.
Egy osztályon belül is úgyis kénytelen ezt csinálni a pedagógus, csak harmadannyi munkával és háromszor olyan eredményesen is mehetne, ha hagynák.

nenike | 2010. május 12. | 20:11:53

Igazad van. A felsőoktatás rendbetétele nélkül nem megy. De bármilyen módszertani felkészültséggel rendelkezem, azzal a helyzettel nem tudok mit kezdeni, hogy az ókori római történelmet kell tanítanom olyan osztályban, ahol van egy érzelmi fogyatékos, magatartászavaros, hétrendbeli lopásért a büntetésére váró analfabéta, folyton röhögő fiú, akit körülvesznek a kisegítő iskola megszüntetése miatt írni-olvasni nem tudó, egész órán magukat a tükörben nézegető lánykák. "Segílybűl" különbül öltöznek, mint én, de csak azért vannak a középiskolában, mert fellebbeztek a jegyzőnél az elutasítás után, az pedig megnézte: van még hely? Van, akkor fel kell venni. Magyar Bálint biztosan tudna mit kezdeni egy ilyen helyzetben.

NolZoz | 2010. május 12. | 18:11:45

Sokan cikkeztek már erről, nem foglalkoztam különösebben vele. Tanárok is elégedetlenek. viszont az is gáz, hogy nem mondanak semmit hogyan is kellene csinálni. kb az volt a sztori, hogy folyamatosan romlanak mutatók és tenni kell vmit. Magyar tett. Az, hogy megint lesz buktatás, csak vissza az alapvonalhoz, attól még nem lesz javulás. Pár félévet voltam tanár szakon, egy dolgot biztosan nem tanítanak: tanítani. Vhol itt kezdeném...

adamant | 2010. május 12. | 15:20:22

Komszomol biztos emlékszik rá, a rendszerváltás elött is ismert fogalom volt a "könyített osztály", vagyis azon gyerekek számára, akik nem bírták a tempót az évfolyamuk többségével.
Ezzel meg lehetett öket kímélni a többiek részéröl ért állandó megalázástatástól, nem tartották vissza az osztály átlagos haladási sebességét.
Nekik külön tanrend szerinti oktatást folyt és ezzel el lehetett érni, hogy ezek a gyerekek is elvégezzék a nyolc általános, söt még enyhébb követelményü szakmunkásképzöbe is mehettek utána és megtalálták valahogy a helyüket a társadalomban.

kalicka | 2010. május 12. | 13:58:54

Na, ezért tartunk itt, ahol tartunk. Magyar Bálint hatása még évekig fog tartani, sajnos. Szóval: az iskola azért van igenis, hogy a gyerek tanuljon ott, ne pedig "élményeket szerezzen", vagy azért, hogy ne legyen baja. Az iskola drága , ezekért fenntartani nem kellene. A legtöbb iskolában óriási tehertétel a deviáns, normákat egyáltalán nem betartó gyerekek hada. Mostanában mintha polgárjogot kezdene nyerni-média!-az erőszak ,mint egy bizonyos kultúra immanens része, a műveletlenség, a közvetített értékek teljes lenézése. Pedig az értékekkel nincs baj, a normasértőket kell rákényszeríteni azok elfogadására. Bízom az új oktatáspolitikában.

zeni | 2010. május 12. | 13:38:00

Nem vitatom a cikkben foglaltak igazságát, de hiányolom belőle a megoldás felvázolását.
Addig is mig a tudományos ismereteken alapuló megoldást is megosztja velünk a docens úr, áthidaló javaslatként ajánlom, hogy minden megszületett gyermeknek járjon állampolgári jogon egy érettségi bizonyítvání.

andras60 | 2010. május 12. | 13:16:01

Dr Photon | 2010. május 12. | 09:28:14
„A megoldas szerintem az, hogy lehetoseget kell adni mindenkinek arra, hogy a maga tempojaban haladjon. Egy jo szetvalaszto rendszer kellene, amiben mindenki a maximumot tudja kihozni magabol, senki nem akadalyos mast a gyorsabb, vagy eppen a lassabb haladasban.”

Szerintem is ez a lényeg!
Az oktatási törvény jelenleg érvényes szegregáció elleni boszorkányüldözése zsákutcába juttatta az oktatást. Elfogadom, hogy nem szabad faji vagy nemzeti hovatartozás szerint gyerekeket elkülöníteni, de támogatnám a tehetséges tanulók külön osztályba kiválasztását, természetesen nagyobb iskolákban, ahol párhuzamos osztályok vannak.

Taskent | 2010. május 12. | 12:55:19

Úgy néz ki, itt is a tudomány küzd a szektásodó suttyóság ellen. Akármilyen is az iskola, de közösséget ad, könyvek ott vannak, és nemcsak rossz élmények érik az embert - mindig is adott a lehetőség, hogy szellemileg fejlődj. Egy tanult ember, aki energiát fektet mindebbe, egy ilyen hangnemű, összefüggéstelen, zagyva monológtól rosszul van. Hofi mondásának analógiája: "Internettye van, billenytyűzete van - beír. Ennyi indok elég hozzá, nem?"

Sisko86 | 2010. május 12. | 12:15:31

Szóval akkor ne buktassunk. Nem tud olvasni a gyerek 4. év végén? Kit érdekel, a lelkecskéjének legalább jó.
De akkor kérdem én: Milyen esélyekkel indul a felső tagozatban az írni-olvasni nem tudó gyerek? Mikor fogják megtanítani, milyen keretek között írni-olvasni? Miért kell másik 29 gyereknek a tanulmányait visszavetni azért, mert az az egy nem tudja tartani a lépést?

komszomol | 2010. május 12. | 12:02:00

Akinek a szülei elvégzik a tanárok feladatát és tanítgatják, motiválják, biztatják (nem b@szogatják) a gyereket, az boldogul. Akinek a szülei erre nem képesek, az a mai sz@r oktatási rendszerben felfordulhat. Még a kiemelkedő képességű gyerek szüleinek sincs könnyű dolga, mert a tanárok (tisztelet a kivételnek) utálják a maguknál tehetségesebb gyerekeket. A szegényebbeket is.

teniszke | 2010. május 12. | 10:29:16

Na, íme egy újabb íróasztal-agyalmány! Elméletgyártóink rettentő okosakat tudnak elemezni, amelyeknek csak az a bajuk, hogy nem sok közük van a való élethez...
A szerző ti. fordítva ül a lovon. Elfelejt azoknak a szempontjairól beszélni, akik szorgalmasan tanulnak, motiváltak, nem buknak meg, uram bocsá haladnának előre az ismeretek elsajátításában. Ne adj isten, mintha ők lennének többen a társadalom iskoláskorú tagjai között is (nem etnikai alapon gondolom, nyilván). Ha nem buktatom ki ezekből a közösségekből azokat, akik nem vállalják a követelmények teljesítését és gátolják az előrelépést, a tenni készeket büntetem, hiszen a számukra szükséges feltételek negligálódnak, ezt a szerzőnek, aki elvileg szakember, pontosan kell tudnia....
A bukottakat kell - megfelelő helyzetet teremtve - olyan helyzetbe hozni, hogy vagy nekiállnak teljesíteni, vagy az útjuk kifelé vezet a mást akaró közösségből, akár spec. suliba. Ez nem szegregáció, csak annak az elismerése, hogy a teljesítést, annak legalább az akarását (hisz nem mindenki egyformán okos) kell elismerni. A piacgazdaság elvei korán kezdődnek, csak hát ez van, a kor szelleme...
Ugyan miért kellene pl. nekem tolerálni, ha a leendő iskolás gyermekem mindent megtenne, tanulna, menne előre, hogy megfeleljen majd anno a követelményeknek később is (jó középsuli, egyetem), de már az alapoknál kiesik, mert egy-két nokedli miatt lemaradnak?

Wormie | 2010. május 12. | 10:12:13

Moderálási alapelvek- komment törölve -

mesterj | 2010. május 12. | 09:39:41

moszkvicssluskulcs: Ha majd lesz két egyforma ember akkor azokat majd nem kell megkülönböztetni. Ezt üzenem a rettegőknek..

mesterj | 2010. május 12. | 09:38:14

Ja és a cikk szerzőjének véleményére rácáfolva másodjára majdnem 5-ös átlaggal végeztem a megismételt osztályt.

moszkvicssluszkulcs | 2010. május 12. | 09:35:57

Moderálási alapelvek- komment törölve -

mesterj | 2010. május 12. | 09:34:10

Én megbuktam. Az általános iskola 6. osztályát sikerült kétszer elvégeznem. Ma diplomás két nyelvvizsgával rendelkező ember vagyok aki jól érzi magát a bőrében. Miért buktam meg? Egy osztálytalálkozó alkalmával beszélgettem el akkori osztályfőnökömmel. Annyit mondott: Nem voltam még felkészülve a 6.-os tananyagra. Talán ha akkor is divat lett volna már, hogy 6 helyett 7 évesen kezdjék a gyerekek az első osztályt akkor nem lett volna gond.
A tanárok rendesek voltak velem mert mikor látták, hogy nem lesz meg az egyik tárgyam akkor még megbuktattak gyorsan másik kettőből is, hogy ne kelljen nyáron tanulnom. Mert valószínűleg megcsináltam volna a pótvizsgát és az nem lett volna jó.
Most biztos van olyan aki sajnál. De ne tegye! A középiskolában volt olyan osztálytársam aki elsőben 9 ( igen jól látod KILENC ) tárgyból bukott meg! Az osztály-átlag valahol hármas körül volt, nekem az átlagom 4-es fölött volt tartósan! Mondjuk elég kemény iskola volt...
Akkor ott kis emberként persze nagyon rosszul esett ez nekem, de mai fejjel igazat adok a tanáraimnak és meg is köszönöm nekik.

Dr Photon | 2010. május 12. | 09:28:14

A megoldas szerintem az, hogy lehetoseget kell adni mindenkinek arra, hogy a maga tempojaban haladjon. Van akinek az is nagy teljesitmeny, ha 8 ev alatt megtanul irni, olvasni, alapveto szamolasi muveleteket, mondjuk azert, mert a csaladja nem hagyja tanulni, toluk meg nem lehet elvenni mert az embertelenseg volna. Egy jo szetvalaszto rendszer kellene, amiben mindenki a maximumot tudja kihozni magabol, senki nem akadalyos mast a gyorsabb, vagy eppen a lassabb haladasban. Multiscaling, hogy divatos fizikai kifejezessel eljek. Mas skalakon mozognak a gyerekek lehetosegei, pl a csaladi indulasuk miatt es ez nagy reszben determinalja a lehetosegeiket. Ezt felulbiralni csak a csaladtol valo elszakitassal lehetne. Ez utobbi viszont nagyon nehezen kivitelezheto a gyakorlatban. igy marad a sokszintu (multiscaling) oktatas: tehetsegek es lehetosegek szerint kellene elkuloniteni a diakokat, hogy senki ne akadalyozza a masikat a megfelelo tempoju haladasban. Meg lehetne hagyni a magasabb kategoriaba valo ugras lehetoseget is azoknak, akik erre erot es kesztetest ereznek es tobblettanulassal behozzak lemaradasukat. A sokszintu tanitasnak megfelo osztalyokat csak korzetesitessel lehetne mukodtetni persze, hogy ne legyenek tul kicsi letszamu osztalyok, igaz, a kis letszamu osztalyok pont a lassabban haladoknak volnanak kedvezoek.

moszkvicssluszkulcs | 2010. május 12. | 09:17:17

Moderálási alapelvek- komment törölve -

tyutyuka | 2010. május 12. | 09:02:13

Horváth János
Irodalomtörténeti munkáit tudom ajánlani

komszomol | 2010. május 12. | 08:42:48

"ingyenélő | 2010. május 12. | 08:21:13

Egy mondatot nem ért az egészből. (Én sem!)"

Mi a vers címe? Érdekes lenne itt idézni.

ingyenélő | 2010. május 12. | 08:21:13

Tegnap sokadszorra is tanúja voltam, hogyan lehet a gyerekkel megutáltatni a tanulást. Most éppen az irodalmon keresztül. 16 éves gyerekeknek Kölcsey bonyolult, összetett, baromira nehéz verseit kell kívülről megtanulni. Egy mondatot nem ért az egészből. (Én sem!)A tanár csak kiadta házi feladatnak, semmit nem beszélgettek a versekről. Ennek mi értelme van?! Hogy minél több egyest lehessen adni? Szóval óriási bajok vannak az oktatás minőségével, de persze sokkal egyszerűbb a gyereken elverni a port.

creal | 2010. május 12. | 08:08:38

Gumicsont.

komszomol | 2010. május 12. | 07:53:04

Olyan pedagógusokra lenne szükség, akik szeretik a gyerekeket, és képesek is lekötni. Azonnal be kéne szüntetni azt a baromságot, hogy az egyetemre való tananyagot lehozzák a középiskolába, a középiskolásat a felső tagozatra, a felső tagozatost az óvodába, és az óvodásat a bölcsődébe, ugyanis a bölcsis tananyagot még senkinek nem sikerült magzatkorban megtanítani.

Marhák! A korosztálynak megfeleló tananyag kell, ami óvodában nem lehet több, mint játék, és nagyon sok játékos beszélgetés a környező világról.

Ki volt az a barom, aki elsős tananyaggá tette a számegyenest, meg hogy a nulla páros szám, meg (talán másodikban) bevezette a negatív számok fogalmát?

Elsőben összeadni, kivonni 20-ig, másodikban 100-ig és a szorzótábla bőven elegendő, de azt úgy begyakorolni, hogy a fiatal eladóknak ne kelljen számológép 2 tétel összegének a kiszámításához.

HIRDETÉS

A hagyományos felfogás szerint a nem megfelelően teljesítő gyerekek sorsa az évismétlés. Úgy képzelik, ha újból tanulják, amiből egy év alatt nem tudtak megfelelően teljesíteni, akkor majd képesek lesznek azt megtanulni, hiszen ismétlés a tudás anyja. Vannak, akik számára eredményes az évismétlés, és vannak, szerintem ők a többség, akiknél nem. Legalábbis az iskolai, tantárgyi követelményeket illetően. Olyannal is találkozhatunk – középiskolák tanárai a megmondhatói –, hogy akár többszöri osztályismétlés után is a tantervi követelmények teljesítése nélkül végzik el a gyerekek az általános iskolát. Átengedik őket „szín kettessel”, ami azt jelenti: vesződjön velük más.

Az évismétléssel jár, hogy az egy-két tárgyban nehezen haladó gyereknek az összes többi tárgy óráit is végig kell ülnie, akkor is, ha azok anyagát megfelelően elsajátította. Nem tudok semmiféle érvről, ami ezt megmagyarázná.

Hogyan kezelik az iskolák a gyerekek önbecsülését? Mennyire támogatják őket? „Olyan egyszerű segélyforrások tartoznak ide, mint egy második lehetőség, az, hogy értékelik a jó próbálkozást akkor is, ha az sikertelen volt, de mindenekfelett a lehetőség olyan párbeszédre, amely lehetővé teszi, hogy rájöjjünk, miért vagy hogyan nem úgy sikerültek a dolgok, ahogy terveztük. Nem titok, hogy az iskola gyakran keményen bánik a gyerekek önbecsülésével, és egyre többet tudunk az ezzel kapcsolatos sérülékenységükről is.” Az iskolának a való világnál kevésbé fenyegetőnek kellene lennie, bátorítani: próbálják ki a dolgokat! (Bruner, Jerome: Az oktatás kultúrája, Budapest, 2004, 46. o.)

HIRDETÉS

A bukás mélyen sérti az önérzetet, mint Karinthy Frigyesnél olvashatjuk (A bukott férfi). Persze a pótvizsga sem kutya, egész nyáron tanulni – vagy nem, de mindenesetre a pihenés, a regenerálódás, a szabad élet helyett folytonos feszültség…

Miért buknak meg gyerekek az iskolában? A szokásos magyarázat: lusta, trehány, rossz… De gondolkodnak-e a buktató tanítók, tanárok azon, miért? Miért lusta – mi az a lustaság? –, miért trehány, miért rossz? Ha ismét (hiszen ismétel!) ugyanabba a helyzetbe kerül, akkor miért változna meg? Kivéve persze, ha szerencséje van, és más szemléletű, őt megértő, segíteni tudó tanítóval, tanárral találkozhat. Vagy vég nélkül ismétel, esetleg megunja az iskola, és átengedi, hogy megszabaduljon tőle.

Lénárd Ferenctől hallottam: a bukott gyerek időzített bomba.

Kárpótlási lehetőségek az iskolai kudarcokért: a közösség többségével való dacolás, ami tiszteletet teremt a társak között. (Bruner, 2004, 46. o.) A bukott idősebb, nagy valószínűséggel erősebb és osztálytársainál több iskolán kívüli, „rosszgyerek”-tapasztalattal bír, jelenléte a verekedések, az agresszió, a deviancia veszélyeit hordozhatja. És szüksége is van erre, hiszen önbecsülését az iskola kínálta értékek körében nincs esélye megvédeni, számára beláthatatlan a sikeres teljesítés lehetősége. A tekintélyek, felnőttek, tanárok elleni lázadás hálás szerep, mellette állnak a sérelmeket átélt – s az iskolában ki ne élt volna át –, társak, ha nem is állnak ki mellette, drukkolnak neki.

Az iskolai segítés közismert módja a korrepetálás. Gyakran ugyanaz a tanár, ugyanolyan módon próbálja elérni, hogy a lemaradók jobbá váljanak. Az ismétlés éppen ezért – „ugyanúgy” – kevéssé mutatkozik eredményesnek. Ha hozzávesszük, hogy a korrepetálást a tanítási órákon túl tartják, fáradt gyerekekkel, nem csoda, hogy kétes az eredménye. És ez az ismétlés is újabb kudarcokkal járhat.

Tapasztalatom szerint alig-alig lehet mindenben lusta gyerekkel találkozni. Vannak olyan foglalatosságok, amire nem restek, sőt nagy odaadással végzik azokat. Minden egészséges gyerek aktív, és tevékenységre kész, ha nem így van, akkor az nagy baj. Hogyan juthatnak el odáig az iskolában, hogy lustának minősülnek? Korlátok, negatív jelzések, akár büntetések, személyes kapcsolataik eredménye a lustaság. Nyugodtan nevezhetjük kudarckerülésnek. Nem vállalkoznak olyan feladatokra, amelyek számukra beláthatóan nem teljesíthetőek. És ebból ered a trehányság is: miért tartsak rendet abban, ami nem érdekel, ami számomra átláthatatlan és értelmetlen.

De hát a gyerek aktív, és az aktivitása oda nem illő, az iskolai munkát zavaró tevékenység lesz annál, akinek az iskola semmi örömöt nem ígér. Ráadásul a zavarás sikeresnek is mutatkozhat, felhívhatja vele magára környezete figyelmét, és sikerként élheti át, hogy ő diktál, mert a felnőttek tehetetlenek vele szemben. Ellenségessé válik a viszony, elvész a segítés lehetősége.

Sokan buktatással próbálnak megszabadulni azoktól a gyerekektől, akikkel kapcsolatban tehetetlennek érzik magukat. De hát mit lehetne tenni, hiszen hajt a tananyag, és nincs eszköz a kezünkben –mondják a pedagógusok.

Valóban, a hagyományosan szervezett iskolában a nem megfelelően, nem időben teljesítő gyerekeknek „nincs helyük”. De akkor hol a helyük?

Minden pedagógus sikeres szeretne lenni, és ebben a törekvésében zavarják a mihasznák. De kérdés, mi a siker? Személyes döntés, hogy iskolai pedagógusok a „hivatalos” követelmények, a hagyományos normák teljesítését tekintik-e sikernek, vagy a gyerekek iskolai jól létét, egyénenkénti lehetséges előrehaladásuk elősegítését. Sajnos e két – szélsőséges – szemlélet nehezen egyeztethető össze. De azért törekedni kellene rá.

Kérdés, tudunk-e másképpen működni, mint az megszokott, mennyire kötnek meg a hagyományok.

A szerző egyetemi docens, a neveléstudományok kandidátusa

 
nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra    36 komment

HIRDETÉS

HIRDETÉS
.
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS
. .
Galériák
     

Ez a címe

KÖVETKEZŐ » « ELŐZŐ
HIRDETÉS
. .
HÍRMÁTRIX . NOLTOP10
   olvasottak   
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS