alkalmazások |

RSS |

előfizetés |

akciók Nol.hu | NolBlog | NolTV | Hírmátrix | NolRandi

oldal tetejére

Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelem | Akciók

Szolgáltatások
Nyomtatott mellékletek

NolTwitter |

2012. május
26. szombat

Belföld		Külföld		Gazdaság		Kultúra		Vélemény		Sport		Tud/Tech		Noller		Mozaik		A Lap

Rendszerbírálók kora?

Sokadszorra, de most már aztán csakugyan véget ért végre a rendszerváltás? Vagy inkább csak a posztkommunista baloldal hosszúra nyúlt országlása ért véget? Netán a félrevezető látszat ellenére csupán a politikai erőviszonyok – demokráciában korántsem ritka – nagyarányú elbillenésének lehettünk kivitelezői?

Elek István| Népszabadság| 2010. április 23. |21 komment

Cikk értékelés Be kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

Mogyoró | 2010. május 4. | 08:44:39

Egy cikk azért van, hogy vitatkozzunk rajta. Lehet más a vélemény!:)

1. Walsz mániákusan köti az ebet, azaz a Jobbikot a Fideszhez, csupán arról feledkezik meg, hogy létrejöttük az MSZP-SZDSZ idején kezdődött óriási sajtónyilvánosság mellett. Nem megszüntetni, hanem velük ijesztgetni akart a baloldalinak nevezett neoimperialista, -kapitalista politikusi gárda.
Túlnőtt a várt kis fasiszta, nyilas mumus szerepén. Ez az MSZP-nek köszönhető.

2. A Jobbik valóban egy túlzónak és rasszistának számító csapat. Csakhogy ezt megelőzte az, hogy a cigányságot érinthetetlen kasztnak nyilvánította a politika. Mindent megtehettek a parasztok kiskertjének kirablásától egészen a védelmi pénzek szedéséig, a cigánymaffia létrehozásáig, tanárverésekig, kábellopásokig, és a magyarok gyűlöletéig.

3. Navigátor is mindenre, az LMP, az MSZP, a Fidesz vagy a lóf..sz legyen is a tárgy, azonnal az antiszemitizmusra asszociál. Mára már ez a megélhetési forma is eljutott a tömegek szemében a cigányság segélyeken éléséig.
Mióta a világ világ folyton vannak háborúk. De csak egyet szabad áldozatnak tekinteni. Nem furcsa?

navigator | 2010. április 25. | 20:35:15

Elek István | 2010. április 23. | 15:27:28-hoz még egyszer

Tisztelt Elek úr! Kérésének részletezőbb, konkrét forrásadatokban bővelkedő összeállítással úgyszintén eleget tettem. Ez - tisztelettel tájékoztatom most a kedves kommenttársakat is - elérhető a következő linken:
http://navigator.nolblog.hu/archives/2010/04/24/2002_evi_vita_margojara/ Továbbá érdemes pillantást vetni az utalt blogbejegyzés két érdekes hozzászólására.
Éltem tehát az Ön által adott lehetőséggel (idézem Önt): "Csak bátran!"

Üdvözlettel: navigator = Fekete György történelemtanár, mentálpedagógus

Ui. Akármi a jelen választások kimenetele, bizonyos igazságok kőbe vésett érvényűek, ha úgy tetszik - Mózestől kapottak... Meghatározzák a keresztén kultúrát is (utalok a 2002. évi vitánkban elfoglalt álláspontomra).

nablaquadrat | 2010. április 23. | 20:22:22

Úgy érzem, jobb ha csak annyit írok, hogy csak most értettem meg az LMP politikai profilját.

Sok sikert kívánok Önöknek és nálam nagyságrendekkel hasznosabb szimpatizánsokat.

Egy fenntartásom azért van az otthontalan "liberálisokkal" kapcsolatban:
Az SZDSZ-nek is az tette be a kaput, hogy benne a politikai liberalizmus a feledés homályába merült és számára már csak a vegytiszta gazdasági liberalizmus létezett. Először csak a "mindent szabad, ami nem tilos" volt az uralkodó elv, és ez igen gyorsan átment abba, hogy "mindent szabad, amit nem, azt is". És itt a vége.

navigator | 2010. április 23. | 20:11:41

(folytatás)
Egyébként azon kevesek közé tartozom, akik a nicknév feloldásával szoktak blogolni, e körülmény elkerülte figyelmét. Semmi baj: Fekete György mentálpedagógus.
És ne felejtsem megismételni(idézem Önt és magamat): ">az elvtelenségtől, a technokrata akarnokságtól és a korrupciótól szabadulni nem tudó MSZP< - e mondatban minden további nélkül az MSZP behelyettesíthető a FIDESZ-szel. Akkor viszont a megállapítás valóságtartalma nulla.
Üdvözlöm.

navigator | 2010. április 23. | 20:09:45

Tisztelt Elek Úr!
Kapásból mondom az engem közvetlenül megérintő - és nem tagadom, mélyen bántó - példát. Néhai György Lajos (Heti Válasz, II. évf. 34. és 41. szám). Ráadásul a közlés sunyi volt, mert a szóban forgó illető maga hangoztatta zsidó származását (hogy ekként fogalmazza meg az öngyűlölő zsidó tipikus kifakadásait a tárgyban, az antiszemitizmus témakörében), továbbá azért is, mert vonatkozó állásfoglalásaival saját családi tragédiát is megjelenített, amelynek szálaihoz - teljesen érthető - részvéttel viszonyult a balliberális értelmiség. Tehát e főszerkesztői döntése mindenképpen erkölcstelennek minősül. Igaz, Ön apámtól (Fekete János) és szerénységemtől közléshez kapcsolta, pro forma egyensúlyozásként. Ám a "kompenzációt" másképpen is megoldhatta volna. Sőt, Ön - főszerkesztői reflexiójában (uo. 32. sz.), valamint zárszavában (41. sz.)- igenis relativizálta a holokausztot, illetve a holokausztra emlékezést. Mi akkor naivak voltunk, valódi reményeket tápláltunk az Ön politikai-emberi becsületessége iránt, helyette kaptuk az utalt publicisztikai pofonokat. Később pedig az is tárgyaltatott médiaszerte, hogy az Ön lapja, a Heti Válasz meghalna költségvetési támogatás nélkül. Valami olyasmi "dereng" (többek között), s javítson ki, amennyiben semmi valóságalapja, hogy volt idő, amikor az ország összes általános iskolájának igazgatójának hivatalból ajánlották a Heti Válasz megrendelését az általuk irányított intézmény részére...
Egyébként azon kevesek közé tartozom, ak

Elek István | 2010. április 23. | 15:27:28

T.Navigator!

Hálás lennék, ha egyenesen, névvel vállalva részletezné azt az állítását, amely szerint számos antiszemitának adtam teret a Heti Válaszban. Csak bátran!

Üdv.: E. I.

benburns | 2010. április 23. | 13:31:19

"Az örömittas jobboldali elemzőknek is ezt javaslom."

Akkor most Elek István nem jobboldali, vagy nem örömittas?! Esetleg nem elemzö?!

Agricola | 2010. április 23. | 12:53:46

Nagyon jó formában volt a szerző, amikor ezt a cikket megírta. Megtalálta a legmegfelelőbb szavakat és mondatokat a kialakult helyzet bemutatására.

„A legrosszabb arcát e rendszer tagadhatatlanul az elmúlt évtized politikai hidegháborújában mutatta meg, amikor már minden igyekezetével kétpártivá próbálta egyszerűsíteni magát.”
„Minél előrébb jutott e folyamat, annál terméketlenebbnek tűnt a keretei között zajló küzdelem, és annál elérhetetlenebbnek látszott a rendszer konszolidációjának lehetősége. Annál szembeötlőbbé vált ugyanis a felek közötti konszenzus alapjainak hiánya.”

Ellen Szél | 2010. április 23. | 12:01:33

A két új parlamenti aktor közül az egyik ezt –sajnos- jó eséllyel ki fogja használni, és -lehet bármekkora az egyirányúsága az urnákba dobott szavazólapoknak- be fogja darálni, a balról zárt Fidesz- hatalmat.
Az LMP pedig egy lufi, szép, de üres. Lehet a jövőjét megtölteni tartalommal, akkor tényleges párttá (akkor nem lehet más) válnia, vagy marad üresen a lufi, és egy rövid idő után kipukkad.

Ellen Szél | 2010. április 23. | 12:00:23

Régen várom már a szerző álláspontjának megismerését, az előre látható Fidesz túlhatalommal, a 20 év tapasztalataival kapcsolatban. Sajnos csalódással értem a cikk olvasásának végére, szinte csak egyetlen érdemleges értékelésével mondott fontosat, ezzel: „ A rendszerváltás régen bekövetkezett. A valódi. Ezért aztán a mostani sem lehet „az igazi rendszerváltás” pillanata.”
Nem csak azért ezt az egyet emelem ki mert ezzel értek egyet, hanem azért mert többi megállapítása súlytalan.
Ezzel a megállapításával viszont vitatkoznék: „De a remélhetőleg mély és alapos változásokra, a sok tekintetben zsákutcás folyamatok felülvizsgálatára és kiigazítására kedvező alkalom nyílik.”
Nem lehet a demokratikus rendszer megnemoldott kérdéseit úgy megoldani, hogy az lenyomjuk a társadalom torkán.
Egyfelől, akik a Fideszt kívánták hatalomba segíteni elsősorban az 1990- ben remélt – és elmaradt- jóléti fordulat–Orbánék által ellenzékben sürgetett, követelt,(így aztán generált) eljövetelében bízva vonultak az urnákhoz. Tehát erre adták a felhatalmazásukat.
Másfelől, a nagyrendszerek átalakítása (reformja), olyan új frontokat fog (valószínűsíthetően) megnyitni, melyek újabb zsákutcás időszak eljövetelével fenyeget.

kadar | 2010. április 23. | 11:02:58

Moderálási alapelvek- komment törölve -

saman | 2010. április 23. | 10:57:18

... ami sokkal földközelibb, sokkal inkább megértik és elfogadják az egyszerű emberek is.

Örülök annak, hogy a kampány vége felé kötötték a kirekesztettség, a politikai részvétel témát a munkaerőpiaci kirekesztettséghez.

Ez például olyan kérdés, ami azokat érdekli, akik nem csak az ideológiapiaci síkon akarják elhelyezni ezt az új politikai szereplőt.

reszvetelidemokracia.blog.hu

saman | 2010. április 23. | 10:55:19

Az LMP rutintalanságáról szól, hogy egyszerre tartja a környezetvédő zöld mozgalmi elefánt csont torony védőbástyáit és egyszerre próbál meg szélesebben nyitni.

Ez a cikk egy LMP-s személy próbálkozása arra, hogy a politikai marketing számára eladja az LMP-t mint jobb-bal-közép párt, zöld színben.

Ez tényleg egybe vág az LMP pozícionálásával, a Védegylet korábbi pártja az Élőlánc (is) pontosan ezt a pozíciót rajzolta meg magának.

Nyilván váltópártként nem folytathatja a zöld mozgalmi pozíció maradéktalan fenntartását, önmagában a környezetvédelem nem tematizálja a kormányprogramhoz elégséges ügyeket.

Már az üzenetcsokor másik lába, a részvételi demokrácia is meghaladta eddig az integrációs képességeit a csapatnak. Deklaráltan a részvételi demokráica számukra az egyik (meglehetősen nehezen kivitelezhető) fórumtechnika, az Állampolgári Tanács elterjesztését jelenti, de halottam már ennél elvetemültebb javaslatot is, amikor a Syntegritás technikájának elterjesztésében látta valaki a részvételi demokrácia kiterjesztését. Ez még körülményesebb módszertan, talán 3 ilyen ha lehetett az elmúlt 10 évben Magyarországon.

Óriási kihívás, hogy miként integrálja az LMP a körülötte lévő nem védegyletes emberek szellemi teljesítményeit, vagy hogyan kalkulálja bele a saját politikai szocializációs felépítményébe, hogy a zöld mozgalmi háttérből egyrészt adódnak fontos és eleddig érdemtelenül elhallgatott témák, de nekik is nyitottá kellene válniuk olyan ügyek iránt, ami sokkal f

teniszke | 2010. április 23. | 10:41:22

Szerintem elég jó elemzése a jelenlegi helyzetnek. Mondjuk én azért azt belevettem volna, hogy EZ az MSZP helyzetében nem AZ az MSZP, amelyik volt anno 90-94-ben, EZEK a pofák itt még azoknál is jóval jobban lejáratták magukat, ami amúgy nagy szó...

ungabunga | 2010. április 23. | 10:16:29

Erre a cikkre igazán felesleges volt ennyi nyomdafestéket meg webfelületet pazarolni, hiszen az egyetlen érdemi új információ benne, hogy Elek István (közepesen jelentéktelen közíró) örül az LMP felbukkanásának. A legsúlyosabb és legszomorúbb dolog az egész történetben viszont az, hogy a cikk egy újabb bizonyítéka a – valaha intelligens és igényes írástudók által szerkesztett – Népszabadság szakmai mélyrepülésének. Az „Ott lesz...” kezdetű bekezdés második (belátom, valóban túl hosszú és sokszorosan túlbonyolított) mondata ugyanis láthatólag meghaladta a szerkesztő felfogóképességét, így egyszerűen kettévágta azt, így teljesen értelmetlenné és értelmezhetetlenné téve a mondat első felét, főleg, hogy a második részt még új bekezdésbe is tördelte! Első olvasásra most úgy tűnik, mintha Elek a Jobbikot ökoszociális, szabadelvű konzervatív pártnak definiálná, ami persze legalább igazán újszerű dadaista megállapítás lenne.

Gyengébbek kedvéért tehát a bővítményeitől lecsupaszított és újraegyesített mondat így szól: „Ökoszociális, szabadelvű konzervatívként természetesen nem örülök annak, hogy közel 17 százalékos erővel betört a magyar parlamentbe egy szélsőjobboldali erő.” Ennyi.

walsz | 2010. április 23. | 08:33:51

Még valami: Az LMP egy hecc párt. Nincs programj sem, és ök adták Solyóm László nevü Közt. Elnököt is.Schiffer András még arra sem képes hogy valamikép megkülönböztesse magát Schiffer Andrástól.
Az LMP egy "fidesz közeli" párt, aki a hiányzó kopogtató cédulákat aFidesztöl kapta. Vajon milyen áron?
Ez nyilvánvaló.

walsz | 2010. április 23. | 08:29:51

Elek István ezen irása sok ismétlésen alapul és megprob´lja a Jobbikot demokratikus pártnak "eladni".
A náci Jobbik Parlmentbe kerülése a magyar társadalom müveletlenségét butaságát bizonyítja.

Abban a társadalombanahol egy nácipárt egy országgyülésbe bejut, ott magával a társadalommal van baj.
Mind erkölcsileg mind szellemileg.

Azt viszont jó lett volna megemliteni hogy a náci Jobbik a Fidesz közelebbröl Orb´n Viktor szellemi terméke. Ezért nagy valószinü az, hogy aFidesz és a Jobbik együtt fog müködni. Senkit ne tévesszen meg, a Jobbik csatározása afidesznyikekkel, ez szinház elöre megirt szereposztás szerint.

Ennyi.

jehu | 2010. április 23. | 07:30:02

Semmi baj azzal, hogy az MSZP súlyos vereséget szenvedett. Az sem probléma, hogy az MDF és az SZDSZ fölmorzsolódott - olyan állapotban voltak már, hogy nem kár értük.
Baj a nyilas szélsőjobb megerősödése. Még nagyobb baj annak a Fidesznek a kétharmados többsége, amely ezt a nyilas szélsőjobbot - önmagából! - fölnevelte, az országra szabadította (indulatokat szuggerálva beléje, szavakat adva neki, durván manipulálva), amely belső működését tekintve kifejezetten antidemokratikus.
Baj az is, hogy a megújulás igényével egy szélhámoskodó társaság (LMP) élt vissza.

balbakó | 2010. április 23. | 06:14:54

Az LMP még nem mutatta meg mi is valójában. Köröttük rengeteg sötét figura sertepertél az SZDSZ-ből. Vigyázat!

chili | 2010. április 23. | 01:41:03

A szerzo igen naiv, amikor azon lelkendezik, hogy Orban mellett mekkora befolyasa lehet az LMP-nek. Hacsak nem akkor, amikor veluk szavaznak egyutt. Eddig se volt mas hang hallhato 12 evig, es ezutan se lesz, foleg igy, hogy a valasztok bebizonyitottak, nekik uj Kadar kell.

navigator | 2010. április 23. | 01:23:07

"az elvtelenségtől, a technokrata akarnokságtól és a korrupciótól szabadulni nem tudó MSZP zuhant vissza" - e mondatban minden további nélkül az MSZP behelyettesíthető a FIDESZ-szel. Akkor viszont a megállapítás valóságtartalma nulla.
"Azt a Bokros Lajost, aki a liberalizmus nemes eszményét a szociális érzék nélküli doktrinér piacelvűséggé redukáló, neoliberális szellem talán legismertebb hazai képviselőjévé vált az utóbbi másfél évtizedben." - ezt egy olyan valaki fogalmazza, aki annak idején messze nem piaci alapon indította útjára, s majd főszerkesztette a Heti Választ, hanem súlyos adóforintokból? Költségvetési támogatás nélkül e lap nem élte volna túl első éveit!
Farizeus szerző, rettenetesen gyenge cikkel. Hamis premisszák, hiteltelen elemzés. Arra se emlékszik, hogy ő adott felületet - főszerkesztőként - számos antiszemitának. Bizony...

Őrizzük meg a józanságunkat. Az örömittas jobboldali elemzőknek is ezt javaslom. A kiteljesedő depresszió mély gödrében tapogatózó baloldali és liberális elemzőknek pedig még inkább. A rendszerváltás régen bekövetkezett. A valódi. Ezért aztán a mostani sem lehet „az igazi rendszerváltás” pillanata. Ez a műfaj nem ismeri az újrajátszást. És nincs itt a világvége sem. Nem az „egypárti demokrácia” korszaka köszöntött be. De a remélhetőleg mély és alapos változásokra, a sok tekintetben zsákutcás folyamatok felülvizsgálatára és kiigazítására kedvező alkalom nyílik. Közös felelősségünk, hogy élünk-e vele.

A Fidesz vasárnap nem „a baloldali és liberális Magyarországot” gyűrte le. Sőt nem is egyedül a Fidesz gyűrte le, ami legyűretett. Hanem csak egy, a baloldaliság nemes eszményének karikatúráját megtestesítő párt, nevezetesen az MSZP minősíttetett vissza középpárttá. És a két dicső rendszerváltó párt, az MDF és az SZDSZ egymásba fogódzkodó, szánalmas töredéke jutott a süllyesztőbe. Az a töredék, mely végvonaglásában ráadásul Bokros Lajost emelte maga elé vagy fölé pajzsként, hogy elfedje a pártdemokrácia sokszori megcsúfolását és az ennek eredményeképpen létrejövő szellemi és szervezeti tákolmányt. Azt a Bokros Lajost, aki a liberalizmus nemes eszményét a szociális érzék nélküli doktrinér piacelvűséggé redukáló, neoliberális szellem talán legismertebb hazai képviselőjévé vált az utóbbi másfél évtizedben. Sikeresen kompromittálták is egymást.

Nem történt itt semmi váratlan. Csupán az utódpártiságának legrosszabb örökségétől, az elvtelenségtől, a technokrata akarnokságtól és a korrupciótól szabadulni nem tudó MSZP zuhant vissza megérdemelten csaknem arra a méretre, ahol húsz éve kezdte, és a rendszerváltás hőskora két főszereplőjének, az egykori jobbközép MDF-nek és a balközép SZDSZ-nek az utóbbi időben már alig-alig létező csökevénye hullott ki méltán az Országgyűlésből – jubileumi ajándékként húsz év után.

És ha így még fájdalmasabbnak tetszik is ez némely, e pártok iránt elkötelezett baloldali, liberális elemzőnek, mégis az az igazság, hogy legyűrésük nem csupán a Fidesz érdeme, hanem a Jobbiké és az LMP-é is. Azé a két párté, amelyek az egyébként szintén a rendszerváltozás vakvágányainak felülvizsgálatát, évtizedes torz fejleményeinek kiigazítását hirdető Fidesznél is átfogóbb, mélyrehatóbb bírálatát fogalmazták meg az elmúlt húsz évnek. Az előbbi szélről, a posztmodern szélsőjobb barbár hangján, az utóbbi középről, a posztmodern ököpolitika mérsékelt hangján.

De egyaránt egyetemlegesen szembefordulva a politikai közéletet a kezdetektől mindmáig meghatározó politikai elittel, pártjaival és érdekcsoportjaival. Érthetően, hiszen épp az általuk összehozott morális, szociális, politikai válságra adott válaszként születtek. Döntően annak az új politikai nemzedéknek az alapélményéből, amelynek már nem lehetett tevőleges szerepe a húsz esztendővel ezelőtti rendszerváltásban. És a mai egymásra torlódott válságokhoz vezető, rendszerformáló gazdasági, szociális, kulturális folyamatok meghatározásában sem.

Igen, kétségtelen, hogy az elmúlt húsz év után valamiféle új korszak következik – ha megszerzi a Fidesz a kétharmados többséget a második fordulóban, ha nem. Az a magyar pártpolitikai rendszer ugyanis, amelynek az alapjai két évtizede alakultak ki, vasárnap látványosan összeomlott. Ez a szerkezet valamiféle ellenállhatatlan belső logika kényszerének engedve, némi bizonytalankodás után már eleve a kéttáborúság felé indult el a kilencvenes évek elején. Az ezredfordulón egy történelmi pillanatra úgy tetszett, hogy végül kétpólusú rendszerként szilárdulhat meg, és így konszolidálhatja a liberális demokráciát és a piacgazdaságot.

Az esély azonban hamar tovatűnt. A legrosszabb arcát e rendszer tagadhatatlanul az elmúlt évtized politikai hidegháborújában mutatta meg, amikor már minden igyekezetével kétpártivá próbálta egyszerűsíteni magát. Hogy ennek nem lesz jó vége, mert csak felerősíti nemcsak a pártpolitika, hanem a egész magyar közélet szubkulturális, törzsi tagolódásra való hajlamát, egy pillanatig sem volt előttem kétséges. Minél előrébb jutott e folyamat, annál terméketlenebbnek tűnt a keretei között zajló küzdelem, és annál elérhetetlenebbnek látszott a rendszer konszolidációjának lehetősége. Annál szembeötlőbbé vált ugyanis a felek közötti konszenzus alapjainak hiánya.

Ennek a történetnek, most csakugyan úgy fest, vége van. Az első pillanatban azt gondolhatnánk, hogy az egyik fél totális győzelmével, a leendő miniszterelnök nemrégi előadásában centrális rendszerként felvillantott politikai szerkezet létrejöttével. Amelyben a győztes komoly ellenerő, potenciális váltópárt nélkül tartósan kormányozhat. Holott a helyzet korántsem ilyen egyszerű. Az új pártpolitikai rendszer inkább három- vagy négypólusúnak ígérkezik, mintsem egypólusúnak.

Ott lesz a Tisztelt Házban a középpárti méretre visszasorvadt MSZP, amelynek a helyzete sokban emlékeztetni fog a húsz évvel ezelőtti, az első szabadon választott parlamenten belüli MSZP-ére. A többiek által, ha nem is egyformán, de egységesen elutasított korszak, az egymásra torlódott válságokhoz vezető kormányzás időszakának megszemélyesítője lesz. A Nyugathoz való felzárkózásban, a regionális versenyben bekövetkezett lemaradásunk felelőse. A szociális ellentétek elmélyüléséhez, kiéleződéséhez vezető korszaké. A korrupció elhatalmasodásáé. A demokratikus intézmények és a piacgazdaság súlyos hitelvesztésének korszakáé. A politikai kultúra elvadulásáé. És e szereptől igen nehéz lesz szabadulnia. Mert nyolcéves kormányzásának köszönhetően a felelősség mindezért valóban mindenekelőtt az övé. Mindhárom vetélytársa nagyobb bizalmi tőkével és perspektívával vághat neki a következő éveknek. Ma legalábbis bizonyosan mindhárman ezt gondolják.

Ott lesz önálló tényezőként az MSZP-hez hasonló erőt képviselő, de felszálló ágban lévő, dinamikus szélsőjobboldali párt, a Jobbik. Ökoszociális, szabadelvű konzervatívként, akinek húsz esztendeje hangoztatott meggyőződése, hogy a nyugati típusú liberális demokrácia és piacgazdaság rendszerét csak középről, a legfontosabb kérdésekben ugyanazon a nemzeti konszenzuson belül politizáló és épp ezért egymást kölcsönösen legitim szereplőknek tekintő középpártok együttműködésével lehetséges konszolidálni.

Természetesen nem örülök annak, hogy közel 17 százalékos erővel betört a magyar parlamentbe egy olyan szélsőjobboldali erő, amely minden jel szerint eleve kívül látja magát ezen a feltételezett nemzeti konszenzuson. Lévén hogy egyedül saját magát tekinti nemzetinek. Parlamenti szereplésük aligha javítja majd a politikai vitakultúrát. Létük azonban adottság, megerősödésük az elmúlt húsz év gazdasági, szociális, kulturális folyamataira, összetorlódott válságaira adott válasz, a nemzeti frusztráció sajátos megnyilvánulása. És részben legalábbis az egymással terméketlen küzdelmet folytató rendszerváltó pártok politikai hidegháborújának mellékterméke.

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nemcsak szélsőjobbról jelenik meg az új parlamentben erős rendszerbíráló hang, hanem végre középről is. Fölényesen túljutott ugyanis a választási küszöbön egy olyan új csapat is, amely már a nevével is azt üzeni, hogy lehet más a politika, mint amilyennek az eddigi főszereplőktől megtapasztalhattuk. Kultúrájában, nyelvében, módszereiben, az alul lévők iránti elkötelezettségében, az önmagunk és környezetünk iránti felelősségtudatban.

Az LMP zömében lelkes ﬁatalok alkotta csapata, akik a közéleti nyelv hihetetlen mértékű lepusztulása, infantilizálódása, illetve elvadulása és az elhatalmasodó politikai apátia idején bizonyították, hogy csakugyan lehet másként is. Húsz év után első ízben az egész országban választhatóvá tették az ökopolitikát, a fenntarthatóság, az igazságosság és a részvételi demokrácia eszményét hangsúlyozó minőségkapitalizmus, vagyis a liberális demokrácia eszményével társított ökoszociális piacgazdaság programját. Amely úgy kínál kiutat a magyar társadalmat nyomasztó válságokból, hogy nemcsak az önmagunkért és környezetünkért viselt felelősségre, hanem a jövendő nemzedékekért viselt globális felelősségünkre is tekintettel kíván lenni.

És nemcsak választhatóvá tették, hanem egyenes úton járva, hihetetlenül kevés pénzből, aktivistáik elkötelezettségének köszönhetően arról is sikerült meggyőzniük a választók 7,48 százalékát, hogy érdemes őket szavazatukkal támogatni, a parlamentbe bejuttatni. A számarányuknál jóval nagyobb lesz a felelősségük abban, hogy miként alakul a demokráciánk jövője. Az LMP kinyilvánítottan nem baloldali párt, ahogy nem liberális és nem konzervatív, de mindhárom eszmekör fontos értékeire méltán hivatkozik. Közösségelvű konzervatívok, emberi jogi liberálisok és a kiszolgáltatottak iránti szolidaritást hangsúlyozó baloldaliak együtt hozták létre, és együtt építik tovább.

Rövid távon azonban kétségtelenül az otthontalanná vált egykori baloldali, liberális szavazók százezreire gyakorolhatja a legnagyobb vonzást. Ha jól él ezzel a lehetőséggel, posztmodern ökopártként úgy válhat középtávon a Jobbik nyomására remélhetőleg középre húzódó, mai populista konzervatív Fidesz váltópártjává, hogy e szerepbe való belenövésével az egész magyar demokrácia konszolidációját is elősegíti.

A szerző közíró

Címkék: voks