Ha egy szezonban egy autó helyét kétszer meg kell tisztítani a 20-25 centis hótól, és a havat (elszállítás végett) fel kell valamire rakni, ennek az elvégzése becsülhetően 6-8 ezer forintba kerülne, és akkor még nem számoltunk az egész megszervezésének a sok energiát igénylő feladatával. Mondhatnánk, hogy szervezze meg az, akinek a parkoló pénzt hoz. Szinte önkéntelenül is a parkolótársaságokra gondol mindenki. Ez elvileg jogos, de a gyakorlatban valószínűleg beletörne a társaságok bicskája abba, ha erre vállalkoznának. Egyrészt a házban lakók autója melletti hó ellapátolását az tudja jobban megszervezni, aki maga is ott él. Arról nem is beszélve, hogy „külsős” hómunkások bizonyosan nem vigyáznak úgy az autók épségére (lapátolás közben), mint a szomszédban lakó autóstárs. Másrészt a fővárosbeli 130 ezer fizetős köztéri parkolóhely néhány nap alatti megtisztítása napi 3-4 ezer hómunkást igényelne. Aki ezt meg akarja oldani a fővárosban, annak még akkor is fel kell kötnie a nadrágját, ha profi logisztikai szakember. Először is ki kellene jelölni a város belső területén 3-4 üres teret a parkoláshoz (pl. Kossuth tér, Hősök tere). Innen el kell hordani a havat. Ekkor ide állhatnak be azok a személyautók, amelyeket ügyes-bajosan gyorsan kiástak a hóból. Amely utcákból kiálltak az autók, ott gyorsan kupacokat kellene rakni a hóból.

Másodsorban meg kellene szervezni a havat elszállító járművek érkezését, azoknak a hórakománnyal való „megpakolását”. Ha tiszta a terep, akkor máris visszaállhatnak az autósok, hogy üres legyen a 3-4 központi parkoló a más városrészekből épp kiásott autók számára…

Kulcsszerepet kellene szánni a házmestereknek. Ők ismerik a helyi lakókat, rá tudják beszélni őket néhány órás hólapátolásra, az autóval a központi parkolóba való elvitelére stb. A szomszédos házmestereknek egyeztetniük kellene – mondjuk lakótömbszinten – az összegyűjtött hókupacok elszállításának az ütemezéséről.

A munkafeladatok kiosztásának, a fuvarozás finanszírozásának a módszerét a lakóközösségeknek kell kitalálniuk. Kívülállóként legfeljebb csak a kibic tanácsait lehet osztogatni. Anyagi vonzat nagyrészt ott jelentkezik, amikor a fuvardíjat ki kell fizetni. Valószínűleg a parkolótársaságok se zárkóznának el attól, hogy a fuvarozás kiadásainak egy részét ők fizessék.

Kibicként egy módszert azért megemlítenék. Az autótulajdonos lakók ősszel fizethetnének 5–10 ezer forintot a házmesternél. Kevesebbet azok, akik vállalják a hólapátolást. Többet azok, akik nem érnek rá a hólapátolásra. Még egyfajta keresztfinanszírozás is elképzelhető lenne: a közös költséggel elmaradó lakók pl. hólapátolással törleszthetnék az adósságukat. De idén a parkolótársaság is küldhetne munkaerőt. Olyanokat, akik egyfajta amnesztia keretében minden fél nap hólapátolásért egy „mikuláscsomagban” rájuk kirótt terhektől mentesülnek (beleértve a bírságokat, késedelmi pótlékot, ügyvédi díjat stb.).

A szerző közgazdász

Kapcsolódó cikkek: A gazdaság mindenekelőtt? | Minőségi romlás a felsőoktatásban | Szakmánk, jövőnk, etikánk | Ütközőzóna Európa határán | „Megnyugtató” válasz