belépés belépés | segítség segítség | alkalmazások alkalmazások | RSS RSS | előfizetés előfizetés | akciók akciók Nol.hu | NolBlog | NolTV | Hírmátrix | NolRandi
 
Népszabadság.hu | NolBlog | NolTV 2012. május
26. szombat

Nem a nézőszám a mérce

A Magyar Televízión - s főleg azokon, akik a hátterében ügyködnek - sok mindent lehetne és kellene számon kérni, de egyvalamit biztosan nem: a nézőszámot. És nemcsak azért, mert a médiatörvényben nincs erre vonatkozó kitétel, hanem azért sem, mert a minőségi elvárásokkal nehezen egyeztethető össze a mennyiségi szemlélet.

Domokos Lajos| Népszabadság| 2009. október 16. |14 komment

nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra

Cikk értékelésBe kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

MsAcca | 2009. október 16. | 19:25:13

kuvik:
A Petofin minosegi konnyuzene van, amit erdemes hallgatni es nem kellene egyenlosegjelet tenni az MR2 es a kereskedelmi radiok koze! Viszont azt itt termelt reklambevetelbol lett es lesz penz arra, hogy kortars irodalmat hallgathassunk a Kossuthon es kozvetiteseket pl a MET-bol a Bartokon. Ezek az adok ugyanolyan szinvonalasak, mint a BBC4 (irodalom, kult) es a BBC3 (zene es muveszet) - Mo-rol is mukodnek interneten keresztul.

Nagyszeru a BBC finanszirozasaban, hogy en, az adofizeto fizetem evente 1x, jelenleg 139 fontomba kerul (ez most 139 liter benzin, kb fele az eves internet elofizetesunknek). Miert fontos a direct finanszirozas? Azert, mert igy nem kerdes, hogy kinek kell, hogy musort gyartson a BBC. Ha a mindenkori kormany, azaz a politika finanszirozza, akkor a politikanak fog - ha en fizetem, az elofizeto, akkor nekem fog! Persze van a BBC Trust, de amint valami tortenik es megindulnak a nezoi telefonok es emilek, azon nyomban reagal a BBC is.

Irodalommal kapcsolat a szinten brit mintara keszult "Nagy Konyv" megmutatta, hogy a magyar ember nem olvas - a legnepszerubb konyvek iskolai olvasmanyok lettek, a kortars irodalom nagyon rosszul szerepelt. Pedig vannak nagyszeru iroink - nem Krudyt, Jokait kellene sulykolni, ok a 21. szazadhoz tulsagosan lassuak, a vilag amiben jatszodnak idegenek a mai embertol. Azon kellene inkabb elgondolkodni, hogy miert nem jutnak el az atlag olvasokhoz Szabo Magdak, Hay Janosok, Rakovszky Zsuzsak, Nadas Peterek?

csárly | 2009. október 16. | 18:45:21

„csárly” egyenes hurrázik, hogy a közszolgálati rádió második csatornájából egy pillanat alatt kereskedelmi adót fabrikált az új elnök"

Az a helyzet, hogy amíg valamit közpénzből fizetnek, annak a társadalmi szórakozást le kéne fedni teljesen. Szerintem a Petőfi teljesen korrekt így, ugyanis van több millió ember az országban, aki nem a komolyzenére bukik.

Bár lehet, hogy te sajnálod, de bizony nem sokan vannak, akik egész nap irodalomról, vallásról stb-ről szóló műsorokra kíváncsiak. Van sok dolog, amivel minőséget lehetne szórakoztatóan csinálni. Lehetne szó technikai újdonságokról (autók, elektronikai cikkek stb), különböző tájakat is be lehetne mutatni (ilyen van néha most is, de elég siralmas szokott lenni), megmutatni a világot (de nem feltétlen csak templomokat, egy 100 éves lelkész kommentárjával, hanem például zenei fesztiválokat, ételeket, az ottani társadalom életét), lehetne több vetélkedő is akár, egyszóval igényesen, de szórakoztatni.

kuvik | 2009. október 16. | 17:12:33

Az elmúlt alig több mint tíz év a kereskedelmi televíziózásnak köszönhetően megtette a hatását a társadalom kulturális igényének teljes ellaposodása terén. Nem hiányzik már a frissen diplomázott fiatalok számára sem Móricz, Vörösmarty, Csokonai, Erkel, Katona József, Ady, Csontváry, mert nem tudják, hogy kik ők. Ezt bizonyítja az is, hogy egy-egy ilyen név beazonosításával már milliókat lehet nyerni a kereskedelmi tévék kvíz vetélkedőin. Mindezt tetézte a sok kimosakodott politikus gátlástalan nyomulása, minek következtében a közszolgálati fő műsoridő kizárólag a demagógia és populizmus felületévé vált. Mellette pedig még költségvetési eszközökkel szkanderezték az összes elnököt – „Mi vagyunk a nép, mi mondjuk meg, hogy mi legyen” felkiáltással. Meg a nagyothallók és gyengén látók, a bélyeggyűjtők, az I. világháborús veteránok, s főként az allergiások (a „nagykurátorok”). A szakemberek meg valahogy azt vették észre, hogy kívül kerültek a kapun, a kulturális szerkesztőségeket felszántották és sóval behintették, az utódok meg kitalálták, hogy ezentúl csak beszélünk a kultúráról, művészetről. Hát így nem lehet. Az előttem hozzászólók nagy része is himnuszt zeng a kereskedelmiekről – „csárly” egyenes hurrázik, hogy a közszolgálati rádió második csatornájából egy pillanat alatt kereskedelmi adót fabrikált az új elnök. Az senkinek nem jut eszébe, hogy az üzletekben vásárolt szárnyas betét, mobil telefon, WC szagtalanító árából befolyt irdatlan pénz – mely ugyanúgy a miénk volt, mint az adó – soha nem kerül „rá” a kereskedelmi képernyőre, hanem vándorol ki a részvényesekhez. Az a pénz nem fáj, csak az, amit egyébként nem kapnak meg a közszolgálati televíziók ahhoz, hogy színvonalas közszolgálati műsorokat tudnának gyártani. Hosszú évek óta pótcselekvés van. Tudomásul kell venni, hogy joga van (lenne) annak is szórakozni, művelődni, aki nem a jobb sorsra érdemes Fábry Sándor prosztatájára, vagy fingszagára kíváncsi. Ez egyfajta oktatás is, mely nem közvetlenül, hanem csak időben csúsztatva hozná meg a maga hasznát. Mindannyian nézzünk magunkba, de inkább ki-ki olvassa el a maga hozzászólását, és rájön, hogy nem csak elütésekről van szó, hanem a fentebb leírtak következményeiről.

Melchior | 2009. október 16. | 16:54:54

Továbbá: hírműsort csak a hírek kommentár nélküli közlésével készíthetnének.
Ezzel szemben: kötelezően saját gyártású filmeket, Tv-játékokat, vetélkedőket stb. stb. kellene finanszírozni.

Melchior | 2009. október 16. | 16:51:18

Néhány nappal ezelőtt, egy más, de a közmédiával is foglalkozó cikk kapcsán már megírtam: csak a teljes elszakadás a politikától és a piac szereplőitől tud megoldást kínálni a minőség radikális javítására.
A közmédiumo(ka)t a mindenkori GDP bizonyos százalékának -törvényben rögzített biztosításával- kell(ene) fenntartani és tiltani bármilyen(!) reklám sugárzását.

csárly | 2009. október 16. | 14:54:18

MsAcca | 2009. október 16. | 13:02:50

Ez a MR-s példa talált. Ott lehet látni, hogy ki lehet szolgálni a közt minőségien is. Én régen soha nem halgattam, de az átalakítás óta kb egyfolytában a Petőfi szól a kocsiban, sokszor otthon is.
A tv-vel az a baj, hogy tulajdonképpen ottvan 4 csatorna (m1,m2,duna1,duna2), de ha megnézzük, ők 4-en se fedik le a társadalom érdeklődési körének jó részét. Alapvető baj, hogy nincs a fiataloknak számára vonzó műsor.
Szerinte elég lenne max 2 adó, de mindkettő földi jelleggel, és az egyik inkább konzervatívabb, a másik fiatalosabb tartalommal, úgy, hogy közben a valóban közérdekű (pártatlan híradó, 1-2 beszélgetős műsor közszereplőkkel, gazdasági témák-ez feltétlen fontos lenne, mert ezen a téren a társadalom meglehetősen analfabéte, lásd populizmus térnyerése stb..)
Azzal ugyanis szerintem nem érünk el semmit, hogy nyomatjuk a "kultúrát", de senki nem nézi. Tudomásul kell venni, hogy az emberek többségét már nem köti le pl. a vallási, költészeti jellegű műsorok, pláne nem a fiatalokat.

MsAcca | 2009. október 16. | 13:02:50

storgg: mondanek egy kozszolgalatit, amelyik vastagon veri egyes musoraival a kereskedelmi teveket, kevesebb penzbol gazdalkodik, mint amazok: BBC. A kulonbseg abban van, hogy versenyezni akarnak a kereskedelmi tevekkel es nem a palyaszelerol figyelni az eletet, mint az MTV. Es nem csak, hogy akarnak versenyezni, hanem kotelesseguk is, hiszen erre kapjak az adofizetok penzet - koztuk az enyemet is. Azert el kellene gondolkodni azon, hogy Mo-on 30 Md-bol miert nem lehet nezheto, ertekes musorokat gyartani? Talan nem azok vannak pozicioban, akik valoban tehetsegesek, akiknek valoban ott lenne a helyuk? Nos, pontosan ezert kell a verseny es ezert kell ebben az MTV-nek is resztvennie. De meg a BBC-ig sem kell elmenni, itt van nagyon jo peldanak a Magyar Radio, ahol Such Gyorgy csodalatos munkat vegzett, ezuton is gratulalok neki!

Domonkos Lajos: ez a cikk kozhelyek sorjazasa, nem igazan erzem benne a megoldal fele vezeto ut halovany kepet sem. Emlegeti a BBC-t, mint nagyszeru peldat, a BBC fele az egyik legalapvetobb elvaras a nezettseg - vagy nincs tisztaban azzal, hogyan mukodik a BBC vagy onmaganak mond ellent! Nem lehetne, hogyha valaki ilyan marhara okos, hogy kerekasztalokat hoz ossze, akkor valami fogalma is legyen arrol, hogyan is mukodik mondjuk a BBC?

guga | 2009. október 16. | 12:14:38

Át lehet ballagni egy kereskedelmi csatornához, s bebizonyítani, hogy éles helyzetben tudnak hozni minőséget is, meg nézőt is :))

Muhahantyú.
Hja, hogy az már nem megy a sok megkövült kádárivadéknak, mert hozzászoktak, hogy elég kinyalni valakinek a fenséges valagát.

guga | 2009. október 16. | 12:13:11

Na most: ha a köztévé se a minőséget, se a mennyiséget nem tudja produkálni, akkor mire a pampogás?
Minek közpénzen eltartani ezt a sok fenékvakargató idiótát?

komszomol | 2009. október 16. | 11:23:14

Persze a tévéhiradó is bulvár már a javából. Különösen a "lássok mi lesz még a tévéhiradóban" beszólástól fog el a harctéri idegesség.

Aztán bele tudnék rúgni a készülékbe, amikor "híradó" címszó alatt valami idióta Guiness rekordot adnak be.

komszomol | 2009. október 16. | 11:17:21

"Népszabadság is kénytelen könnyedebb tartalmakat beengedni hasábjaira, tipográfiájában, címadási gyakorlatában bulvárosabb megoldásokkal kísérletezik"

Az nem kifejezés! Züllik a Népszabi, de piszkosul.

strogg | 2009. október 16. | 09:57:31

Az én véleményem kissé más.
Azért nem kéne szisztematikusan alázni az MTV-t, mert ő főleg közszolgálati TV, ami törvényszerűen nem képes versenyben maradni a kereskedlemi adókkal szemben. És ezért nem is képes a profit orientáltan fenntartani magát! Nem is kéne elvárni tőle.
Az megint egy másik kérdés, hogy a gazdálkodása szempontjából a mtv körmére sem ártana ránézni.
Az mtv -nek nem dolga a piaci verseny, nem dolga a piacvezető szerep, és soha nem fog tudni ringben maradni a kereskedelmi adókkal. Az mtv dolga a teljes kötszolgálatiság, amibe beletartoznak a többségi/kissebbségi kultúrális műsorok, felekezeti műsorok, főbb regionális hírek, híradó, olykor egy-egy beszélgetés, színházi közvetítés, pár film esténként, esti mese, stb....
A köz szolgálata sosem lehet profit orientált, különben a gazdasági tényező törvényszerűen a közszolgálatiság kárára nyer teret. Ezt be kéne látni, és el kell fogadni. Vagy módosítsuk a média törvényt, és ne legyne kifejezetten közszolgálati adó, vagy sajnos bele kell ölni a pénzt, és kész.
az én személyes magánvéleményem az, hogy hosszú távon az sem járható út amit ak ereskedelmi adók művelnek, mivel a nézőszám növelése érdekében már gyakorlatilag semmi sem szent! Az a töménytelen kultúrmocsok amit gyártanak roppant káros tud lenni. Nem véletlen, hogy állandóan birkóznak az ORTT-vel.

bo-56 | 2009. október 16. | 09:47:04

helyesen: produkcióit.
Hogy csak szemelgessünk: Beugró, a TV ügyvédje, Záróra, À la carte
Úgy, ahogy még tartja magát Az este, A szólás szabadsága, egyre kevésbé a Híradó, de jól látszik a törekvés ezekben is a kiürítésükre.

bo-56 | 2009. október 16. | 09:42:39

Sajnos, az MTV a maga két csatornáján nyújtott eddigi teljesítményével aligha alkalmas a minőséggel alátámasztott magasabb költségek igazolására. Ennél nagyobb gond, hogy eddigi, még nézhető és bizonyos mértékig autentikus produkcióját nagy erővel radírozza ki éppen a műsorstruktúrából, többeket közülük már csak a régi felvételeket pörgetve ismétel. Ami a helyére lép, az pedig bizony közszolgálat címén nehezen eladható, mert ahogy Tölgyesi helyesen állapította meg, lassan a (leendő) miniszterelnök közvetlen alárendeltségébe tartozó propagandaminisztériumként is üzemeltethető lenne.

HIRDETÉS
- A törvény nevében! Őrm...
- A törvény nevében! Őrmester, hajtsa végre az ítéletet!
Népszabadság - Marabu

A szerző a Nemzeti Média Kerekasztal ügyvivője

Jól mutatja ezt, hogy jó ideje a Népszabadság is kénytelen könnyedebb tartalmakat beengedni hasábjaira, tipográfiájában, címadási gyakorlatában bulvárosabb megoldásokkal kísérletezik annak érdekében, hogy a példányszám csökkenését megfékezze. Ehhez képest immár a Népszabadság is beállt azok sorába, akik az MTV körüli kétségtelenül égbekiáltó anomáliákat a nézőszám tükrében jelenítik meg. A Dupla fejés (október 2.) című cikk alcímében ez olvasható: "Az MTV jóval több pénzből feleannyi nézőt sem vonz, mint a kereskedelmi adók." A cikk bevezetője szerint "A köztévé egymagában közel tripla akkora területen dolgozik, mint az RTL Klub és a TV2 együttvéve. És harmadannyi nézőt szolgál ki." Abban semmi kivetnivaló nincs, ha az MTV-vel kapcsolatban felvetik a nézőszám alakulásának kérdését, a működtetés gazdaságossági mutatóinak összefüggéseit, de félrevezető, ha nem a médiatörvényben meghatározott közszolgálati feladatokat tekinti mércének, hanem a kereskedelmi csatornák adatait. Márpedig a cikk szerzője, Nagy József, éppen ezt teszi.

Ugyanez a szemléletmód tükröződik az újság egy nappal későbbi tévékritikájában: "ha az MTV ilyen kitűnő, villámkezű, villámeszű szerkesztőkből, szakemberekből áll, vajon miért nem készítenek több nézhető műsort, hogy aztán az egekbe szökjön a nézőszám, egymásnak adják a kilincset a hirdetők, ellenoldali politikusok pedig egy légtérben, emberi szóval vitassák meg a megvitatandót. Hogy azt érezzük végre: a köztelevízió tényleg a közért teszi a dolgát." (Trencsényi Zoltán: Citrom, október 3.) Az esztétikai kérdésekben gyakran mérvadónak tekinthető kritikus ezúttal mintha a kereskedelmi televíziók bulvármegoldásainak irányába terelgetné az MTV-t, amikor a "nézhető", tömegeket vonzó műsorokat kéri számon rajta. Mintha a közszolgálati csatorna nem másolná eléggé már most is a kereskedelmieket - benyomásom szerint gyakran szánalmas módon.

HIRDETÉS

A közmédiumok esetében a nézettségi, a hallgatottsági mutatók döntő mérceként való használata ellentétes a médiatörvényben megfogalmazott célokkal, sőt a társadalom érdekeivel. A közszolgálati médiumokat ugyanis önvédelemből működteti és finanszírozza a társadalom. Azért, mert biztos akar lenni például abban, hogy olyan hírműsorokat is talál, amelyek a kiegyensúlyozottság, a tárgyszerűség jegyében tájékoztatnak, szemben az elsődlegesen a tőkeérdekeknek alárendelt, a szórakoztatást a hírműsorokban is középpontba állító kereskedelmi adókkal.

A közszolgálati médiumokra többek között azért van szükség, hogy legyenek tömegkommunikációs eszközök, amelyek a társadalom minél jobb működését szolgáló értékeket, normákat közvetítik, ellentétben a normákat extremitásokkal felrúgó kereskedelmi csatornákkal. A közműsoroktól azt várjuk el, hogy a magaskultúra irányába mutatva szórakoztassanak, szemben a legigénytelenebb nézőhöz alkalmazkodó, pénztermelő csatornákkal. A közszolgálati adók dolga lenne, hogy igényes műsoraikkal külön-külön is megszólítsák a társadalom minél több rétegét. Az emiatt gyakran alacsony nézettségű és fajlagosan költségesebb közmédiumok jelentőségét az értékmentés és -teremtés tovagyűrűző hatásában kellene lemérnünk, nem pedig azon, hogy hányan nézik, hallgatják őket.

Sokan állítják, hogy hovatovább időszerűtlenné válik a közszolgálati médium mint intézmény is. Eszerint a szabályozásnak nem az egyes csatornákat kellene megcéloznia, hanem a közszolgálati médiatartalmat támogatni, függetlenül attól, hogy milyen felületen - nyomtatott, televíziós, rádiós, internetes stb. formában - éri el a közönséget. Én nem szaladnék ennyire előre. Továbbra is abból indulnék ki, amit egy dokumentumfilmben az ORF, az osztrák közszolgálati rádió és televízió egykori intendánsától, Gerd Bachertől hallottam. Szerinte a népi kezdeményezésre 1966-ban megszületett osztrák médiatörvény az ORF-et felszabadította a pártpolitikai és az anyagi függés alól. "A tudósítások minősége azért javult, mert azt mondtuk magunkban, az ORF-nek nem nézettségi rekordokra van szüksége, hanem az osztrák öntudat központi intézményévé kell válnia."

A recept - az ORF-é, a BBC-é is - itt van előttünk, csak át kellene venni. Ám valamiért nem akaródzik. Azok, akik helyzetbe kerülnek - alig leplezett hatalmi és/vagy anyagi érdekeik miatt -, nem akarják ezt. Ellenben hagyják, talán ösztönzik is, hogy elterjedjen a közvéleményben: a nézettségi és hallgatottsági adatokhoz kell mérni a műsorok sikerét - jóllehet, ez ellentmondásban van a médiatörvény betűjével, még inkább a szellemével. Ha ugyanis a nézettség a mérce, akkor nem szabadna előírni - márpedig a médiatörvény előírja -, hogy a közmédiumoknak mindenekelőtt a hallgatók, a nézők tájékozódási, kulturális, állampolgári, életviteli szükségleteit, igényeit szolgáló műsorszámokat kell közzétenniük. Ezen belül különösen művészeti alkotásokat, az egyetemes, a magyar és a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek kultúráját kell bemutatniuk, a kisebbségi léteket, álláspontokat is hangsúlyosan meg kell jeleníteniük. Oktatási, képzési feladatokat kell ellátniuk, a tudomány eredményeit ismertetniük, egyházak tevékenységének, hitéletének kell teret adniuk, továbbá gyermek- és ifjúsági műsoroknak, a gyermekvédelemmel kapcsolatos felvilágosításnak. Szolgálniuk kell az állampolgárok jogi és közéleti tájékozódását, az egészséges életmódot, a környezetvédelmet, a közbiztonságot stb. A közmédiumok kötelessége, hogy nyilvánosságot teremtsenek az életkoruk, a testi, szellemi vagy lelki állapotuk, társadalmi körülményeik miatt hátrányos helyzetben lévő csoportok számára.

E feladatok egy részét nyilvánvalóan lehetetlen magas nézettséget elérve biztosítani, miközben más részüket persze kellene. Ám mindent egybevetve, a nézettség fetisizálásával szemben a mérce csak az lehet, hogy milyen minőségű műsorok gyártására használja fel a rendelkezésére bocsátott közpénzt a Magyar Televízió (persze törvényes keretek között).

De ha már közpénz. Az osztrák minta szerint vissza kellene állítani a normatív finanszírozást! Ne feledkezzünk meg róla, hogy a Medgyessy-kormány népboldogító indítványa óta, amit minden parlamenti párt megszavazott, a közfinanszírozás nálunk nem átlátható, előre nem tervezhető, hanem évről évre megalázó, a politikai-gazdasági akaratok rejtett érvényesítésére alkalmas alkudozás keretében alakul ki.

Oda jutottunk, hogy a magyar Nemzeti Média Kerekasztal valamelyik tanácskozásán Tölgyessy Péter azt mondta: a mostani helyzetben még az is jobb lenne, ha közvetlenül a miniszterelnök alá (!) rendelnék a magyar közszolgálati médiumokat.

Miközben az ORF, ama hajdani elvek jegyében, az ország egészére tekintő értékrendet szem előtt tartva, az Ausztria jövőjét szolgáló ismereteket terjesztve igen jó néző- és hallgatószámokat produkál, a Magyar Televízió munkatársai gyakran átgondolatlan bírálatok össztüzében, politikai befolyásoktól, a beszállítóktól, a gyakran külső érdekeket kiszolgáló, megalkuvó menedzsmentjétől szorongatva vívják harcukat a kereskedelmi televíziókkal. Pedig nekik nem ez lenne a dolguk, hanem az, hogy Magyarország öntudatának központi intézményévé tegyék az MTV-t.

Gyanítom, hogy ma már ez meg sem fordul a többség fejében, mert mindenki azt sugalmazza nekik, hogy a kereskedelmiekhez kell mérni magukat. Ezzel pedig a baj igazán végzetessé válhat. Félő, hogy a piacon egyeduralomra törő csatornák érdekeit kiszolgáló politikusok nem fognak habozni, hogy megadják a kegyelemdöfést az MTV-nek is, mint ahogy megadták már annyi mindennek itt az elmúlt húsz évben.

A köztévét, úgy vélem, nem "a piacon egyeduralomra törő csatornák érdekeit kiszolgáló politikusoktól" kell féltenünk, hanem a saját pártjuk vélt vagy valós érdekeit érvényesítő, a közmédiát (is) maguk alá gyűrő politikusoktól - valamint a köztévére szánt közpénz saját zsebükbe "mentő" köztörvényesektől. Amúgy a cikk lényege, hogy a köztévé több mint ötször akkora helyen, több mint négyszer annyi emberrel és sokkal drágábban állítja elő programját, mint pl. az RTL Klub. Miközben az MTV jelenlegi kínálata aligha igényel nagyobb erőforrást, mint bármelyik kereskedelmi csatorna produkciói. A nézőszám mindehhez csupán adalék, de annak beszédes. A kívánatos mérce a köztévé esetében, ebben egyetértünk, nem a pénz, hanem a (költséghatékonyan előállított) minőség.

Nagy József

Címkék: Fórum
 
nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra    14 komment

HIRDETÉS

HIRDETÉS
.
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS
. .
Galériák
     

Ez a címe

KÖVETKEZŐ » « ELŐZŐ
HIRDETÉS
. .
HÍRMÁTRIX . NOLTOP10
   olvasottak   
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS