laci_54 | 2009. szeptember 30. | 14:06:58

Ambivalens vagyok párt ügyileg.
Évek óta nyugaton dolgozom vezető beosztásban. (én vezetem a kamiont:) Anno a foxi-maxit elvégeztem, mert kellett.
Az amit ma Magyarországon látok, az ellentmond az ott tanultaknak.
És nem lényegtelen az amit Orbánék szisztematikusan tettek: lejáratták vélt vagy valós dolgokkal a baloldali politikusokat.
Egy a BBC-ben hallott riport megragadt a fejemben, magyar újságíró kérdezett.
A válasz szerint az is sáros lett nyugat szemében aki a sárt dobálta!

Szkeptikus | 2009. szeptember 29. | 16:06:24

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Maci Laci | 2009. szeptember 29. | 13:06:31

Moderálási alapelvek- komment törölve -

chazooo | 2009. szeptember 29. | 12:39:26

Moderálási alapelvek- komment törölve -

ikszuram | 2009. szeptember 29. | 10:34:53

Mit kezdjen egy átlag laikus? A kérdésfelvetés azért jogos,mert a fogalom körül olyan homály és zürzavar van,hogy csak beleszédülni lehet.Szabó,Szili,Kemény,Krausz és sorolhatnám tovább,mert mindenki másként értelmezi a baloldaliságot.Ezért csak elbeszélnek egymás mellett,de nem polemizálnak egymással.S nem segítenek a fogalom tisztázásában.Amennyit én megértettem az egészből,azt leginkább Krausz Tamás tudta megfogalmazni,de azt viszont javarészt korszerűtlennek, tartottam.Biztos,hogy Krausz elvhű,de nézetei anakronisztikusak!
A többiek "mágcsak nem is korszerűtlenek!" , csupán zavarosak.

kormos | 2009. szeptember 29. | 08:52:29

"Ám vitathatatlan, hogy az MSZP tagjainak és vezetőinek egy (kisebb) része ma is baloldali, ragaszkodik marxista, antikapitalista nézeteihez."

Mérhetetlen örömmel olvasom, hogy egy "baloldali" pártban -bár kisebbségban!- vannak baloldaliak (is).

Csak látni nem látom őket. Bizonyára illegalitásban kénytelenek működni szegények.

Szili? Krausz?
Ugyan...

Legfeljebb szavakban.

nagyozi | 2009. szeptember 29. | 08:50:25

Czöndör Úr ! A cikkében emlegetett bizalmi tőkét nagyon nehéz lesz visszaszerezni, mert már nincs!! Fel tetszettek élni!!!

nsada75 | 2009. szeptember 29. | 08:10:36

"A százhetvenhat választókerület mindegyikében több rátermett személy is akad a képviselői státusz betöltésére, csupán a konkrét helyi hatalmi viszonyok akadályozták eddig is és akadályozzák most is helyenként, hogy a legalkalmasabbak, vagyis az esélyesebbek kerüljenek a választók által való megmérettetésre."
EGYET ÉRTEK. VÉGRE VALAKI MÁS IS ÍGY LÁTJA. Vidéken is sok a begyepesedett helyi pártvezető, aki az alulról jövő kezdeményezéseket elnyomja, és a régi ismerősöket futtatják, akikkel már befürödtek.

Johann Furchtbar | 2009. szeptember 29. | 08:02:54

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Czöndör Gyula | 2009. szeptember 29. | 07:26:37

Egy korábban megírt cikkem egy részletét emeltem ki. A cikk az akkor reflektorfénybe került BKV és egyéb ügyek bekövetkezéséért való felelősség kapcsán is íródott.
Kemény Csabának abban teljesen igaza van, hogy a párton, főleg a területi és mindenféle pártvezetésen belül az összetartó erő az anyagi érdek. Ennek az érdekeltségnek kialakult hálózati rendszere van. Az nem teljesen fedi a valóságot, hogy a "pártvezetés és a tagság egy kisebb része ragaszkodik csak a marxi antikapitalista nézetekhez". A pártvezetés nagyobb része valóban a polgári balt képviseli politikájában, de személyes életvitelében is. Míg a tagság egy jelentős része még mindig reménykedik abban, hogy folyamatosan és ügyesen ráerőltetett vezetőit képes változásra bírni. Bár, akik megunták, megunják ezt a küzdelmet, azok elhagyták, vagy éppen elhagyni készülnek a pártot. (ezért ma már senki nem mer számot mondani arról, hogy hány tagja is van az MSZP-nek)
Az alábbiakban a cikkem egy részlete:

"Mintha az MSZP még mindig nem értené, hogy majd nyolc éves regnálása valóban számos torzulást eredményezett belső viszonyaiban is, amelyért a politikai felelősséget az érintetteknek válogatás nélkül vállalnia kell. Az nem a felelősség vállalása irányába mutat, ha a kialakult erősorrend alapján – a bázisdemokrácia „elektorai” által megtámogatva - összeállítják a választási listáikat, majd a legjobb helyekre soroltak magabiztosan várhatják a parlamentbe jutás után a négy éves semmittevést, amit a jelenlegi pártpreferenciák valószínűsítenek. A felelős felkészülésnek már a jelöltállításban meg kell mutatkoznia. Ezért a párt Országos Választási Bizottságának megkerülhetetlen előírásban rögzítenie kell - a közvélemény előtt is - az országgyűlési és önkormányzati képviselők jelölésének magukra nézve kötelező követelményrendszerét.
Ennek egyik legfontosabb eleme, hogy a jelöltek, még a jelölés első fázisában tegyenek nyilvános nyilatkozatot arról, hogy személyük semmilyen gazdasági és közpénzkezelési visszaéléssel semmiképpen sem hozható összefüggésbe, politikai és gazdasági felelősségi körükben eljárva, gyanúsítható ügyeket senkinek sem néztek el, és semmilyen formában nem is támogattak, amit az ellenzék a választási kampányában eredményesen felhasználhat ellenük.
A százhetvenhat választókerület mindegyikében több rátermett személy is akad a képviselői státusz betöltésére, csupán a konkrét helyi hatalmi viszonyok akadályozták eddig is és akadályozzák most is helyenként, hogy a legalkalmasabbak, vagyis az esélyesebbek kerüljenek a választók által való megmérettetésre.
A bizalmi tőke visszaszerzése mindennél előbbre való! A választási előkészületek jó lehetőséget biztosítanának ilyen bizalomépítő gesztusokhoz. Ezek elmulasztása azonban tovább fogja mélyíteni a bizalmatlanság vágta egyre szélesedő repedéseket, melyek mentén a szakadás rövid úton menthetetlenül bekövetkezik, ..."

Hurvinek | 2009. szeptember 29. | 07:00:23

Moderálási alapelvek- komment törölve -

geogeo | 2009. szeptember 29. | 03:23:04

Az élő Marx
Viták során, nagyon gyakran Marxra hivatkozva kapom újságolvasóként a megsemmisítőnek szánt érveket: a tőke és a munka kibékíthetetlen ellentétben áll egymással, a profit az maga a kizsákmányolás - s hogy egy baloldali az csak tőke- és piacellenes lehet. Ebből vonják le azt, hogy „A baloldalnak új párt kell” (Kemény Csaba, szeptember 29.)
Amikor Marx élt, még nem ismerték a játékelméletet. Marxból ezért azt lehet levezetni, hogy vagy a tőkés - vagy a munkás lehet a nyertes. (Más dolog, hogy ma kikből állhat a munkásosztály).
Egy parlamenti mandátum megszerzése: zéró összegű játszma, csak egy győztes lehet. De a politika, a gazdaság nem az. De legalább is nem törvényszerű, hogy az legyen. S a legnagyobb tragédiák akkor történnek, amikor egy győztes-győztes játszmánál a felek nem ismerik fel a helyzetet, s egy zéró összegű játszma szabályai szerint viselkednek. Ezt hívják háborúnak.
Mindenesetre a baloldalnak van egynehány eszmei tisztázandója, pl. hogy mit jelent a kizsákmányolás, milyen legyen a viszonya "A" tőkéhez. Meggyőződésem, hogy a profit, az "értéktöbblet" önmagában nem kizsákmányolás, csak akkor, ha a profit az egyenlőtlen feltételekből származik. S különösen izgalmas kérdésnek tartom, hogy meddig "munkabér" a munkabér - vagyis meddig a munkaerő újraelőállításának költsége - s különösen egy tudás-igényes munkakörben az egyén felhalmozott tudás-tőkéjének a megtérülése, vagy ha tetszik, a profitja? Ez sem könnyű - de addig is meg kell találni a szövetségeseket: A Föld sorsáról különböző szcenáriók ismertek, de minden bizonnyal azokat a törekvéseket célszerű támogatni, melyek a kultúrák közeledéséhez vezetnek, megakadályozzák a természet és az elmaradottabb világok kizsákmányolását, érvényesíti a komparatív előnyöket, megakadályozza a monopóliumokat, pl. a méretek korlátozásával, a licencek idejének korlátozásával és hozzáférhetőségével. A gazdasági racionalitás és a stabilitás is azt követeli, hogy a „forró pénzek” mozgása ne váljon el a jelenlegi mértékben a reálfolyamatoktól.
Amíg az elátkozott, az ördög földi helytartójaként is ismert menedzser hajlamos a tőzsde napi szorításában rövidtávú érdekeknek megfelelően viselkedni és kiszolgálni a „forró tőkét” – a „vezető” (leader) stratégiában gondolkodik, s ehhez partnere a szakmájára büszke mérnök is. A menedzser csak akkor változtat a viselkedésén, ha erre kényszerítik – kevésbé a politikusok, mint inkább a civilek, akik véleménye meghatározó lehet az adott cég imidzsében – a kialakult képben. Így a multi Danone is tárgyalmi kényszerült a győriekkel – de pl. a Schell, (pardon: egy kagylós olaj-multi) mely fegyveres konfliktusokkal volt összehozható, illetve világbotrányt okozott, hogy veszélyes hulladékokat süllyesztett a tenger fenekére – ma a környezet-tudatosság (social responsibility) élharcosa, s ebben a leginkább környezetterhelő cégek is követik – igaz, elsősorban otthonukban.
Minden gazdasági vállalkozás örül, ha monopol-helyzetbe kerül – ugyanakkor képesek belátni, hogy az élet nem feltétlenül un. zéró-összegű játszma. S minél hosszabb távú az érdekeltség, ez annál inkább érvényesül, legyen szó az energia-forrásokról vagy éppen a feszítő társadalmi különbségekről. S bizonyított, hogy távlatban azok a vállalkozások versenyképesek, melyeknél nem csak a hatékonyság a kulcsszó, hanem ahol tőkének tekintik a tudást, az embert.

A NewDeal, a szociális piacgazdaság nemzeti keretekben annak a felismerése, hogy a felek (tőke-munka) közt létrejöhet nyertes-nyertes kapcsolat.

Most globális, "planetáris" keretekben kell, s szerintem csak így lehet megtalálni a nyertes-nyertes játszmákat. S ezen a szinten lehet gondolkodni a Tobin-adón, vagy még távlatosabban Liska Tibor társadalmi örökségén.
A baloldalnak biztos, hogy egy megújuló, de lehet, hogy egy új párt kell. De nem azért, mert Marx nem látta előre a XXI. századot.

fideszss | 2009. szeptember 29. | 02:34:38

Jobboldaliként te csak a jobbikot fogod kapni:D majd amikkor a fidesz SS-t lassan magába szívja én is majd nevetek:)

rocksztar | 2009. szeptember 29. | 00:55:11

jobboldaliként, már csak egy kávét kérek