A szerző a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke

A gyűlöletbeszéd kérdését el tudom határolni a gyülekezési jogtól, a rendőrségi és alkotmánybírósági határozatok különbözőségével is tisztában vagyok, s véleményem megfogalmazásakor még nem ismertem írását, amellyel egyébként egyetértek.

A félreértésre az adott okot, amit Valki László az Index szerint az MTI-nek mondott: az "[...] európai emberi jogi egyezmény és a [ ...] polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya ugyan egyaránt kimondja a szólás és gyülekezés szabadságát, azonban mindkét egyezmény rögzíti azt is, hogy ezeket az állam korlátozhatja a nemzetbiztonság, a közbiztonság, illetve mások jogainak és érdekeinek védelme céljából. [...] A [párizsi béke]szerződés rögzíti azt is, hogy Magyarország a jövőben sem engedheti meg az ilyen [fasiszta] szervezetek működését. A jogász szerint a magyar állam az egyezményekben foglalt megszorításokat a rendszerváltozáskor nem ültette át tökéletesen a belső jogba, és így a jogalkalmazók, a rendőrség, a bíróság sem szerezhet azoknak könnyen érvényt." Ha ez utóbbi mondatot tévesen értelmeztem, elnézést kérek.

Mint láttuk, mindkét egyezményben szerepel, hogy a gyülekezés szabadságának korlátozása csak törvényben történhet. Tehát az egyezményes korlátozásokra a tagállami hatóságok nem hivatkozhatnak közvetlenül: kell lennie átültető jogszabálynak, amely a hatóság korlátozó döntéseinek közvetlen alapjául szolgál. A gyülekezési jog tekintetében ez a gyülekezési törvény, de az az előzetes tiltást a mások jogainak előre feltehető sérelme alapján nem engedi meg. Nem érvényesül tehát az egyezményes feltétel, amely törvényi rendelkezést követel meg az egyébként legitim célú korlátozáshoz. Ugyanígy a békeszerződés sem szolgálhat az egyénekkel szembeni fellépése alapjául átültető szabályozás nélkül.

Válaszírásra az indított, hogy Valki írásában felbukkan a felelősséget nem viselő, ezért igazán komolyan nem vehető civil szervezet egyre elterjedtebb toposza. Nem vitatom, hogy a rendőrség feladata nehéz. Gyakran a rendőrség "viszi el a balhét" a jogalkotás mulasztásaiért. Nem vitatom, hogy könnyebb jogszabályokat elemezni, mint rendezvényt oszlatni, vagy bíróként dönteni egy súlyos morális kérdéseket felvető ügyben. De egy szakmai vitában ezt az érvet felhozni egy tisztességesen megindokolt gondolatmenettel szemben aggályos, mert nem az érvelés, hanem az érvelő - vélt - "gyengeségét" állítja előtérbe, és azon az alapon, hogy a jogvédő szervezet kevésbé konkrét szerepet tölt be a jogalkalmazásban, mint a rendőrség, kétségbe vonja a szervezet jogát, hogy fellépjen a közhatalmi szervek általa jogsértőnek tartott aktusai ellen. Ráadásul ez a felvetés figyelmen kívül hagyja, hogy a Helsinki Bizottság évente közel 100 ügyfélnek nyújt ügyvédi segítséget, álláspontja tehát jelentős gyakorlati tapasztalatokon alapul.

Valki László nem osztja a tavalyi felvonulással kapcsolatos aggályaimat, és kijelenti: a jognál jobban bízik a jogalkalmazókban és abban, hogy amikor szükségünk lesz rá, a jövőben is megvédenek minket. Felhívnám ezért a figyelmét három, összhatásában nyugtalanító tényre: a rendőrség figyelmeztette a melegfelvonulás résztvevőit, hogy fellép a közízlést sértő magatartásokkal szemben; jövőre az a párt fog kormányt alapítani, amelynek az emberi jogokért felelős országgyűlési bizottságba delegált egyik tagja a menet megtiltására hívta fel a rendőrséget; a hivatkozott nemzetközi egyezményekben a közerkölcs is szerepel a gyülekezési jog korlátozásának lehetséges alapjaként...

Kapcsolódó cikkek: Bal sors | Performance vagy próbakő? | Tornádó előtt köpönyeg... | Mi a "humanitárius intervenció" - és mi nem? | Gáza és Trianon