A Meleg Méltóság Menetének megítélésében szemmel látható a különbség a kormány és a köztársasági elnök között. Utóbbi nem volt hajlandó fogadni a Magyarországi Leszbikus, Meleg, Biszexuális és Transznemű (LMBT) Szövetség képviselőjét, Steigler Sándort, aki a rendezvény védnökének szerette volna megnyerni az államfőt.

Sólyom László elzárkózását sok publicista bírálta. "Sajnálatosnak tartjuk, hogy a köztársasági elnök nem foglal állást a melegek jogegyenlősége mellett, ahogy pedig megtette ezt nemrégiben Gordon Brown brit miniszterelnök vagy Hillary Clinton amerikai külügyminiszter. Szerintünk a köztársasági elnök feladata többek között az, hogy kiálljon minden állampolgár jogegyenlőségéért, ezért vagyunk csalódottak", jelentette ki Steigler.

A nyilvános polémia jelzi, hogy a felvonulás, melyet 1997-ben először rendeztek meg nálunk, és hosszabb időn át eseménytelenül zajlott, napjainkra kiemelt fontosságú politikai üggyé vált. Az igazságügyi és rendészeti miniszter július huszadikán leszögezte: a kormány támogatja a homoszexuálisok hagyományos fesztiválját és felvonulását. Draskovics Tibor fogadta az LMBT képviselőjét, a Szivárvány Misszió Alapítvány kuratóriumának elnökét.

Steigler Sándor ekkor kijelentette: "A 2008-as felvonulás már nem sértette mások érzékenységét." (Ami annak a beismerését jelenti, hogy a 2007-es menet, melyet a tavalyihoz hasonlóan ellentüntetők zavartak meg, igen.) Mindenesetre Draskovics megígérte, a rendőrség azonos mércével mér majd, és ha indokolt, a gárdistákhoz hasonlóan a homoszexuálisokat is előállítja garázdaság szabálysértésével.

Őszintén szeretném, ha a Meleg Méltóság Menete minden rendzavarás nélkül, békésen lezajlana, de az előjelek nem túl biztatóak. Súlyos válságba, a felbomlás küszöbére került az a párt, az SZDSZ, mely a hazai politikai erők közül leginkább felkarolta a "másság" ügyét: nem tudott jelentősebb tömegeket megmozgatni tavaly ősszel a "Tarka magyar!" című antirasszista felvonulás sem, melynek céljai között szintén szerepelt a homoszexuálisok jogai melletti kiállás. Persze attól, hogy egy ügy most nem népszerű, lehet tisztességes, számot tarthat a szolidaritásra. Nagyobb gondot jelent a magyar közvéleménynek, hogy a Meleg Méltóság Menete ebben a formában nem egyszerűen a melegek támogatását szolgálja, hanem a transzneműekét, a transzvesztitákét is, akiknek az érdekei távolról sem azonosak a homoszexuálisokéval.

Kérdés: hol a helye a szereplésre vágyó transzvesztiták produkcióinak, akárhogy ítéljük meg azokat művészi szempontból? A Meleg Méltóság Menetének színpadain, vagy egy melegbárban, zártkörű rendezvényen? Véleményem szerint a melegek jogainak kiterjesztése feltartóztathatatlan folyamat, amit csak helyeselni lehet, beleértve polgári házasságuk és örökbefogadási joguk elismerését is. De mennyiben szolgálja ezeket a célokat a Meleg Méltóság Menete, mely eredetileg Pro-Gay Performance, homoerotikus parádé volt, figyelemfelkeltő és a heteroszexuális közönséget provokáló célzattal? Nyilvánvaló, hogy most is valami hasonló produkció, nem pedig politikai demonstráció készül, hiába nyilatkozta azt Steigler Sándor, hogy "nem sértik majd mások érzékenységét". És ki ítéli meg majd, hogy mondjuk a bőrtangát viselő, ráadásul tagadhatatlanul vonzó, félmeztelen shemale-k tánca minek minősül majd az Andrássy úti mozgó színpadokon?

Elképzelem derék magyar rendőreinket, amint egyetlen pillanat alatt felmérik, megvalósította-e valamelyik felvonuló a közszemérem elleni vétség szabálysértését, és nyomban kiemeli a delikvenst a felvonulók közül. Eközben néhány száz méterre társai az agresszív, dobáló és tomboló homofób tüntetők ellen lépnek fel. És mindezt "folyamatos mozgásban".

A Meleg Méltóság Menetének biztosítása, ha az ellentüntetők velük párhuzamosan haladhatnak, szinte megoldhatatlan feladatok elé állítja a 2006. októberi indokolatlanul erőszakos fellépése óta elbizonytalanodott rendőrséget. A hazai és külföldi újságírók, operatőrök és riporterek tömege minden mozdulatot rögzít majd, s utólag szigorúan meg fogják bírálni az intézkedéseket. Ha van helyzet, melyben a magyar rendőr, illetve a felettese képtelen racionálisan reagálni, akkor az az, amikor a tömegkommunikáció figyelmének középpontjába kerül. Szóval a legszebb reményekre jogosít a szeptember ötödiki rendezvény.

Most már csak az a kérdés: a magyar demokráciát akkor éri-e nagyobb kár, ha a szélsőjobboldali tüntetőket ütlegelik a rohamrendőrök, vagy akkor, ha a rendezvényt "depolitizálják", egyszerű, rendészeti problémaként kezelik? Utóbbi esetben egy ilyen kulturális Pro-Gay Performance-nak jobb helye lenne pl. a Millenáris Parkban, ahol a produkciókat a melegek és a velük szimpatizálók akadálytalanul élvezhetnék, a tiltakozókat pedig hatékonyan távol lehetne tartani. Ki tudja, ott még talán a köztársasági elnököt is rá lehetne venni arra, hogy támogatásáról biztosítsa a melegek amúgy rokonszenves ügyét, aminek személy szerint kifejezetten örülnék.

A szerző újságíró

Kapcsolódó cikkek: A gyülekezési szabadság és a jogvédők | Tornádó előtt köpönyeg... | Mi a "humanitárius intervenció" - és mi nem? | A huszadikból a huszonegyedikbe | Gáza és Trianon