
Tojások: figyeld a kódokat!
A házi tyúk őse, a bankivatyúk természetes körülmények között egész nap szaladgáló, bozótlakó madár. Tény, hogy már vagy nyolcezer éve háziasították, ám ez a néhány évezred a törzsfejlődés menetében futó epizód, a madár alapvető biológiai tulajdonságait nem változtatta meg. Vagyis ahhoz, hogy a tyúk jól érezze magát, néhány feltételre – például sok mozgásra és a kórokozókat távol tartó napi rendszeres porfürdőkre – továbbra is szükség van.
A jólét pedig ebben az összefüggésben egészséget is jelent; hogy csak egyetlen példát említsünk, rendszeres mozgás nélkül leépül a csontozat, ami rossz hatással van a tojások ásványianyag-tartalmára is. Természetellenes feltételek között tartott háziállatból tehát nem lehet egészséges élelmiszert előállítani. A tojótyúkokat nagyüzemi körülmények között eddig hagyományosan példányonként 550 négyzetcentiméter alapterületű, rácsos aljú ketrecben nevelték. A szóban forgó felület kisebb egy A4-es lapnál – ezen jóformán megfordulni sem lehet, séta vagy egyáltalán bármilyen helyváltoztatás szóba sem jöhet, nem is beszélve a porfürdőről. A nagy tömegben összezsúfolt állatok telepei a fertőző betegségek melegágyai, ezeket antibiotikumok, levegőfertőtlenítők és egyéb kemikáliák bevetésével próbálják távol tartani. A piacra kerülő tojások döntő többsége ilyen környezetből származik – pontosabban csak származott, a mostani reformokig. Az új előírások 750 négyzetcentimétert írnak elő tyúkonként, azaz nagyjából egy söralátétnyivel nőtt a „sétatér”. Ez tehát még nem a jólét előszobája, de mindenképpen apró lépés az „állathoz méltó” életfeltételek biztosítása felé.
A nagy ugrást e téren is a fogyasztók igényeinek megváltozása, a tudatosság növekedése jelentené. Kevesen tudják például, hogy az eladott tojásokon ma is kódok jelölik a különféle tyúktartási technológiákat. A nullás kód a biotojást jelöli, az egyes a farmi (szabadtartásos), a kettes a mélyalmos (általában zárt, közös térben, de nem rácsos ketrecekben termelt) tojásra utal. A hármas a ketreces tartás kódja, azaz mostantól azt tudatja, hogy a tojás „anyukája” nem 550, hanem 750 négyzetcentiméteren tengeti az életét.
Az EU-nak a változtatással a biológiai/egészségügyi szempontokon túl vidékfejlesztési szándékai is voltak: ha a ketreces tyúktartás drágul, akkor versenyképesebbé válik a hagyományos, „ház körül kapirgálós” forma, amely Magyarországon és Európa-szerte visszaszorulóban van. Márpedig a fejlettebb tagállamokban (például Ausztriában vagy a skandináv országokban) egyre inkább prioritássá válik a vidéki népesség helyben termelt élelmiszerekkel történő (ön)ellátása, amiben a tyúknak és a tyúktojásnak kulcsszerepe lehet.
 Szabadon tartott tojótyúkok a Toni's Freilandeier nevű osztrák cég egyik farmján. Évi nyolcvanmillió organikus tojást állítanak elő a cégnél Reuters - Herwig Prammer
Egyetlen tojás fedezi egy felnőtt napi fehérjeszükségletét, 18 tojásban pedig egy kilogrammnyi húsnak megfelelő tápanyag van, de a tojás előállításának sokkal kisebb az ökolábnyoma. Az sem mellékes szempont, hogy egy tyúk napi takarmányellátása nagyjából 15 forintból fedezhető, vagyis fajlagosan ez a legolcsóbb állati fehérje, amely a ház körül „megterem”.
Hány óráig utazhat egy vágóállat?
Az EU-ban a nagyüzemi baromfitartáson kívül a vágóállat-szállítás a legsúlyosabb állatjóléti probléma. Eddig több millióan írták alá a petíciót, amely az állatszállítási szabályok megváltoztatását (az utaztatás hosszának csökkentését, kötelező pihentető és itató megállók beiktatását) célozza, és a kezdeményezéshez több mint száz EP-képviselő is csatlakozott. A folyamatot elindító állatvédelmi szervezet nyolc órában maximálná a szállítás időtartamát. Az indok ugyanaz, ami a tyúkoknál: a jelenlegi rendszer nemcsak embertelen, de egészségtelen is. Az ömlesztett áruként fel-alá utaztatott állatokban stresszhormon termelődik, és a vásárlók ezt a kedvezőtlen hormon-összetételű húst fogyasztják – amivel saját magukat is egészségügyi kockázatoknak teszik ki.
|