Merkel kancellár a német hadsereg tengeralattjáróján. Túl aktív vagy túl passzív?

Reuters - Christian Charisius

Ám a Rövid útmutató a lusta EU-újságíráshoz című bejegyzés egyéb remek ötletekkel is szolgál. Például: „Használja minél gyakrabban az EU-bürokraták vagy a brüsszeli bürokraták kifejezést! (…) A hasznos jelzők közé tartozik a nem választott, a korrupt, a jól fizetett és a lusta.”

– Négy éve élek Nagy-Britanniában, és főként az ottani, az Európai Unióval szemben ellenséges média ihletett meg – meséli a Népszabadságnak a Kosmopolito név mögött rejtőző Andreas Müllerleile. A harmincéves német férfi (aki másodmagával, egy román nővel együtt írja a blogot) éppen a PhD-jét készíti uniós témában, és ehhez végzett kutatásokat Brüsszelben, amikor telefonon utolértük.

A csípős iróniával összeállított útmutató nagy sikert aratott, az angol eredetit máris nyolc nyelvre lefordították. – Ebből mindjárt kiderül, hogy más országokban is hasonlóan működnek a dolgok – teszi hozzá Andreas. Ő amúgy konkrét újságírókra gondolt, amikor a „jó tanácsokat” megfogalmazta, ám ezek az újságírók (bár olvasták a bejegyzést) nem vették észre, hogy céltáblákká váltak.

Pedig Müllerleile nyilai tényleg célba találnak. „Nem biztos benne, mi történik az EU-ban? Ne fárassza magát azzal, hogy felhív valakit Brüsszelben! Csak találjon ki valamit a banánokról, vagy hasznosítson újra egy fél évvel ezelőtt olvasott történetet! Ha ambiciózus, hívja fel egy párt sajtóosztályát a saját fővárosában!” Vigyázat, a blogger nemcsak a brit sajtót figurázza ki, amely rendszeresen azzal riogat, hogy az unió még a banán görbületét (uborka, paradicsom stb. méretét) is szabályozni akarja. Hanem azt a gyakorlatot is, hogy a média általában hazai politikusokat szólaltat meg, akik azt hordanak össze EU-ügyekről, amit csak akarnak.

– Sok újságíró dolgozik Brüsszelben, ők rendszerint értik a dolgukat. A gond inkább azokkal a kollégákkal van, akik az egyes tagállamokban, különösebb háttértudás nélkül tudósítanak az EU-ról, és legfeljebb uniós közleményekből másolnak ki néhány mondatot – magyarázza Andreas. Nekik, de ugyanúgy a politikusoknak is szól a következő javaslat: „Ne is tegyen említést arról, hogy a miniszterek megvétózhatják az EU-politikákat! Csak írja meg, hogyan rombolja le az unió a nemzeti szuverenitást!”

Hálás téma – emlékeztet Kosmopolito – az EU-támogatás is. „Vannak benne vicces projektek, korrupció és pazarlás. De sose említse meg, hogy a projektekhez társfinanszírozás (a támogatott által fi zetendő önrész – a szerk.) szükséges! És kedvező példákat se hozzon fel, ezzel csak elrontaná a történetet!” Az EU egységes piaca kapcsán kiélezett versenyről érdemes írni, amelyben a közbeszerzéseket külföldi vállalatok nyerik; riogatni lehet munkahelyek megszűnésével és a helyi gazdaság tönkretételével is.

És hát ki ne ismerne rá – különösen az euró mostani válsága közepette – arra, miként tartják be egyre többen Andreas Müllerleile Németországgal kapcsolatos tanácsait? Ha a németek valamilyen területen aktívak, elég „német egyeduralomról” beszélni. (Kiegészítés: aki brit újságnak dolgozik, finoman célozzon a háborúra!) Ha pedig Németország passzív, elég annyit mondani, hogy a németek cserbenhagyták az EU-t. (Kiegészítés: aki brit újságnak dolgozik, tegyen hozzá valamit a háborúról!)

Kapcsolódó cikkek: Rezeg a léc Szerbiának | A Freedom House Orbánról: arrogancia és más semmi | Lomnici és Tőkés nyilatkozata a "magyarság hátrányos megkülönböztetése ellen" | Az EU győzött a szerb-koszovói határon | Facebookkal az országimázsért