Karnok Csaba

A nemzetközi gazdaság sikeres személyisége 1998-tól Orosháza díszpolgára. Ebben a Békés megyei kisvárosban beszélgetünk, a Guardian űrkorszakot idéző üzemének puritán irodájában. E gyárnak ő volt az igazgatója 1988-től 2007-ig. Bár az orosházi üvegipar gyökeresen átalakult, a privatizáció sikeresnek mondható: az amerikai családi vállalkozás nem pia cot vett, hanem korszerűsítette és a nemzetközi versenyben is sikeressé tette a gyárat. Háromszázötven ember dolgozik itt, a megvásárolt szolgáltatások még kétszer ennyi embernek adnak megélhetést. Nem a minimálbért könyvelgetik – a dolgozók havi bruttó jövedelme 300 ezer forint fölött van. Sápi Lajosnak ma már nincsenek megélhetési gondjai, de sohasem felejti el, hogy ifjú házas korukban évekig gyűjtöttek bútorra, lakásra. Azzal is tisztában van, hogy a gyár munkásai, akiknek a jövedelme korábban kiemelkedőnek számított, ma már nem nagyon engedhetik meg maguknak, hogy elmenjenek üdülni.

Egy globális üvegipari vállalat európai divízióvezetőjének nem gyárakat kell irányítania, hanem stratégiát alakítani. Eldönteni például, hová érdemes új üveggyárat építeni. Egy üveggyár 110-120 millió euróba kerül, inkább tőke-, mint személyzetigényes beruházás. A legfontosabb tényezők: mikor, hová és milyen gyártást telepítsenek? A négy regionális divízió – Észak-Amerika, Latin-Amerika, Euró pa és Ázsia-Közel-Kelet – fejlettsége sokban eltér egymástól. Észak-Amerika és Európa fejlett piac, ahol már nem a mennyiségi, hanem a minőségi növekedés a meghatározó. Németországban hosszú ideje nagyon magas követelmények vannak a hőszigetelés területén, mert rég rájöttek: az a legolcsóbb energia, amit nem engednek ki az ablakon. Míg Európa vezető gazdasági hatalmában már háromrétegű, kétbevonatos a hőszigetelő üveg, addig Oroszországban, Dél-Amerikában vagy Ázsiában ezt még nem tudnák vagy nem akarnák megfizetni.

Egy divízióvezetőnek – aki a földkerekség egynegyedén őrködik a cég versenyképessége felett – figyelnie kell, enyhül-e a válság, melyik országban merre mozdul a gazdaság. További fontos feladata, hogy meglássa: melyik országban milyen tehetségek bontakoznak ki, hogyan és hová lehet belőlük hatékony vezetőt nevelni. Egészen más feladat német kulturális közegben felépíteni egy gyárat, mint Oroszországban. Az utóbbiba megfelelő egzisztenciával rendelkező embert kell küldeni, mert sokféle kísértés érheti a helyi vállalkozók részéről, s roppant csinosak arrafelé a nők is. Aki jó vezető az amerikai kultúrában – ahol a döntések ott születnek meg, ahol a legtöbb információ a rendelkezésre áll –, az valószínűleg „elvérezne” Japánban. A szigetországi kultúra része, hogy mindent a hierarchia csúcsán hagyjanak jóvá. Igaz, a korrupció mellett Oroszországban is nagy szerepe van a hierarchiának.

A magyarok vezető kvalitásait firtató kérdésre Sápi tömören azzal felelt: – Nagyon innovatívak. A hiánygazdaság idején ugyanis hozzászoktak, hogy hiányos feltételek közt nekik kell megoldani a dolgokat. Néha az is a baj, hogy követni sem tudjuk, mit hogyan oldottak meg – tette hozzá.

Jó, ha az adott vezető ismeri és érti a gondolkodásmódot, amely körülveszi. Sápi Lajos azt hozza fel példának, hogy a német vagy a luxemburgi kollégái eleinte lenézték őt, amikor –már jóval az egyesülés után – a volt NDK-ban vezényelte egy üveggyár építését és működését. Később ez megváltozott, mert kiderült: ő azért eredményes, mert jobban érti a kommunizmusban formálódott gondolkodást, mint aki sohasem élt abban a rendszerben.

Karnok Csaba Szelíd ember létére vezetőként konfliktusokat is fel kell vállalnia. Ezek egy része a pénz, másik része a személyi kérdések körül alakul ki. Arányosságot kell tartani, hogyan alakuljanak egy adott évben a bérek, a prémiumok. Máskor azért folyik a rivalizálás, hogyan rangsorolják a tervezett beruházásokat. A személyi döntésekben nem az a nehéz, amikor kinevez valakit egy pozícióba, hanem az, amikor az illető esetleg nem válik be és fel kell állítani. Egy ilyen döntést nem könnyű meghozni – mégsem szabad halogatni. Súlyos károkat okozhat, ha ma kiderül, valaki alkalmatlan a pozícióra, de még jövőre is a helyén ül.

A magyar származású nemzetközi menedzserekről a hazai közvélemény jó részében olyan kép él, hogy fiatalok, pörgősek, kíméletlenek, nem a korábbi rendszerben szocializálódtak. Az 1947-ben született Sápi Lajos eltér e klisétől. Az 1970-es évek Magyarországán működött a nyolc gyárat összefogó Üvegipari Művek. Sápi Lajos 35 évesen műszaki vezérigazgatóként a hatalmas vállalat második embere lett. Akkoriban az üveggyárak még nem specializálódtak: szinte mindegyik gyártott síküveget, öblös üveget, tükröt, ampullát. A nagy állami programok – a lakásépítés, az Ikarus, a szovjet exportra készülő konzervek és borok – is az üvegipar fejlődését ösztönözték. Az autóüveghez a technológiát és a gépeket viszont csak nyugatról lehetett behozni – kellett és lehetett utazni, kapcsolatokat építeni. Óriási dolognak számított, ha egy üveggyár coca-colás palackot is tudott gyártani. Az amerikai eredetű üdítőital esetében olyan precíz záróberendezések voltak, amelyek már nem engedtek meg olyan hajszálrepedést, méretbeli pontatlanságot, amilyennel a Szovjetunióba még simán eljuthatott egy paradicsomos üveg. Az igazán jók akkor is képesek voltak „tőkés piacra” exportálni.

Az Üvegipari Művek az 1980-as években már vegyes vállalatot is létesített – a részvénytársaságokról szóló 1875-ös törvény alapján, amelyet a szocializmusban elfelejtették hatályon kívül helyezni. Sápi Lajos négy évtizede van a pályán, de eddig mindössze négy főnöke volt. Kiváló emberek, akiktől tanulni lehetett, akik engedték a tehetségeket előbbre jutni. Hagyták hibázni és hagyták a hibáikat kijavítani őket.

A nemzetközi menedzser béketűrő ember: úgy szervezi az életét, ahogy a munkája megkívánja. Élvezi azokat a lehetőségeket is, amelyeket a beosztásával járó sok utazás nyújt. Mint mondja, sok embert, sok várost, sokféle kultúrát ismer meg, s ez őt is sok dologban befogadóvá, nyitottá teszi. Szeret olvasni, hangversenyre, színházba járni. Kedvenc városai közé Budapestet, Berlint és Moszkvát sorolja. Berlin kulturális értelemben a világ egyik legszínesebb, legsokoldalúbb metropolisa. Moszkvában és Budapesten is válogatni lehet a múzeumok, kiállítások, koncertek között.

A napi séta és a hetenkénti úszás, fürdő része a rutinprogramjának, míg másik kedvencét, a golfot az új kihívás miatt háttérbe kell szorítania. – A golfoktatóm a Magyarországon családot alapított angol Damian MacPherson volt. A jó golftudástól messze vagyok, azt a szintet valószínűleg sohasem érem el. Ezzel együtt kikapcsol ez a sport, egy-egy játék során minimum három-négy órát a természetben töltök. Arról nem is beszélve, hogy remek kapcsolatépítési lehetőséget is biztosít. Sok embert ismertem meg, korábbi ismerőseim emberi tartása is mélyebben megmutatkozott előttem játék közben – mesélte.

A feleségével negyven éve vannak együtt. Felnőtt lányaik régen a saját életüket élik, Hedvig képzőművész, Ágnes tengerbiológus. Felesége megszokta, hogy a férje sokszor van távol. Az otthon harmóniáját ő biztosítja. – Van, aki nem szeret szállodában lakni – mondja erről Sápi Lajos.

– Ismerek egy neves bankvezért, aki mindennap a hajnali géppel ment Budapestről Münchenbe, az estivel pedig jött haza. Néha én is szívesebben maradnék otthon, a kertben. De nem berzenkedem, amikor eljön az idő, és indulnom kell a repülőtérre.

Névjegy

SÁPI LAJOS

1947-ben született Nádudvaron. Debrecenben nőtt fel, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen tanulta meg egy kedves professzorától, hogy „az üveg a legfinomabb fémkohászati salak”.

Pályáját a salgótarjáni síküveggyárban kezdte: az olvasztókemencénél volt művezető.1980-tól az Üvegipari Művek műszaki vezérigazgatója.1988-tól az amerikai Guardian orosházi gyárának igazgatója. 2007-től a világcég regionális igazgatója, gyárak építését vezényelte Németországban, Lengyelországban, Oroszországban. 2011-től a Guardian európai divíziójának vezetője.

Kapcsolódó cikkek: A seregek ura | Színpadra, öreg! | A gangok szerelmese | Prof. Neutrínó | Hangvarázsló