Állj a színpadon, feszítsd talpad a deszkának, öregember, emeld meg a kalapod, mosolyodj el, dünnyögj közben valamit, állj a színpadon, kabátod, amelynek szaga olyan lehet, mint szegény nagyapám krombikabátjáé, amikor kiemeltem annak idején a szekrényből, átitatva csomagolt levendula és a Bosnyák téri piac lángososának sűrű matt szagával, szinte sárgállott az illat a levegőben, sokáig esküt mertem volna tenni arra, hogy ez az a kabát, amellyel megszökött a hadifogságból, de aztán kiderült, hogy nem ez volt, és csak a Russian Songot énekelhette közben, verte lábával az ütemet, keményen, egyre keményebben a szibériai hóban, máskülönben sosem ért volna haza, kemény szövet ez a kabát, lendítsd hát meg a kabátod, tárd szélesre a szárnyait, ahogy meghajolsz széles, teátrális gesztussal, szinte a földig, hogy arcodba hulljanak megmaradt tincseid, és kezdd lábaddal verni az ütemet, agyin, dvá, tri, csitiri, hopp, ugorj, halál, te fekete lovas, légy hát a színpadon, hajolj földig, mint egy túláradt bohóc egy Fellini-filmben, széles, tág mozdulattal; Légy hát a színpadon, állj egyetlen árva mikrofon mögött, üres itt már minden, és énekelj a haverról, aki egy öreg kávéházban ül, és sosem álmodott, énekelj a rózsáról és a tövisről, vagy inkább ne is, énekelj nőkről, csillámasszonyokról, akik ott ülnek a belvárosi vonaton, akikért ki kell szökni az utcára, hátha az arcuk fölvillan a vonat ablaka mögött, ha épp ég a lámpa, csak nézni a mosolyokat, hátat és talpat a falnak vetve, a kalapot hetykén a homlokba nyomva, afféle ifjúként, dalolj a nőkről, szeretkezéstől pihegő asszonyokról, akik nem beszélik jól az angolt, mert ott, ahol te vagy, öregember, ott már senki se beszéli jól az angolt, a katonák szétszélednek a kocsmákban, rubinvörös ajkakba forrasztják félelmüket, miközben egykori rabok lesnek rájuk a sikátor mélyén, hogy elszedjék, amit másnap még elmulathatnának, állj, állj hát a színpadon, ott fenn, emeld meg a kalapod széles, tág mozdulattal, nézz ránk, ahogy csak szegény Woyzeck nézhetett a nő után, akit más elégített ki végül, magányosan, befelé fordulva, hiszen már a zongora a részeg, nem te, üss a zenegépre, és a szádból eregetett füst formáljon madárfészket borzas fejeden;

Széles, tág mozdulattal...
Reuters Lucas Jackson Légy hát a színpadon, ülj a zongora mögé, öregember, legyen mögötted bőgő, fi noman húzzák, lassan, karcosan, ahogyan csak a város legrohadtabb magnójából szólhatott, nyújtva, bekapva, hogy aztán a harmonikaszóra kirúgja magát, lassú blues ez, nehéz, szemcsés, mint a levegő a Keleti pályaudvar fölött, ahogy egy téli hajnalon fölszáll a város füstje, amiben ott kavarog a Románc, az öregember kalapján lévő zsírfolt szaga, ott a vasutas frissen vasalt munkaruhája, ott a skálás nejlonzacskó, ott kúszik benne a posta épületének gőze, ott a katonagyerek, akit elvisznek a váposok, mert odacsapta a sapkáját a lépcsőre káromkodva, húzzák maguk után, és a cipője leesik a lábáról, amiért majd még egy hetet rásóznak a fogdában, ott úszik a füstben a faluról cipelt rántott csirke, ott a pénzváltó bundájának kopott gallérja, ott a vonat fütytyentése, ott a kalauz, ott a massza, a Keleti pályaudvar fölött, benne apám szagával, ahogy átvág az aluljárón, kabátjából bűzlik a bagó, szemében már parázslik a nikotin, vág át a tömegen, valakinek nekiütközik és köhög, hát ülj a zongora mögé, öregember, legyen mögötted bőgő, finoman húzzák, légy a színpadon;

Légy a színpadon, öreg, feszítsd talpad a deszkának másnaposan, ne add fel, csinálni kell, mert a mi korunkban a másnapon már csak a harmadnap enyhít, gyere, öreg, egy jó bourbont esetleg Kentuckyból, hé, Frank, dobj már ide egy pár dollárt, úgy innék már, a nyakkendő kitántorog az előszobába, és a wurlitzer is könynyít magán, ilyen világ ez, a brooklyni lányok villódznak, megy a vonat, megy a belvárosba, oda, ahol kavarog a füst, az ember csak keresi a szívét így, szombat éjszakákon, aztán kidobják mindenét egy ablakon, még a cipőt is, ilyenek errefelé a szombat éjszakák, amikor csak a neonfények villódznak, a gyomrod görcsbe rándul, zihálsz, kilátszik mindened, jó éjt, Matilda, jó éjt hát neked is, küldök neked Valentin-napi üdvözletet Philadelphiá ból, küldök levelet az öreg kávézóból, ahol ott ül majd a haver dohányfüstbe burkolózva, és újra meg újra benyomja a zenegépbe azt a karcos dalt, azt a régit, amit csak öreg négerek énekeltek, de már ők is unták, és akkor most mégis, megint, újra ezt dobja be, és fogadkozik, hogy igen, előbb-utóbb abbahagyja majd, le kell szokni, mert a nikotin beleég az ember szemébe, hallod, a hangom is milyen karcos, mint egy régi blueslemez,menni kell, jó éjt, Matilda, küldök neked levelet a füstből is, amiben ott kavargok egyre;

Állj a színpadra, öreg, megpendül a pohárba ejtett dollár, a zsoké is halott már, megy a gyászmenet a koporsó után, elhalad lassan, zenélve, a tamburmajor neki vezényel, elmegy mindenki, lásd, öregember, itt vagyunk nagy magányunkban, itt vagyunk egyedül, Bukowsky halott, halott mindenki, apám is elment, szegény, kiégette a szemét a dohány, a csokoládéjézus is elolvadt, nézd, az édes masszát nyalom az ujjaimról, édes Jézus, édes, itt maradtunk hát, itt maradtunk magunknak ketten, állj hát a színpadra, hajolj földig, széles, nagy gesztussal, emeld meg a kalapod, lendítsd a kabátod, megpendül a dollár, feszítsd a talpad a deszkának, öreg, maradék hajad a homlokodba hull, várjuk a Halált, földig hajolva, belemosolyogva a szemébe.

Lendíts!
Névjegy

THOMAS ALAN WAITS A kaliforniai Pomonában született 1949. december 7-én. Amerikai énekes-dalszerző, zeneszerző, színész. Hangja összetéveszthetetlen: egy kritikusa szerint olyan, „mintha Bourbon whiskey-s tartályban áztatták volna, majd a füstölőben lógatták volna néhány hónapig, és végül a füstölőből kihozván áthajtottak volna rajta autóval”. Alternatív és folk kategóriában is nyert már Grammy-díjat, zenéjében a blues, dzsessz és varietéelemek keverednek. 2011-ben beiktatták a Rock and Roll Hall of Fame tagjai közé.

Feleségével, Kathleen Brennannal és három gyermekével Kaliforniában él.

Legújabb albuma a Bad As Me. A budapesti Katona József Színházban Ascher Tamás rendezésében játsszák a Woyzeck – Waits dalaival megzenésített – változatát. (Forrás: Wikipédia)

Kapcsolódó cikkek: A gangok szerelmese | Prof. Neutrínó | Hangvarázsló | Életérzés a könyvesboltból | Pszichéjavító