Fotó - Száraz Kata

Úgy látszik tehát, a birkózás – ha csupán fiatalabb korban űzik – mégsem szégyeníti meg a fejet. Matyasi Gábor Kazincbarcikán nőtt fel, kisiskolásként birkózott; férfias környék, férfias küzdelmek. Amúgy jó tanuló, jó sportoló volt, szép szabályos életet élt, különösképpen nem kacsingatott a kócos művészetek felé, talán csak édesapjától szivárgott felé valami ebből a világból. Édesapjától, aki többször, hiába felvételizett a színművészetire, és aki bár vegyész lett, szép verseket írt, mindenből tréfát űző ítészek szerint talán még kovalens kötésre vagy a dezoxiribonukleinsavra is talált volna rímet.

A művészetért rajongó előképek között kell még említenünk Dezső bácsit, az Angliában végzett plébánost, aki naponta a Matyasi családnál ebédelt; zongorája volt, számos antik bútora, gyönyörű festményei és mély műveltsége. Dezső bácsi cikkeket fordított a helyi orvosoknak, az érdekesebbeket a fiatal Matyasi Gábornak is megmutatta, így nem csupán a művészet szeretetével fertőzte meg, de az orvosi pálya felé is felnyitotta a szemét.

Matyasi Gábor igazán orvosi egyetemista évei alatt került közelebb aművészethez. Előbb magányos farkasként (orvosi ügyességgel) gyártotta az apró ékszereket, kisplasztikákat, később Debrecenben egy kollégiumi szobában lakott két művészlelkű orvostanhallgatóval. Egyikük tehetséges szobrász volt, a másik tehetséges festő, ők ketten képzőművészkört is vezettek. Hősünk immár ki sem maradhatott a különféle alkotó folyamatokból, később, amikor a budapesti kollégiumba került, kreatív ötletei még erőteljesebben szökkentek szárba.

Fotó - Matyasi Gábor Kitalálta a kollégiumi koktélbárt, amely hetente egyszer nyitott ki pár órára, de milyen pár óra volt az... A kollégisták a sarokba hajították a papucsot és a zizegős mackónadrágot, szépen kiöltöztek, Matyasiék klubvezetőkként csokornyakkendőben pompáztak, és hirtelen az orvosi egyetemisták kollégiumába költözött a múlt elegáns szelleme: korabeli kávéház vagy alkalmi luxusbár képében. A helyiség falait csillagos égbolttá dekorálta, hatalmas akváriumot állított eléjük, benne neonhalakkal, fantáziája szárnyalni kezdett.

Matyasi Gábor előbb az általános orvosi kart végezte el, később arc- és állcsontsebész lett, azt mondja, vonzotta a lehetőség, hogy visszaadja a betegségtől, sérüléstől eltorzult arcok valódi formáit, eredeti szépségét. Afféle szobrászmesterség ez, ha szabad a földre rántanunk ezt a szép hivatást, melyet különben földre rántott a való élet is igen hamar.Már az első ügyeleti napokon, amikor a Merényi kórházba sorra jöttek a szétgyalázott fejű beengedőemberek, a bevert arcú, bilincsben előállított rabok, arcon rúgott sportolók, az útszéli árokból kihalászott biciklisták és azok az asszonyok, akik arra a kérdésre, hogy mi történt velük, előbb a mellettük ülő, bulldogarcú férjükre néztek, aztán rövid csendet követően, halkan azt mondták: leestem a létráról. Matyasi Gábor megtudta ekkor, hogy a biciklizés veszélyes dolog, a pesti éjszaka kőkemény és a magyar nők nem elhanyagolható százaléka mászkál hajnalban létrán.

Matyasi Gábor később önállósította magát, dolgozott fogorvosként, szájsebészként, sőt bizonyos Denteriőr Egészségpont orvos igazgatója.

Na de mi ez ahhoz képest, hogy néha mintha zenész is lenne. Ennek kezdetei szintén a kollégiumi éveire nyúlnak vissza: Fekete Jenő, az ismert hazai bluesmuzsikus néhány hónapig az orvosi egyetem kollégiumában húzta meg magát (ne mondjuk: ott csövezett), és ez a néhány hónap elég volt ahhoz, hogy több orvostanhallgatót is megfertőzzön a bluesmuzsikával. Matyasi Gábor a Johnyny Biglip Blues Band szájharmonikása, és bár hivatalosan ezt sem tanulta, húsz év gyakorlat már tisztes alapnak tűnik. Halad Sugar Blue, Sonny Boy Williamson és a többiek nyomdokán. Azt mondja, jó érzés bluest játszani, az emberből olyankor kiszakad valami sűrű fájdalom, és néhány percig még maga az élet is nagyon valóságosnak tűnik.

Fotó - Matyasi Gábor Matyasi Gábor másodállásban tehát zenész, de nem csak az. Fotóművész is. A Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja, pedig lényegében a fotográfiát sem tanulta, na jó: alig. Fényképezni tulajdonképpen azért kezdett, hogy a fogtechnikus kollégái munkáját az általa kezelt, sérült arcterületek, fogak fotóival is segítse, aztán kiderült, nemcsak a beteg területeket tudja megörökíteni, de az álmait is. Amikor a család lefeküdt, ő beköltözött a fürdőszobába, és tárgyak fotózásával kísérletezett. Meg világítással és kompozícióval. Fogorvosi fúrójával kisebb üvegtárgyakat fúrt ki, az üvegtárgyakba evőeszközök ékelődtek, a tojáshéjba csavar tekeredett. Hétvégenként az Ecseri piacon vadászott rozsdás kulcsokra, régi vasalókra, furcsa, fényképezhető tárgyakra.

Felvételein régi írásjelként tekeredő villák szúrnak át érzékeny üvegpoharat, lukas villanykörtéből szőrös kukac mászik ki, a teásbögre füle két patenttal szervül a bögre testéhez, és a kopasz ember a fején haj helyett polipot visel. Csinos kis szürreália, amelyre ne legyintsünk, mondván, a számítógépes képmódosító programok bármire képesek. Merthogy Matyasi úr esetében ilyesmiről szó sincs, fotókiállításain egy kis üvegvitrinben meg is mutatja a felvételeken szereplő tárgyakat, bárki láthatja, hogy az üvegpohárba tényleg belefúródott egy villa, a villanykörte tényleg lukas, az evőeszközök pedig valóban kalligráfiaként tekerednek ide-oda. Képei elegánsak, egyediek, Keleti Éva fotóművész egy alkalommal azt mondta neki: Gábor, maga ezzel külföldön milliomos lenne.

Nemrégiben vásárolt egy hobbitelken rothadó, régi cirkuszi lakókocsit, a hüvelykujj méretű vérhangyákat kiirtotta belőle, a korhadt faszerkezetet rendbe tette és családjával kék-fehérre festette, a lakókocsiból egy kicsi mozgógalériát rittyentett, melyet Truewhy Saloonnak nevezett el. Elsőként a Sziget Fesztiválra költözött ki vele, most, az írás elkészítésének idején Matyasi képeivel a falán átmenetileg a Fővárosi Nagycirkusz előtt parkol, és ha a lakókocsi előéletét nézzük, lényegében a legjobb helyen.

Fotó - Matyasi Gábor Hogy holnap vagy holnapután hol áll meg, az igencsak bizonytalan, mert különleges kiállítótermének vontatása, mozgatása a látszat ellenére nem egyszerű, kismillió engedélyhez, ilyen-olyan díszkísérethez kötött. Nem tudott elmenni vele az Erzsébet téri Dizájn Hétre és a pozsonyi kortárs művészeti fesztiválra sem, lényegében nem sok helyre tud elmenni vele, de ez az élet nyugodtabb pillanataiban talán nem is fontos.Matyasi Gábor most már akárhol parkol, megérkezett.

Névjegy

MATYASI GÁBOR Matyasi Gábor szájsebész-fogorvos, a Denteriőr Egészségközpont orvos igazgatója. Zenész, autodidakta fotográfus, a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja. Számos kiállítást követően az idén nyitotta meg régi cirkuszkocsiból kialakított galériáját, ahol óriásprinteren kinyomtatott képeit árulja is.

Kapcsolódó cikkek: Trükk-király | Két meccset játszott az életéért | Pillanatőr | Kerámiakettős | Fanni, az ikon