Reuters – Carlos Garcia Rawlins

A tízezer négyzetkilométernyi Yasuni Nemzeti Park növény- és állatvilága egyedülálló, például több fafajta található itt, mint az Egyesült Államok és Kanada egész területén, miként említhetők különleges majomfajtái, madarai. Ám a szakértői becslések szerint itt rejti a föld az egyenlítői dél-amerikai ország szénhidrogén tartalékainak mintegy húsz százalékát, 850 millió hordó kőolajat, aminek elégetésével 400 millió tonna szén-dioxid kerülne a légkörbe. A tíz évre szóló megállapodás értelmében a UNDP a donor országok – köztük Németország, Franciaország, Spanyolország, Svájc és Svédország – felajánlásaival évente 350 millió dollárt, a kitermelés esetén becsült bevétel felét nyújtja Ecuadornak cserébe azért, hogy érintetlen maradjon az őserdei környezet.

A 47 éves ecuadori elnöknek, teljes nevén Rafael Vicente Correa Delgadónak 2007 januári beiktatása óta nem ez az első húzása, amivel a világlapok címoldalára került. Ecuador csendes-óceáni tengerparti nagyvárosában, Guayaquilben született, ahol az ország gazdagabb elitje, vállalkozói rétege is él. Az ottani katolikus egyetemen szerzett közgazdászdiplomát, majd egy évet önszántából a szalézi rend egyik misszióján töltött őslakos indián gyerekek nevelésével, aminek hozadéka lett a kecsua nyelv elsajátítása is. Posztgraduális tanulmányokat a belgiumi Louvain katolikus egyetemén folytatott, majd Illinoisban közgazdaság-tudományi mesteri fokozatot, végül ugyanott 2001-ben doktori diplomát szerzett. (A spanyol, illetve a kecsua mellett angolul és franciául is beszél, feleségét, három gyerekük anyját belgiumi tanulmányakor ismerte meg.)

Mikor már elnökként intézkedéseivel vihart kavart, a Washington Post felkereste egykori nevelőtanárát Illionisban. Werwne Baer azt mondta róla: „Minthogy nyitott gondolkodású, őrültségeket aligha fog elkövetni”.

A 2006-os választási kampány idején még együtt Fabricio és Rafael Correa
AFP Politikusi pályáját 2005-ben néhány hónapig tartó pénzügyminiszterségével alapozta meg. Felhívta magára a figyelmet azzal, hogy ellenezte – mert szerinte Ecuador szempontjából előnytelen lett volna – szabadkereskedelmi megállapodás megkötését az Egyesült Államokkal, és elutasította az IMF tanácsait is. Majd lemondott, amikor a Világbank „büntetésül” visszavont egy beígért kölcsönt.

A 13 milliós Ecuador turbulens évtizedet élt át a kilencvenes évek derekától. A lakosság nagy többségét adó meszticek és különösen az amazonasi olajlelőhelyek környékén élő indián őslakosok mozgalmai megerősödtek, 2002-ben lázadás robbant ki az Occidental Petroleum kitermelési körzetében, később az amerikai olajcégnek távoznia is kellett. Tíz év alatt hét elnök cserélődött puccsok és utcai zavargások közepette. Ebben a légkörben tartottak 2006-ban elnökválasztást, amelynek első fordulóját Ecuador leggazdagabb embere, a banánkirályként emlegetett Álvaro Noboa nyerte meg, ám nem érte el a szükséges 51 százalékot. Így második fordulóra került sor, ahol némi meglepetésre Rafael Correa győzött a szegénység- és a korrupció elleni harc ígéretével. 2007. januári beiktatásakor furcsa helyzet állt fenn: minthogy a Correát támogató mozgalom nem indult még pártként a megelőző parlamenti választásokon, a törvényhozásban nem volt érdemi támogatottsága. A gordiuszi csomót Correa alkotmányozó nemzetgyűlés összehívásával vágta át, noha ez hónapokig tartó politikai csatával, jogi értelmezési birkózással járt a parlament, a választási bizottság és a legfelsőbb bíróság között. Az új alkotmány tovább erősítette az amúgy is amerikai típusú elnöki rendszert. Az ellenzék, így a magánkézben lévő média is a demokrácia felrúgásával –a quitói La Hora napilap például „hivatali vandalizmussal” – vádolta az elnököt.

„Baloldali vagyok, de nem a marxista, a keresztényi baloldalról jöttem” – nyilatkozta magáról Correa még 2007-ben. Ennek megfelelően államfői ténykedése középpontjába a szociális kiadások növelését állította. „Inkább költök szociális célokra, mint adósságszolgáltatásra” indoklással aztán csődöt jelentett Ecuador külső tartozásaira. Hosszú lejáratú, az eredeti érték 35 százalékát fedező kötvénykibocsátásához nagy segítséget kapott Hugo Chávez venezuelai elnöktől, aki millió dolláros nagyságrendben vett ilyen kötvényt. A külföldi olajtársaságokkal kötött szerződéseket is megtámadta, mondván igazságtalan, hogy az ecuadori földből kitermelt minden öt hordó kőolajból négy a multik pénztárcáját gyarapítja. A többlépcsős csata ezekben a napokban érkezett új fejezetéhez. Mint a Wall Street Journal hétfőn írta: „Correa és szocialista kormánya” újabb profitszeletet próbál levenni az országban működő olajcégektől oly módon, hogy az eddigi termeléshez kötődő részesedést szolgáltatási típusú szerződésre változtatná.

A probléma, hasonlóan Chávez venezuelai rendszeréhez, hogy a világpiaci olajár esése és a világgazdasági válság egyéb negatív hatása közepette Correa kormányának nincs mozgástere a szociális kiadások finanszírozására. 2009 elején, az új alkotmány értelmében tartott elnökválasztáson – Ecuador történetében első ízben – az első fordulóban megszerezte a szükséges 51 százalékot, ám az utóbbi másfél évben nő az elégedetlenség. (A bevételek 60 százalékát adó kőolaj értéke a 2008-as felére esett vissza.) Nem csupán a hagyományos elit támadja, hanem az öntudatra lelt indián közösségek is teljesíthetetlen követelésekkel lépnek fel. Egyébként hosszú ideje folyik eredménytelen jogi procedúra, hogy kártérítésre (27 milliárd dollár kifizetésére) tudják kötelezni a Texaco-Chevron céget egy 17 évvel ezelőtti környezetszennyezésért.

A viszony meglehetősen hűvös Washingtonnal, tavaly februárban két amerikai diplomatát ki is utasítottak a belügyekbe való beavatkozás miatt. Correa nem is hosszabbította meg a szerződést, amelynek alapján amerikai katonák használták Mantában a légi támaszpontot. Ecuador egyébként Venezuela mellett azért is ül a vádlottak padján, mert az ország területén volt a kolumbiai szélsőbalos gerillák egyik bázisa. Washingtoni szemszögből Correa bűne általában is az, hogy csatlakozott a Chávez és a Castro testvérek baloldali tengelyéhez, így az ALBA tömörüléshez. Egy ízben, amikor Chávez „bábjaként” állították be, azzal reagált: „Személyes jó barátom, de nálam otthon, nem a barátaim parancsolnak, Ecuadorban én vagyok az elnök”.

Mandátuma 2013-ig szól. Pillanatnyi népszerűségi mutatója nem a legjobb, ám ez – ha jövőre már lenne gazdasági növekedés – akár javulhat is. Az ellenzék megosztott, nem mutatkozik vezéregyéniség, ha csak nem válik azzá Rafael Correa bátyja, a nála négy évvel idősebb Fabricio, aki egy ideje nyíltan szembefordult vele. 2006-ban még Fabricio irányította öccse választási kampányának pénzügyi támogatását. A helyi Diario Expreso tavaly azzal vádolta meg a testvéreket, hogy Fabricio műszaki vállalkozói karrierje azóta futott fel, hogy öccse elnök lett. Rafael Correa azonnal utasította az illetékes minisztériumokat, hogy bontsanak fel minden állami szerződést testvére, Fabricio cégeivel. Állítólag összesen 50 milliós megrendelésről volt szó. Fabricio hiába védekezett azzal, hogy valamennyi megrendelést nyilvános pályázaton nyerték el cégei. „Ha a bátyám lenne az elnök, én biztos hogy nem tettem volna vele ezt, mert ez etikátlan” – nyilatkozta Rafael Correa. S hozzátette: „Tudom, hogy a bátyám az életem végéig a bátyám marad, de ugyanez vonatkozik az elveimre is. Azokhoz is hűségesnek kell maradnom, bármi legyen is az ára.”

Fabricio Correa a napokban a BBC tudósítójának már azt nyilatkozta, hogy pártot készül alapítani, s esetleg 2013-ban megpályázza az elnöki posztot testvérével szemben. „Tudom, hogy jó szándékkal volt tele, amikor hozzákezdett a mandátumához. Ám azóta hazudik nekem és az ecuadori népnek is, mert amit követ az egy kommunista projekt politikai bizottsággal az élén, venezuelai parancsokat teljesítve” – mondta a sértődött testvér.

Kapcsolódó cikkek: A villanykezű mérnök autói | Lángosmágus | Francia rapper a sötét oldalról | Könyvvé köti | A telt házak embere