Kurucz Árpád

– Fiam, te nem vagy normális! – így fakadt ki Szirmay Zoltán édesapja néhány éve egy szürke hétköznapon, amikor a szokottnál korábban ért haza a munkából, és meglátta a fiát a garázsban, amint éppen egy darabjaira szétszedett FIAT Tipo fölött állt szerszámokkal a kezében. A fiatalember akkor már fél éve bujkált sikeresen a szülei elől, ám végül lebukott.

– Azért titkolóztam, mert nem akartam, hogy megjegyzéseket tegyenek rám. Amikor ugyanis korábban elmondtam nekik, hogy azért vettem a kocsit, hogy átépítsem elektromos meghajtásúvá, közölték: ez hülyeség, úgysem fog sikerülni. Ezért inkább az egyik barátom műhelyében tartottam az autót. Valahányszor a szüleim elmentek dolgozni, áthúzattuk a kocsit a mi garázsunkba, órákon át bütyköltem, aztán mielőtt még a szüleim hazaértek volna, visszavittük a barátomhoz. A lebukás után már nem volt szükség erre a procedúrára. Szirmay Zoltán édesapja szintén villamosmérnök, és amikor szembesült azzal, hogy a fia fél év alatt meddig jutott az autó átalakításában, nem ellenezte tovább a dolgot.

Nem vitás, hogy a most 33 éves Szirmay Zoltán megszállottja az elektromos motoroknak és a vezérléstechnikának. Az ilyen vonzalmakra általában már gyerekkorban fény derül. Zoltán már hatévesen komoly vasútmodellezőnek számított, igaz, a következő hat év elég is volt számára a terepasztal nyújtotta örömökből. Nem a pályaépítés, a váltóállítás vagy az alagutak érdekelték, inkább kísérletezésnek tekintette a modellezést. Begyűjtött vagy hét-nyolc villanymozdonyt, a játék örömét leginkább ezeknek a szét- és összeszerelése nyújtotta számára. Előszeretettel vizsgálta például, hogy az egyes kismozdonyok hogyan viselkednek könnyű vagy súlyos terhet húzva, emelkedőn vagy lejtőn.

Aztán amikor tizenkét évesen megépítette az első saját gokartját, a vasútmodell a szekrény mélyén landolt.

– Egy régi turbódízel motor 150 wattos hűtőventillátorát alakítottam át, az hajtotta meg a gokartot. Nyolc kilométeres sebességgel lehetett vele száguldani – mondja. – Először csak az volt a lényeg hogy működjön, de aztán elkapott a teljesítménymánia. Rájöttem, hogy egy porszívó motor lenne a leg ideálisabb, úgyhogy kamaszként addig jártam a környékbeli lomtalanításokat, amíg rábukkantam egy kiselejtezett Rakéta porszívóra.

A sebességgel ezek után már nem volt gond: a 600 wattos elektromos motorral 30-40 kilométeres tempóban száguldott a gokart. Viszont csak hálózatról működött. Ami azt jelentette, hogy igen szolid távolságot lehetett vele megtenni, a leghosszabb hoszszabbítóval is legfeljebb ötven métert.

– Nem mindig sikerült időben megállnom a gokarttal, úgyhogy többször is előfordult, hogy kiszakítottam a konnektort a falból. Néha a vakolattal együtt.

Szirmay Zoltán esetében nem volt kérdés, hogy milyen szakmát választ: előbb villamosgép-szerelő technikusnak tanult, majd villamosmérnöki diplomát szerzett az egykori Kandó Kálmán Főiskolán. Jelenleg egy székesfehérvári cégnél dolgozik informatikusként. Nős, gyermeke még nincs. Talán nem véletlenül. Kisgyermekes apukaként ugyanis aligha tehetné meg azt, amit ma: munka után és hétvégenként is rohan a saját műhelyébe, ahol nem ritkán éjszakába nyúlóan bütyköli a villanyautóit.

– Főiskolás koromban szerettem bele az elektromos autó ötletébe. Olyan járművet akartam építeni, amely villanymotorral és elektronikus vezérléssel működik, de közben megközelíti azokat a paramétereket, amire egy benzin- vagy dízelüzemű autó képes. Igazából csak menet közben fogtam fel, hogy mekkora feladatról van szó.

A munka a megfelelő jármű kiválasztásával kezdődött. Ahhoz, hogy a benzinmotorhoz képest jóval gyengébb elektromos motor hatékony lehessen, könnyű, kis légellenállású autóra volt szükség. Szirmay Zoltán fél évig járta az autópiacokat, kereskedéseket, mire rátalált az igazira. Egy 1991-es évjáratú FIAT Tipóra. Ami egyébként a kategóriájában kifejezetten nehéz és nagy légellenállású kocsinak számít.

– Ez igaz, de nagyon megtetszett. Szép volt és olcsó – magyarázza a választását. –Egy 1975-ben gyártott elektromos targonca motorját építettem be a kocsiba, plusz hat régi ólomakkumulátort. A szellemi újítást a saját fejlesztésű vezérléstechnika jelentette. Két és fél éves megfeszített munka következett, amelynek első hat hónapja – mint már említettük – „illegalitásban” telt. Aztán 2008-ban eljött a nagy nap: az elektromos hajtásúvá átalakított FIAT első próbaútja. A biztonság kedvéért Szirmay Zoltán egy vízzel teli vödröt is odakészített a garázsajtóba, felkészülve minden eshetőségre.

Jól döntött.

Az autó nagyjából öt métert tett meg, épphogy kiért a garázsból, amikor füst csapott ki a motortérből, ahonnan apró robbanások is hallatszottak.

– Leégett az egész vezérlő elektronika –meséli. – De én boldog voltam. Az, hogy az autó egyáltalán elindult, nagyobb élményt nyújtott, mint elkeserítő volt az a kudarc, hogy egyből le is állt.

A második rajt előtt újabb három hónapos munka következett. Másodszorra már 300 métert tett meg a villanyautó, mire a vezérlő elektronika ismét „megadta magát”. A harmadik próbálkozásra csupán három napot kellett várni, ekkor már csaknem három kilométert gurult az átalakított Tipo. Sőt, az akkumulátorok lecserélése után 28 kilométerre nőtt a „hatótávolsága”, miközben 50 kilométeres csúcssebességet ért el.

De ezek az adatok ma már történelemnek számítanak. Az utóbbi két évben a folyamatos fejlesztés eredményeként a huszadik évébe lépő FIAT 85 kilométeres végsebességre képes, 100 kilométert tud megtenni egyetlen feltöltéssel (ami gyorstöltéssel 2,5 órát tart), és minden olyan kényelemmel fel van szerelve, ami elvárható egy alsó középkategóriás autótól.

–Nemcsak a műszaki paraméterekkel kellett megküzdenem, hanem a hatóságokkal is: féléves procedúra volt, mire forgalomba helyezhettem a villanyautót – mondja Szirmay Zoltán. – Azóta ezzel járok dolgozni, és ezzel intézem a fehérvári ügyeimet.

Azt, hogy jó úton jár, az évente megrendezésre kerülő Széchenyi-futam igazolta. A győri Széchenyi István Egyetem által szervezett megmérettetésen – ahol sokféle szempont alapján értékelik az alternatív meghajtású járműveket – az átalakított szériaautók kategóriájában az utóbbi három évben a fehérvári mérnök nyert. Sőt, az idén a második és a harmadik helyet is az általa átépített kocsik csípték el.

Merthogy az elmúlt években beindult az üzlet. Egyelőre a meggazdagodáshoz még nem elég, de az tény, hogy újabb és újabb megrendelések futnak be a villanykezű mesterhez. Azt mondja, hogy jelenleg egy kéthárom éves középkategóriás kocsit öt-hatmillió forintból tudna átalakítani elektromos autóvá, ami egy feltöltéssel 300 kilométert lenne képes megtenni, a csúcssebessége pedig elérné 130-140 kilométeres tempót.

Na, ilyen megrendelés egyelőre még nem érkezett. A feltöltés költségét számolva egyébként egy Szirmay-féle elektromos autó száz kilométert nagyjából kétliternyi benzin árából tesz meg. A szervizelése is olcsó, ráadásul nem szennyezi a környezetet.

Szirmay Zoltán azt mondja, akármennyi elektromos autója lesz még az életben, az első szerelmét, a FIAT Tipót soha nem fogja elfelejteni. Amúgy ránézésre semmi feltűnő nincs a villanyautón, csak a motorháztető felnyitása után derül ki, hogy kicsit több benne az akkumulátor a megszokottnál. Az utastérben a műszerfal oldalán elhelyezett ampermérő is furcsának hat, csakúgy, mint a benzinsapka, amely mögött nem tartály található: ide kell a nap végén bedugni a töltőkábel egyik végét. A másikat meg a konnektorba.

Búcsúzáskor figyelmeztetem Szirmay Zoltánt, hogy ne felejtse el lekapcsolni a fényszórót a FIAT-on, mert égve maradt.

– Nem kell annyira sietni – mosolyog. –Annyi áram van a kocsiban, hogy ha rajta is hagynám a lámpát, két hét alatt se merülne le az aksija.

Kapcsolódó cikkek: Lángosmágus | Francia rapper a sötét oldalról | Könyvvé köti | A telt házak embere | Koszovói kötéltáncos