A pusztulás és a tehetetlenség bántotta az önérzetét, újra élhetővé varázsolja a győri Frigyes laktanyát

Fotó: Reviczky Zsolt

A „szerencsejátékos” sokat nyert a magyar, később az egész kelet-európai demokráciával. Ám az is igaz, hogy a térség bürokráciájának szerencsekereke rengeteg bosszúságot pörgetett ki neki. A hatékony és a vállalkozót segítő osztrák ügyintézéshez szokott befektetőnek meggyűlt a baja az itteni aktatologatókkal, a felesleges vagy értelmetlen jogszabályokkal. Folyamatosan talpalt az igazáért, érvelt, gesztikulált, kiabált, győzködött – nem hagyta magát.

A Magyarország burgenlandi tiszteletbeli konzuljának is megválasztott Leier megrögzött családi vállalkozó. Hiába van több ezer alkalmazottja Ausztria mellett most már Magyarországon, Lengyelországban, Szlovákiában, Romániában és Horvátországban, nem szédült bele a birtoknagyságba. Nem akar a legnagyobb lenni, és rendre kikosarazza cégei multikérőit is.

Stratégiai döntéseit két osztrák vejével, üzlettársaival hozza. A Wirtschaftsblatt című gazdasági lapnak – amelytől két éve a legsikeresebb osztrák családi vállalkozás címet kapta meg a társasága – úgy fogalmazott: „Mindhárman teljesen más karakterek vagyunk. Az asztalnál sokféle véleményünk lehet, de ha felállunk, egy véleményünk van”.

Michael Leier Győrött, a Baross híd lábánál rendezte be központi irodáját. Ablaka a XIX. században emelt Frigyes laktanya romjaira nézett. Ez a város rendkívül értékes telkén található épületegyüttes az utóbbi évtizedekben Győr szégyenfoltjának számított. Benőtte a gaz, minden mozdítható értéket kiloptak belőle, az omladozó falak közé beköltöztek a patkányok.

– A pusztulás és a tehetetlenség nemcsak a szememet bántja, de az önérzetemet is – mondta öt évvel ezelőtt, miközben szinte odatuszkolt az ablakához. Akkor már eldöntötte, igaz, még csak magában, hogy valamiképpen részese lesz a kaszárnya felújításának. Nem mecénásként, nem is pályázatokból, hanem forintmilliárdokért, üzleti alapon.

Az épületegyüttessel az önkormányzat nem nagyon tudott mit kezdeni korábban. 1995-ben nekiajándékozta az egyetemalapításra szerveződött Universitas Győr Alapítványnak, amely az első adandó alkalommal pénzt csinált belőle: eladta egy építési vállalkozásnak, az viszont rövidesen tönkrement. Michael Leier akkor határozta el, hogy megveszi a laktanyát, amelyet utoljára a szovjet katonák használtak.

Fotó: Reviczky Zsolt Építészeti körökben megoszlottak a vélemények arról, indokolt volt-e a Monarchia típustervei alapján épült egész kaszárnyát műemlékké nyilváníttatni. Winkler Gábor, a neves műemlékvédő, építészprofeszszor a védettség mellett érvelt. Fiatalabb építészek viszont ma is azt gondolják, hogy a rendszerváltás utáni nagy nekibuzdulásban mindenekelőtt különböző üzleti érdekek és félelmek miatt tették védetté a teljes épületegyüttest. Azt nem kérdőjelezte meg senki, hogy a kaszárnya tiszti kaszinója mindenképpen rászolgált a műemléki címre.

Mielőtt Leier megkezdte a kaszárnyafelújítást, tartott egy hangulatos happeninget az épületben. Utcazenész szaxofonozott a lépcsőfordulóban a plafonról lehullott törmeléken. Az új tulajdonos egy régi Pravdát lapozgatott a szomszédos helyiségben, amelynek hátsó falán Lenin képének a helye látszott.

Ezzel a retroélménnyel kezdődött meg a laktanya új korszaka. A felújítást egy ideig építésügyi krimiként emlegették a műemlékvédők: Leier ugyanis rövidesen öszszetűzésbe került a műemlékvédelmi hatósággal, kivívta az országos városszépítők haragját is. A nemzeti örökségvédőknek az eredeti állapotban történő visszaállítás volt a fontos, Leier azonban élettel megtöltött épületeket, tereket akart. Átmeneti konfliktust okozott, hogy a hivatásos értékmentők a rogyadozó fogdát és a lőszerraktárat sem engedték elbontani neki. Utána a laktanyák telke alá tervezett mélygarázs megépítésének álltak útjába, ám a végén, indulatos vitákat, üzengetéseket, fenyegetéseket követően egyezségre jutottak. Leier is belátta, hogy az építkezéshez csak természetes anyagokat használhat fel. A fogdát és lőporraktárat a helyén hagyta, most újítja fel. Az örökségvédők pedig a belső terek kialakításában adtak neki szabadabb kezet, így valódi funkciót kaphattak az épületek.

Az eddig megvalósult felújításról a munkálatokat élesen kritizáló Ráday Mihály, az ismert városvédő kérdésemre úgy fogalmazott: végül is több érték maradt meg, mint amennyit a beruházók eredetileg terveztek. Még kell két-három év ahhoz, hogy a laktanya minden épülete megújuljon és funkciót kapjon. A Leier City Center már elkészült, exkluzív irodaközpont lett belőle. Egy másik épületben luxuslakásokat alakítottak ki és rendeztek be. Ezeket nem adják el, csak bérelni lehet tőlük. Az ingatlanok nagy részét már el is foglalták a bérlők. Elkészült a mélygarázs is, mely egyelőre nagy bevételt nem hoz a befektetőnek, hiszen egy új városi rendelet értelmében az önkormányzat parkolóházaiban már nem kell fizetni. Leier föld alatti parkolója pedig fizetős. Így kevés az alkalmi autós, inkább azok veszik igénybe, akik hosszú távra bérlik a helyeket.

– Az épületek megmentése egyelőre nem hoz hasznot, Michael Leier pontosan tudta ezt, amikor nekivágott. Ő hosszú távú befektetésben gondolkodott, és joggal büszke arra, amit itt létrehozott – vezet körbe a laktanyán Mártonné Baj Mária, a Leier Ingatlan Management ügyvezetője.

– Örömmel fogadtuk, hogy akadt egy vállalkozó, aki pénzét és idegrendszerét nem kímé lve, gyakran az örökségvédők ellenszelében felújította az épületegyüttest –méltatja a kezdeményezést Németh Zoltán, a város alpolgármestere.

Leier értéket teremtő ember, aki legszívesebben saját termékeivel kereskedik. Ez alól szinte csak az autó kivétel. A gépkocsi-forgalmazás színesíti a termékpalettát, amelyben a legkülönbözőbb Leier-építőanyagok éppúgy megtalálhatók, mint az általa épített bizniszhotel kínálata.

Jánossomorján elkezdte az energianövényként ismert indonéz elefántfű termesztését is, de ezzel felhagyott. Nincs még megfelelő piaci kereslet az alternatív energiahordozók iránt.

Új terveiről nem szívesen beszél, „nem akarok ötleteket adni a konkurenciának”, mondja. Legújabb hobbija az elektromos biciklik elterjesztése Magyarországon. Amikor nála jártunk, éppen a rendőröket győzködte: ilyen járművekkel járőrözzenek. A vállalkozó gyakran felbukkan Győrben, s a kivitelezők tartanak is tőle, hiszen minden apróságot szóvá tesz. A magyar nyelvet ugyan nem tanulta meg, ám a hazai észjárásban már meglehetősen járatos.

Kapcsolódó cikkek: Vezeti: Kassai | Viccpárt bohóca a város élén | Az utazó tudós | Szentjánosbogarak fényében | A főúr mosolya