
Rácz Edit betegségén a mestere és a tanítványa segített Népszabadság - Szabó Bernadett
Mondták, hogy szigorú, kemény aszszony, aztán megjelent mosolyogva és felfele nyitottan nyújtotta a tenyerét kézfogásra, bemutatkozásra nekünk, leendő betegeinek.
- Rácz Edit.
Ennyire magabiztos csak az lehet, aki ától-cetig ismeri a szakmája minden csínját-bínját. Gyerekkora óta sportol: focizott (ühüm), úszott, kézilabdázott - serdülőválogatott lett -, most biciklizik, lovagol, jógázik, tehát ura a testének is (bár fogyás ügyben éppen van némi vita köztük).
- Nem szereti a pénzt, hogy aneszteziológus, azaz altatóorvos lett?
- Nem szeretem, de abból élek. Sebész akartam lenni, ám a kezdésem idején a kecskeméti kórházban nem volt sebészi állás. Azt mondták, kezdjem el az anesztéziát, és egy év múlva áttesznek. De volt egy csodálatos főnököm, miatta maradtam. Vass-Eisen Ervinnek köszönhetem ezt a pályát; emberséget is tanultam tőle.
Nemcsak a "hálának" láthatatlan az altatóorvos, hanem az orvosi rangsor is a "kiszolgáló szakmák" közé sorolja. De Rácz doktornő egyenjogú. Kivívta.
- Minél tökéletesebb állapotban viszszük a beteget a sebész keze alá, annál eredményesebb a műtét, amivel leginkább a beteget szolgáljuk. A pénzről: abból éltem, és ma is abból élek, hogy két plasztikai sebészetre hívnak altatni. Itt a Péterfy központi intenzív osztályán csak félállásban vagyok, hogy ne érje szó a ház elejét, ha hamarabb megyek el. Ugyanitt vezetem a fájdalomambulanciát is, az Amerikai úti idegsebészeten pedig egy karitatív csapatban vállaltam fájdalomcsillapítást.
- Mennyit alszik?
- Öt órát, de tudnék többet is. Mikor annyira hiányszakma volt az anesztézia, hogy hetente háromszor ügyeltünk, automatikusan így alakult. Két-három havonta tizenhárom órányi alvással helyrebillentem a mérleget.
Az intenzív osztály kihívás számára:

Népszabadság - Szabó Bernadett
- Életveszélyt kell elhárítanunk. Minden egyes szakterületről a legsúlyosabb betegeket kapjuk. A cukorbetegek diabéteszes kómájától kezdve a tüdőembólián át a szívinfarktusig sokféle kórképpel kell tisztában lenni.
- Szóval szerelem, mégis a fájdalomcsillapítás felé nyitott!
- Ez az anesztézia szomszédja, hiszen az is fájdalommentességet jelent. Az aneszteziológusokból gyakran lesznek fájdalomterapeuták külföldön is. Az egyik feladata a műtéti fájdalomcsillapítás, az akut fájdalom megszüntetése; a fájdalomterapeuta a krónikus fájdalmak doktora a gerincbetegségektől kezdve a daganatos betegségeken át mondjuk az arcfájdalmakig. Ez már a szakvizsga után foglalkoztatott, de 1996-ban vágtam bele igazán.
Belém bő hónapja "vágott" (fúrt?). Huszonhét éve fáj a derekam. Rácz Edit a gerinccsatornába 21 centire, a korábbi műtét helyéig tudta felvezetni a Rácz Gábor-féle kanült (elhoztam, lemértem). Sem a felhelyezés, sem a három, összesen másfélnapos kezelés - gyulladás-, fájdalomcsillapító, hegoldó gyógyszerek beadása - nem fájt (az egyik beavatkozás közben telefonáltam). Reumagyógyszert azóta nem szedek. Fájdalmaim maradtak, de hátravan a gerincszalagok erősítése.
- Hogy került Amerikába a névrokon Rácz Gáborhoz, az Institute of Pain (Fájdalomintézet) professzorához?
- Vitray Tamás műsorában szerepelt, és még Budapesten utolértem. Szakmai konferenciát akart szervezni Európában, elsősorban Magyarországon. Több konferencia után meghívott egy hónapra, később még egy hónapra sikerült kijutnom hozzá.
- Mostohagyerek az ambulanciája.
- Nem akadályoznak, de különösebben nem is támogatnak. Fájdalomcentrum nincs az országban, pedig jól szolgálná a betegeket és a takarékosságot is. Előfordulhat, hogy nem kell a gerincsérvet operálni, hegesedés miatt biztos, hogy nem kell újraműteni. Ha előrelátó lesz, rájön az OEP is, hogy ez olcsóbb. Más példa: érszűkületes betegnél ambuláns kezeléssel értágulatot tudunk létrehozni. Ez elvégezhető idősebb, nagyobb rizikójú páciensnél is. Bejön, megcsináljuk, hazamegy, ennél sokkal-sokkal többe kerül meg a betegnek is rosszabb az egyhetes műtét, ami támogatott.
- "Plasztikázottjai" 63 ezer forintot fizetnek az amerikai kanülért és az enzimért, pedig a hagyományos OEP-es kanül "ingyen" van!
- De az fájdalomcsillapításra szolgál, például szülésnél. Mivel műanyag, nem látható a monitoron, odamegy, ahová akar, van, hogy csomó kötődik rajta, nem lehet kivezetni az ideggyökhöz, sérves betegnél bajt is okozhatnék vele. A Rácz-féle manipulációs kanüllel viszont ki tudok menni az idegcsatornába - ahol az ideg kilép -, biztonságosan beadhatom a gyógyszereket. De lebénult betegnél, abszolút műtéti indikáció esetén nem alkalmazható ez a módszer.
Rácz Edit nyitott, mint a felénk nyújtott tenyere. Ami a szívén, a száján, akár nyersen is, amire többször ráfizetett. Nem könnyű ember, de mára már visszafogottabb, szerinte többek között a jógának is köszönhetően. Ajánlja is mindenkinek, aki stresszes életet él.
A világon eddig vagy négyszáz fájdalomterapeuta orvos tett nemzetközi vizsgát, közülük négy magyar (ha ezt nem is érezni igazán). Edit asszony tanítványa, Stogicza Ágnes a vizsgán amerikai, német, belga orvosok között a legjobb lett (nem is kellett a kétezer dolláros vizsgadíjat kifizetnie). Pedig épp ott akarta hagyni a Péterfyt, amikor egy ügyeletben összetalálkozott Rácz Edittel... A főorvosnő egyik szeme sír, a másik nevet, hogy a nagyon tehetséges (meg kedves, szép és kismama) doktornő Amerikában folytatja.
- Kiváló professzor asszonynál fog dolgozni, és ő nem olyan, aki kint marad! - vigasztalja magát is.
- Valamit a magánéletéről...
- Nyolc évig éltünk együtt a férjemmel, aki nagyszerű ember, mégsem illettünk teljesen össze, de a mai napig nagyon jóban vagyunk. Diplomás lányaink 27 és 28 évesek, az összes családi ünnepet négyesben töltjük. Az osztály halálesetei közül azok érintenek meg, amelyeknél lehetett volna segíteni, vagy ha a beteg kínok között távozik el, vagy ha közel áll hozzám. Most halt meg egy 89 éves barátnőm. Vasárnap roszszul lett, behoztam, megműtöttük. Altatásnál háromszor kellett újraéleszteni. Betettem neki egy pacemakert. Fölhívtam Londonban a lányát: ha még egyszer el akar menni, nem fogom visszatartani. Hál' istennek ő is egyetértett vele. Vitte a pacemaker, ameddig vitte, aztán szépen elaludt. Nem szabad mindenáron megmenteni az idős emberek életét. Nem humánus, ha nyolcvan év feletti áttétes tumorost a helyszínen újraélesztenek, itt hetekig lélegeztetjük, aztán meghal.
- Sikerek?
- Hat vagy hét olyan embert élesztettem újra - például tüdőembóliából -, akik élnek, jól vannak. Idesorolom a fájdalomcsillapítást is. Agyhártyagyulladásos beteg hátán fertőzés miatt hegesedés alakult ki, és sikerült fájdalommentessé tenni. A legnagyobb tévedésem egy haránt sérült beteghez kötődik, akikről tudott, hogy egész életükre bénák maradnak. Neki nagy fájdalmai is voltak, de felszabadítottam az ideggyököket és legalább ez nem kínozta. Pár nap múlva szembe jött velem. Majd elájultam. Ennyire jól dolgoztunk? Kiderült, ikertestvére van...
- Testi fájdalma volt Önnek?
- Nyaki és ágyéki sérvemet Rácz Gábor kezelte, Stogicza Ági meg szalagerősítést végzett.
|