Ez vonatkozik a romákra, Európa legnagyobb lélekszámú kisebbségére is. Az unió igazán 2004-ben, a nagy bővítés után találkozott azzal a társadalmi-gazdasági feszültséggel, amelyet a romák tömeges megjelenése keltett immár az EU határain belül. Aztán 2007-ben Románia és Bulgária is belépett, s a huszonhetek területén élő romák száma ezzel 10-12 millióra emelkedett. Az elvi megközelítés alapján Brüsszel valójában nem vett tudomást a megváltozott helyzetről. Sem a bizottság, sem a tanács nem foglalkozott érdemben ezzel a kérdéssel, hiszen a maga részéről úgy gondolta, már mindent megoldott azzal, hogy lecövekelte antidiszkriminációs alapelveit. Az új tagországok makacs érvelése, az új tagországokból érkezett parlamenti képviselők fáradhatatlan kiállása kellett ahhoz, hogy módosuljon a kép, s az EU mint intézmény szembesüljön a valóságos kihívásokkal.

Megrázó eseménysor közelítette a brüsszeli bürokratákat a helyzet megértése felé, amikor 2007-ben és 2008-ban romák tízezrei tűntek fel Olaszországban, amely nem kívánta meg- és eltűrni a jövevényeket. Ez még tavaly kora ősszel történt, s nem sokkal később roma csúcstalálkozót hívott össze az Európai Bizottság. Ennek eredményével az érintettek nem elégedtek meg, hiszen az alapelvek kifejtésén túl megint csak ígéretek hangzottak el a jövőre nézve. Az Európai Parlament közben jelentést készít, amelyről jövő hónapban a plenáris ülésen vitát is rendeznek. A szöveget a szocialista Kósáné Kovács Magda fogalmazta, s abból indult ki, hogy Európa legnagyobb lélekszámú kisebbsége harmadik világbeli helyzetben él. Esélye sincs, hogy kitörjön a szegénységből és a kirekesztettségből, ha nem kap azonnali, koncentrált, célzott külső segítséget. Ha az EU nem fordít figyelmet arra, hogy a nyíltan szélsőséges nézetek egyik hívószava a cigánygyűlölet, akkor a meglévő konfliktusokat bebetonozza. A minapi bizottsági vitában a képviselők újra szorgalmazták az átfogó roma stratégia kialakítását. Ez is tükrözi, mi történt, s mi nem történt az utóbbi években. Brüsszel az elfogadásra váró, általános érvényű, de nem a romákra szabott szociális csomagot ajánlja a köz figyelmébe, valamint az uniós alapokból a romák felzárkóztatására elkölthető pénzeket. A parlamenti jelentés, bármily kemény megfogalmazásokat tartalmaz is, legfeljebb hivatkozási alap lehet: ám ha a bizottság vagy a kormányok nem lépnek tovább, akkor nem lépnek tovább. A decemberi uniós csúcson az állam- és kormányfők elfogadták azt a szöveget, amely jelzi, tudatosult a probléma a legmagasabb szinten is, de egyelőre nincs másról szó, mint hogy a bizottság készítsen jelentést a romák helyzetéről.

Európa még nem Euroma. A tagországok eltérő érintettségük miatt megosztottak ebben az ügyben is. A kirívó jogsértéseken felháborodnak, de a megoldás keresésében már nem egységesek. De az események, a jelentések, a Brüsszelre nehezedő nyomás lassan, nagyon lassan megérleli a helyzetet az egyértelműbb, elkötelezettebb és kötelező erejű cselekvésre.

Kapcsolódó cikkek: Felhívás: patkányokhoz, kalauzhalakhoz és egyéb élősködőkhöz. | Családtervezés - egyházi normák | Európa: szülj, és dolgozz! | Gáza és Trianon | Hűvös szavak