Maria Boreliusnak, a svéd kormány akkori kereskedelmi miniszterének – mindössze egyheti regnálás után – 2006-ban azért kellett lemondania, mert kiderült, hogy tíz évvel korábban (magánemberként) feketén alkalmazott egy dadust. A svédek az adókerülés és a jövedelemeltitkolás minden formáját társadalomellenes cselekedetnek tartják, a Fidesz pedig – legalábbis ellenzékben – szemmel láthatóan vevő volt a skandináv típusú puritán és szabálytisztelő hatalomfelfogásra: a szóban forgó hírt az első helyen a Fidesz.hu-ról adja fel az internetes keresőprogram.

A politikai elvek állóképessége leginkább kormányzati helyzetben tesztelhető – például olyankor, amikor a saját erkölcsi talapzatát nyolc éven át építő párt képviselőjeként munkaügyi államtitkári hivatalt vállaló „konzervatív” politikusról kiderül, hogy olyan, mint a nép (minimum) kétharmados többsége, kivált ha lakást ad ki: ő sem szívesen számol el minden fillérről.

Czomba Sándornak vélhetően fölöslegesen idéznénk a Nemzeti Ügyek Programjából azt a passzust, amely szerint „Magyarország alkotmányos demokrácia, a működését elősegítő jogszabályok ugyanakkor csak abban az esetben érnek bármit, ha mindenkire egyaránt érvényesek (...) A normakövetés nemcsak az állampolgároktól elvárt kötelesség, hanem a hatalomgyakorlókkal szemben is alapvető követelmény”. Feltételezzük, hogy álmából felébresztve is fújja a győzelmet hozó választási programot. A gond „mindössze” annyi, hogy a jelenlegi kormányzati filozófiában – amelynek lényege, hogy 1. mi nem hibázunk; 2. ha véletlenül mégis, akkor sem ismerjük be – nincs helye a bűnbánatnak és a büntetésnek. A Lázár-ügytől a Schmitt-doktoriig számtalan jelét láthattuk már, hogy a kormányoldal az erkölcsi feddhetetlenség helyett az állampolgári feledékenységre és az igényszint leszorítására játszik.

A fentiek fényében meg lennénk lepve, ha a megtévedt zugháziurat valamilyen érdemi szankcióval (mondjuk hivatalvesztéssel) sújtanák. Ugyanakkor lenne áthidaló megoldási javaslat. Arra a 47 ezer forintra gondolunk, amelyből a foglalkoztatási államtitkárság álláspontja szerint (is) tisztességgel meg lehet élni. Legyen az a penitencia, hogy akit a kormányzat tagjai közül effajta súlyos normasértésen kapnak, az egy éven át csak a közmunkásalapbért kapja (és az állam illetékes hatóságai – ugyanúgy, mint a közmunkásoknál – kellő alapossággal gondoskodjanak is róla, hogy ne lehessen más jövedelme). A „nem büntetés” (lásd még: nem megszorítás) nevelő hatása garantált, és még az államkassza is nyer.

Ha esetleg valaki a Fidesz vezetői közül úgy gondolja, hogy a puritanizmusnak ez a szintje már túlzás – (vicceltünk!) –, és az ő hűséges embereik bűnbe esve is többet érnek az adózóknak havi 47 ezer forintnál, javasoljuk, hogy kérdezzenek rá erre egy gyors nemzeti konzultáció keretében. Itt is meglenne a kétharmad.